A nap a teológiai hallgatókkal közös áhítattal kezdődött, majd Pángyánszky Ágnes a Teológus Otthon lelkésze számolt be az egyetemi életről. Jelenleg az otthonban 72 kollégista él, akik közül 50-en a teológia hallgatói. A jövőbeli tervek között szerepel ezért egy, a Luther Otthonhoz hasonló szakkollégium felé való elmozdulás, ahol a jelenlegi lelki élet mellett további „egyházi pluszt” kaphatnának, szervezett keretek között.
A szupplikációk, a terményadományok, a hatodéves képzés, az egyháziasság visszatérésének szorgalmazása, a gyülekezetek és az intézmény kapcsolatának kérdései után az esperesek és a lelkésznő megegyeztek abban, hogy közösen kell az egyházi vezetőknek és a teológiának felelősséget vállalniuk a szolgálatra való felkészítésben.

A nap következő előadója a norvég Olav Gading püspökhelyettes volt, aki a norvég liturgiai reform teológiai hátterét és hatásait feldolgozó, A főistentiszteleti rend változása című munkájáért 2010-ben megkapta az állami Olav-kitüntetést (a díjat 1993 adják ki az egyház és a társadalom összefüggéseit kutató munkákért olyan személyeknek, akik legalább három éve állnak lelkészi szolgálatban). Ő munkatársával, Ole Kristian With Due-val érkezett az esperesi konferenciára.

Gading püspökhelyettes elmondta, hogy Norvégiában 2012-ben megszűnt az államegyház. Azóta az egyház előtt áll egy olyan új rendszer kialakítása, amelybe az állam, mint kormányzó- és irányító szerv már nem tud beleszólni. Jelenleg 11 egyházkerületben 12 püspök teljesít szolgálatot, egyikük vezető püspökként irányítja a többieket. 

Egyik fontos téma az egyházban jelenleg az azonos neműek házasságának kérdése. Norvégiában állami szinten házasságot köthetnek az azonos neműek, de az egyház nem ad áldást rájuk. A püspökök közül nyolc püspök elfogadja az azonos neműek házasságát és támogatná is azt, csak négyen nem. Ennek ellenére a zsinat leszavazta az erre tett javaslatot idén áprilisban, olyan indokkal, hogy „féltik az egyház egységét” e kérdés miatt.

Az előadó ezután a Norvég Evangélikus Egyház korábbi történelmét és liturgikus változásait vette sorra. Elmondta, hogy a legújabb liturgikus változások 2003-ban kezdődtek és 2011-ben valósultak meg, lettek egységesen elfogadottak és lettek bevezetve. Az új rend egy adott, egységes szerkezet, amelynek részeit a különböző gyülekezetekben eltérően gyakorolhatjá. Vannak kötelező részek, de ezeknek a formája is az alkalom jellegétől függ. Öt fő rész van az istentiszteleten, ezek az összegyülekezés (bevezetés), Isten igéjének hirdetése, általános könyörgő imádság, úrvacsora, küldés (befejezés). Az istentiszteleteken mindig van úrvacsora, vagy legalábbis törekednek arra, hogy a Krisztus testében és vérében megnyilvánuló közösség minden hívő számára adott legyen. A reformereket három fő vezérelv vezette: a változatosság, a kontextuális jelleg kiemelése, és a gyülekezet aktív bevonása. Az új renddel egy időben új énekeskönyv, perikóparend, és litugikus énekek is születtek.

Nehezíti azonban a gyülekezeti tagok aktív bevonását az, hogy végtelenül változatos jellegű istentiszteletekkel találkozhatnak a különböző gyülekezetekben és nem megy az istentisztelet „automatikusan”, egy megszokott rend szerint. Sokak szerint a sokféle változat közül való választás nehéz és a gyülekezeti tagok számára jó lenne, ha az istentisztelet felismerhető lehetne, több információra, tanításra lenne szükség az új részeket illetően. Ugyanakkor pozitívumként tapasztalták, hogy akik aktívabban bekapcsolódtak az istentisztelet menetében, jobban átélték és megismerték az egyes elemek jelentését. 

Ezután az esperesek szabadon kérdezhettek az előadótól. Volt, akit a norvég szórványhelyzet (egyes vidéki gyülekezetekben nem tudnak minden vasárnap istentiszteletet tartani a nagy távolságok miatt) érdekelt, másokat a rádiómisszió. A két egyház közötti együttműködés szorosabbra vonásával kapcsolatban felmerült a Norvég Alap hazánkban nagy port kavart ügye is, amelyre a norvég püspökhelyettes azt válaszolta, hogy ő a norvég sajtóban erről egyetlen sort sem olvasott:

„Magyarországi látogatásom óta többször is nekem szegezték ezt a kérdést, de be kell, hogy valljam, most rá is kerestem erre, ám a hírekben nem találtam utalást, és egyházi szinten sem foglalkoztunk még ezzel” - mondta Gading.

Ebéd után dr. Szabó Lajos rektor beszélt az espereseknek az egyetemről, a hallgatói létszám alakulásáról, a kihívásokról, a képzési rendszerről, a jövőbeli tervekről. Aztán az esperesek Kendeh K. Péter és dr. Joób Máté felvezetésében a lelkészi életpályamodell tervezetét ismerhették meg. Krámer György az Országos Iroda igazgatója is részt vett a későbbiekben a fórumon és az aktuális kérdésekről tartott beszámolót.

A délutáni esperesi fórummal párhuzamosan dr. Fabiny Tamás püspök vezetésével az Evangélikus Hittudományi Egyetem képviselői, a norvég delegáció tagjai, valamint korábbi norvég ösztöndíjas lelkészek folytattak egymással megbeszéléseket a két egyház életét összehasonlítandó. Az alkalmat megtisztelte jelenlétével dr. Jeszenszky Géza korábbi norvégiai nagykövet is.

Olav Gading püspökhelyettessel az evangelikus.hu a későbbiekben exkluzív interjút közöl, amelyben norvég vendégünkkel a konkrét norvég liturgiai változásokat elemezzük, ezek pozitív és negatív oldalait járjuk körül és szóba kerül a korábbi magyar liturgiai reform kérdése is.