Miloš Klátik szlovák országos püspök Ézs 65,17-25 alapján hirdette Isten igéjét a százhúsz fős gyülekezetnek. A liturgiában részt vett Rusznyák Dezső sajógömöri és Gubo Mihály losonci lelkész, valamint Gerlai Pál miskolci iskolalelkész, aki gyakran vállal helyettesítési szolgálatot, ezzel lehetővé téve, hogy ne maradjanak el a magyar nyelű istentiszteletek. Ebben a szolgálatban – ami kiterjed a számos szórvány gondozására is – Lóczy Tibor sajógömöri presbiter, a felvidéki magyar nyelvű misszió koordinátora is igen aktívan részt vesz. Marcel Ištván, a gyülekezet szlovák nyelvű segédlelkésze tavaly került Tornaljára, így sok év után újra anyagyülekezetté lett a Tornaljai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház. 

Az úrvacsorai liturgia keretében, örökélet vasárnapja alkalmán – 1Kor 15,54-58 alapján – Jézus halál feletti diadalmáról szólt dr. Lackner Pál országos programkoordinátor, egykori protestáns tábori püspök. 

Dr. Fabiny Tamás külügyekért felelős püspök személyes hangú levélben köszöntötte a tornaljaiakat, kiemelve az összetartozás fontosságát:

Reálisan látnunk kell azt, hogy az évtizedek során a település és a gyülekezet nemzetiségi összetétele megváltozott. A közös hit azonban változatlan kell hogy maradjon! Úgy érzem, sokat mondó a gyülekezet első lelkészének az a néhány mondata, amellyel szolgálata végeztével elköszön a tornaljai evangélikusoktól: 

„Láttalak téged, tornaljai missziói egyházam, milyen buzgón látogattad a testvéregyház templomában tartott istentiszteleteinket, és milyen hangyaszorgalommal gyűjtesz fillért a fillérhez, hogy saját templomodban imádkozhassál Istenedhez. (…) És nem feledkezem meg rólatok sem, szlovák híveim! Bennetek, mint boldog szlovákokban szintén maradjon meg az a lélek, amit közületek egyesekben tapasztaltam: a türelem, a jóakarat, megértés és testvéri szeretet lelke. (…) Ti bizonyíthatjátok, hogy én minden kérés nélkül gondoskodtam arról, hogy anyanyelven hallgassátok Isten igéjét, hogy lelkipásztori szeretetemet és gondoskodásomat reátok is kiterjesztettem.”

Bizonyos vagyok benne, hogy a szolgálat ma is ezzel a lelkülettel folyik a gyülekezetben, és az erősebb és nagyobb közösség ma is képes befogadni a kisebbet. Köszönet érte mindnyájatoknak.

A bátorítás egykoron, a gyülekezet megalakulásakor, a templomépítéskor és ma is igen időszerű. A szerepek azonban változtak az évtizedek alatt. A levélben megnevezett „nagyobb közösség” egykoron a magyar volt. Ma már nem így van. A gyülekezet 1935-ben megfogalmazott szabályzatának kilencedik pontjának egyik határozata is jól rávilágít erre: „Minden hónap első vasárnapján szlovák istentisztelet tartandó. A sátoros ünnepek egyikén évenként egyszer ugyancsak szlovák nyelvű ünnepélyes istentisztelet tartandó.” 

Látnunk kell, hogy a századeleji templomépítő magyar gyülekezet mára nagyon nehéz helyzetben került. Hála azonban a sok oldalról érkező segítségnek, még hangozhat magyarul is Isten igéje a Felvidék magyar lakta részeiben. Rájuk gondolva megelevenedik előttünk Jézus tanítványokhoz intézett, evangéliumokban megőrzött szava: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés”. 

Ne felejtsük azonban a megoldást adó folytatást sem! „...kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.”