Kora reggel emlékező és hálaadó istentisztelet

Csütörtök este helyi idő szerint 20.50-kor családi körben, 95 éves korában hagyta el földi hazáját, életének dél-afrikai küzdőterét  az igazságosság bajnoka, Nelson Rolihlaha Mandela, egykori miniszterelnök, Nobel-béke díjas fekete humanista. Martin Luther King mellett a faji megkülönböztetés elleni küzdelem egyik legnagyobb formátumú 20. századi személyisége volt. Életének mindhalálig bizalmasa, lelki barátja, börtönéveiben támasza, a korábbi kapstadti anglikán érsek, Desmond Tutu péntek kora reggel emlékező istentiszteletet tartott Kapstadtban. Beszédében hangsúlyozta: „Egy megosztott nemzetet okosan rakott össze eggyé”. A nemzeti megrendülést kifejező mítoszteremtés azonnal megindult: Mandela johannesburgi háza előtt már az éjszaka során gyászolók ezrei jöttek össze és ideiglenes emlékhelyet állítottak fel gyertyák ezreinek fényében, virágok és fényképek sorából. A világ vezető politikusai azonnal együttérzéssel és egyöntetűen maximális értékeléssel, reverenciával méltatták küzdelmes kiállását és győzelmét a feketék egyenjogúsításáért. Obama elnök elsők között nyilatkozott Mandela történelemformáló szerepéről. Az ENSZ főtitkára az igazságosság bajnokának nevezte őt. Talán a legtalálóbban az angol miniszterelnök fogalmazott. David Cameron szerint „nagy fényforrás hagyta el a világot” Mandela halálával. A tibeti vallási vezető, a Dalai Láma a családhoz írt kondoleáló levelében kifejezte, személyes jó barátját veszítette el, akit nagyra értékelt és tisztelt. „Bátor férfi volt, elveihez hű, hatalmas összeszedettség jellemezte, akiről elmondhatjuk: értelmes életet élt”.

„Gondolataink és imáink a családdal vannak”

Egy szabadságharcos lelki élete

Népe, és Dél-Afrika szabadságáért 27 évet börtönben töltött a legendás szabadságharcos. Nagy lelki erejére utal, hogy ennyi megaláztatás sem tántorította el meggyőződésétől: egy napon még szabad és egyenrangú lesz fekete népe a világ minden fajú, bőrszínű és vallású népével. Ehhez az eltökélt akaráshoz mély hit kellett. És a gyökerek mélyre kapaszkodtak benne - Isten felé. Törzsi-királyi családból származott, 1918-ban látta meg a napvilágot. Édesapja korai halála után átadták őt a fekete törzsi-királyi családnak, akik neveltetéséről gondoskodtak. Metodistának keresztelték, édesanyja, aki mélyen vallásos volt, a metodista egyházi iskolába íratta be. Az ottani angoltanárnő, Miss Mdingane adta neki a Nelson nevet, de haláláig nem tudta megfejteni, miért. Minden vasárnap szolgálatot látott el gyerektársaival a templomban, s ekkor a keresztyénség élete meghatározójává lett, amint arról önéletrajzában írt. A metodista missziós iskolában nemzeti nyelve, a xhosa mellett angolul tanult, megszerette Afrika történelmét, a Bibliából pedig az igazságosságról szóló történeteket. 1937-ben a Healdtown városban található Fort Beaufort metodista kollégiumba íratták. A Fort Hare egyetemen, amit a fekete elit képzésére hoztak létre, antropológiát, politikai tudományokat, római jogot tanult. A Keresztyén Diákszövetség tagjaként bibliaoktatást végzett a helyi egyházi közösségekben. De a diáktüntetések résztvevőjeként hamarosan megérezte a hatalom hosszú és kemény kezét: az egyetemen többször felfüggesztették tanulmányait. Hamarosan bekapcsolódott a Nemzeti Ifjúsági Kongresszus munkájába, s figyelme egyre inkább a faji megkülönböztetés elleni lehetséges küzdelem eszközeire, módjaira irányult. Tagadhatatlan, hogy a faji egyenlőségért folytatott küzdelem során befolyással voltak rá Marx, Engels és mások tanai. De az indiai függetlenség szelíd harcosának, Gandhinak az erőszakmentes küzdelme épp úgy, mint az USA-ban élő négerek lelkész-szabadságharcosának, Martin Luther Kingnek a fellépése, és személyes életáldozata is. Igen sokrétű politikai küzdelmének a részletezésétől eltekintünk, hiszen most csak a hitbeli fundamentumok, lelki kapaszkodók keresésének a szempontjából vizsgáljuk pályáját.

Politikai küzdelmeinek lelki támogatói – anglikánok, katolikusok

Dél-afrikai keresztyének: Mandela, köszöntünk téged!