A Szentatya a küldöttséghez intézett beszédében emlékeztette őket arra, hogy éppen ötven évvel ezelőtt született meg a II. vatikáni zsinat Unitatis redintegratio kezdetű dekrétuma, amely máig kötelező hivatkozási pont a katolikus egyház számára az ökumenikus elkötelezettségben. Ez arra szólít fel, hogy az idők jeleit látva és hallva az egység útját kell járni, törekedve a keresztények közötti megosztottság megszüntetésére. A megosztottság ugyanis ellentmond Krisztus akaratának, másrészt botrány a világ szemében.

A zsinati dokumentum szellemében – folytatta a pápa – a különvált testvéreket mély tisztelettel és megbecsüléssel kell fogadni, nem szabad őket ellenfélnek vagy versenytársnak tekinteni, hanem annak kell elismerni őket, amik: vagyis fivéreinknek és nővéreinknek a hitben. Katolikusok és evangélikusok együtt mozdítsák elő az egységet az egyházmegyékben, a plébániákon és a közösségekben, szerte a világon. A teljes egység felé vezető úton a hitben, a szentségekben és az egyházi misztériumban még sok tennivaló marad, de a Szentlélek mindig ad erőt az új ökumenikus erőfeszítéshez. Ezt nagyban segíti a közös munka a szeretetszolgálat terén, amikor együtt segítünk a rászorulókon – hangsúlyozta a pápa.

Végül Ferenc pápa köszönetet mondott a svéd lutheránus egyház segítségéért, hogy sok dél-amerikai menekültet befogadtak a diktatúrák idején.