– Mikor járt utoljára a békéscsabai befogadóállomáson?

– Húsvétkor voltam ott legutóbb. Tíz éven át általában havi egy alkalommal látogattam a menekülteket, de most a vezetőség megkért, hogy a nagy létszámú menekültre és a kiélezett helyzetre való tekintettel egy ideig szüneteltessük a látogatást.

– Amikor legutóbb volt ott, érzett-e valamit a mostani felfokozott helyzetből?

– Nem volt változás a korábbiakhoz képest. A keresztény hátterűek örültek a látogatásnak, megnéztük együtt a Jézus életéről szóló filmet a többség nyelvén, és idegen nyelvű Bibliákat osztottam ki közöttük. A látogatásokat mindig összekötöm karitatív szolgálattal: használt ruhákat, írószereket, játékokat viszek magammal, és ezeket a menekültek között szétosztom, illetve szétosztjuk a segítőimmel. Hadd meséljem el azt a megható esetet, név és hely nélkül, amely nemrég történt. Egy afrikai fiú kért tőlem francia nyelvű Szentírást. Elmesélte, hogy hosszú útja során, amikor éppen Törökországból Görögországba érkezett, az egyetlen zsákja, benne a Bibliájával, beleesett a tengerbe. Nagyon szomorú volt emiatt, de annál boldogabb, amikor tudtam neki adni francia nyelvű Szentírást. Ez a fiú a legbecsesebb tárgyai között egyetlen csomagjába tette Bibliáját, amikor elindult, de elvesztette, tőlünk pedig kapott egy újat. Nagy boldogság volt nekem is, hogy Isten vigasztaló eszköze lehettem.

– Ön mit gondol, mi váltotta ki ezt a mostani menekülthullámot?

– Nem vagyok külpolitikus, az erre való rálátásom csekély. De úgy gondolom, oka lehet az is, hogy egyre növekszik a távolság a szegényebb országok és a jóléti társadalmak között, miközben a közlekedés egyszerűbb, és az információáramlás felgyorsult. Emellett vannak gócpontjai a világnak, ahol háborús helyzet van, veszélyeztetettség. Ezek miatt vágnak neki az útnak. Úgy ítélem meg, hogy a mostani bevándorlás lassítható, késleltethető, de hosszabb távon a fokozódásával és elhúzódásával kell számolni. Nekünk keresztényeknek imádkoznunk kell, hogy ebben a megváltozott helyzetben jó válaszokat adjunk a kihívásokra.

– Mit kell még tennie a kereszténységnek az imádkozás mellett?

– Az a dolgunk, hogy szeretetben és józanságban járjunk élen a Biblia útmutatása alapján. A lelkipásztorok prédikáljanak ezekről a híveknek, hogy a szívek ne keményedjenek meg, és lássák az Ige igaz útmutatását. A menekültek között az irgalmasság gyakorlatának van helye. Amint az irgalmas samaritánus példázatában láttuk, a bajban lévőnek segítséget kell nyújtanunk. Az utolsó ítéletben számon kéri majd az Úr, mit cselekedtünk a bajban lévőkkel, befogadtuk, felruháztuk, etettük-e őket. Nem szabad elfeledkeznünk missziói megbízatásunkról sem, ezért a menekültek között a jó hírt kell hirdetnünk – nem erőszakosan, de remélve, hogy Isten megnyitja a szíveket a befogadására. Egészséges józanság és önvédelem is kell. A Szentírásban azt is olvassuk, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. Vagyis az ingyenélősködő magatartást nem szabad pártolni. A törvényi szabályozás szerint a menekülteket nem lehet dolgoztatni, pedig a munka sok áldást rejt: egészséges öntudatot, értelmes elfoglaltságot ad. A Biblia adakozásra is buzdít. Ezeknek együtt kell megjelennie.

– Levonható valami tanulság a jelenlegi helyzetből?

– Az a jó érzésünk lehet, hogy az idő és a történelem Ura él, és kezében van mindannyiunk sorsa. Akik az Istent szeretik, azoknak minden a javukra van. Legyünk jó reménységgel afelől, hogy a helyzetet Isten a mi javunkra képesf ordítani, de ehhez a közelében kell lennünk és maradnunk.

– Nem kell félnünk Európa iszlamizálódásától?

– Én ettől nem félek, mert a kereszténység örömhírének ajándékozóját tartom Uramnak. De aztl átom, hogy a történelemben, amikor a keresztények nem adták tovább a jó hírt, elhallgatták, és megelégedtek a maguk sorsával, elkényelmesedtek. Isten megengedte a hasonló nehéz helyzeteket, aminek az lett az eredménye, hogy visszatért a Krisztusra mutató magatartás, és a kereszténység növekedésnek indult. Sajnos ugyanakkor gondolhatunk az Európa-szerte, Magyarország-szerte és a közvetlen közelünkben lévő üres templomokra is. Az Úr kegyelme, hogy még nincs végünk! Európának meg kell térnie, le kell vetkőznie a keményszívűséget, és sokat kell imádkoznia.

– Most, hogy átmenetileg nem mehet a békéscsabai befogadóállomásra, de egyre több a menekült, valamilyen módon tud mégiscsak segíteni a körükben?

– Igen, önkéntesként már vettem részt utcai munkában Szegeden, a vasútállomás környékén igyekeztünk segíteni nekik társaimmal. Keresem a lehetőséget, hogy a debreceni menekülttáborban hogyan tudna Isten munkába állítani. Van egy nagy álmom még, egy kereszténymigrációs vendégház létesítése, ez a kérdés most újra előtérbe került.