– Milyen céllal alakult meg a műhely?

– Az OSZK és a Soros Alapítvány közösen hozta létre azért, hogy a rossz anyagi helyzetű egyházi és iskolai gyűjteményeknek legyen a restaurátor-műhelye. Az OSZK jóvoltából hároméves képzésen vettünk részt, az alapítvány pedig anyagilag támogatta a műhely létrehozását. Már a képzés alatt megkaptuk első munkáinkat, és OSZK–Soros Könyvrestaurátor Műhely néven elkezdhettünk tevékenykedni. Néhány év múlva, 2000-ben már leválva a könyvtárról, önállóan kezdtünk dolgozni az evangélikus, református és katolikus egyházi gyűjteményeknek; ma is ez a fő tevékenységi körünk. Két éve költöztünk be mostani – Kálvin térhez közeli –, tágas műhelyünkbe. Nagyon hálásak vagyunk korábbi ügyvezetőnknek és tanítómesterünknek, a már nyugdíjas Simon Imolának a szakmai munkájáért. Jelenleg utóda, Gy. Molnár Kerstin vezeti a műhelyt.

– Milyen jellegű munkákat végeznek leginkább?

– Az egyházi gyűjtemények tele vannak értékesebbnél értékesebb kötetekkel. Természetesen számtalan régi Bibliát is restaurálunk. Munkáink zöme egyébként vagy a 16–17.századból származik, vagy 18–19. századi könyv, újság. Ekkor kezdtek nyomtatni modernebb papírokra is, melyekkel sokkal több munka van a restaurálás során, mint a régiek esetében. Ezeket ugyanis már fából készítették, gyárban, sok facsiszolatot téve beléjük, amitől a papírok elsavasodnak; ettől sárgulnak az újságok, könyvek, és töredeznek a lapjaik. A technika és a papírgyártás fejlődésével megjelentek a vegyszerek is. A papírok minősége fokozatosan romlott, így nehezebb ezekkel az anyagokkal dolgozni. A korabeli újságokból tetemes mennyiséget tárolnak a könyvtárak. A savasodás folyamatát meg lehet állítani – bár nagyon nehéz –, de visszafordítani nem lehet. Még a 19–20. századi könyveknél is beindulnak olyan folyamatok, melyek az ötszáz éveseknél nem. Ezért sokszor jobb állapotban vannak a régebbi könyvek, mint a százévesek.

– Említene néhány könyvtárat, ahol végeztek már restaurálást?

– Rengeteg egyházi gyűjteményben dolgoztunk már szerte az országban. Kiemelném a Kalocsai Fő- székesegyházi Könyvtárat, amelyben a középkori káptalani és érseki magánkönyvtárak utódaként – Szent István király korától kezdődően a 16. század elejéig – három-négyszáz kötet kódexet és ősnyomtatványt gyűjtöttek össze a főszékesegyház akkori tanárai és diákjai. De ugyanilyen gazdag gyűjteménnyel rendelkezik a Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtár és a több évszázados múltra visszatekintő Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Nagykönyvtára, ahol szintén dolgoztunk. A kollégium könyvtára egyidős az 1520-as években megalakult lutheránusiskolával, mely 1566-tól már kálvinista lelkészképző akadémiaként működött. Az említett sárospataki intézmény megbízásából restauráltunk többek között három, a második világháború alatt a Szovjetunióba vitt könyvet, melyek nemrég kerültek vissza Magyarországra, hosszadalmas diplomáciai folyamat eredményeként.

– Ezek szerint a kódexeket lapozva szinte a kezük között forgatják a történelmet, ami nem nélkülözi a meglepetéseket sem…

– Munkánk valóban rengeteg meglepetést tartogat, gyakran valódi kincsekre bukkanunk. Egy szegedi könyvtártól évekkel ezelőtt restaurálásra megkapott kódexből – miután felnyitottuk az előzékét, vagyis a papírívet, amely összeköti a könyvtáblát a könyvtesttel – egy ószláv kézirattöredék került elő, amely értékesebb, mint maga az egész kötet.

– Műhelyükben igény szerint egyedi kötésű Bibliákat, énekeskönyveket is készítenek, melyekkel egyházi könyvesboltokban is találkozhatunk. – Úgy kezdődött, hogy a családtagjaimnak ajándékként bekötöttem bőrbe a Bibliákat. Lelkészcsaládból származom, nálunk sok a Bibliát olvasó ember. Édesanyáméval kezdtem, mert már szétesett a sokat forgatott kötete. Meglátta ezt a munkámat egy barátom, aki a Parakletos egyházi könyvkiadót alapította. Ő látott ebben fantáziát, és javasolta, hogy készítsünk ilyen bőrkötéses Bibliákat és énekeskönyveket. Így elkezdtük szép, régi típusú bőrkötésbe kötni a könyveket. Ez azt jelenti, hogy a bőr kézzel van festve, a könyv kézzel van kötve, és kézzel látjuk el dombornyomással, aranyozással – a megrendelő kérése szerint. A gyári kötésű énekeskönyvek, amelyeket a gyülekezetbe járó emberek nap mint nap forgatnak, szintén gyakran szétesnek a használatsorán. A kézi kötések időtállóak, emellett pedig tulajdonosuknak lesz egyfajta kapcsolatuk énekeskönyvükkel, Bibliájukkal, hiszen valami személyessé, egyedivé teszi őket. Szívdobogtató érzés megfogni egy névre szóló énekeskönyvet, Bibliát. Időnként gyülekezetek rendelnek lelkésziktatásra vagy -búcsúztatásra egy-egy szép, személyre szóló Bibliát. Emellett boltban elérhető készletünk is van. Budapesten több egyházi – evangélikus, református, katolikus – könyvesboltban megvásárolhatók az egyedi kötésű Bibliák, énekeskönyvek, Hozsanna imakönyvek, ki mit használ. Az emberek mostanában fedezik fel, hogy létezik kézi könyvkötés, és hogy ez igényes, míves dolog.

– Ha választania kellene a restaurálás és a kézi könyvkötés között…?

– Az egyedi, kézi könyvkötés örömmunka. Ebbe szabadon bele lehet vinni a kreativitást. A restaurálás esetében kötött, hogy miképpen lehet egy könyvvel dolgozni, és miként nem. A fő szabály: hozzátenni soha nem lehet a kódexhez, nyomtatott könyvhöz, azt az állapotot kell konzerválni, amelyben éppen van, viszont használhatónak kell lennie. A cél az, hogy a könyv szép legyen, és hű önmagához. Az egyedi kötésű Bibliáknál, énekeskönyveknél viszont a képzelőerőnkre hagyatkozhatunk, ki lehet találni érdekes záródási, díszítési megoldásokat – ez munkánk egyik szépsége. Bízunk abban, hogy a rendkívül izgalmas, művelőjének sok felfedezést tartogató restaurálói munka felkelti a következő generációk érdeklődését, és lesznek, akik hivatásként választják ezt a szép szakmát.