Ökumenikus munkacsoportunk ebben az évben fórumot is szervezett a találkozó szombati napjára, ahol pünkösd ünnepének igéi vezettek bennünket az egység útján. A fórum során előkerült az egymás befogadásának témája (ami egyházunk 2015. évi igéje is), és ennek konkrét formájaként felmerült az igény arra, hogy pünkösd vasárnapján az ünnepi mise mellett a más felekezetű keresztények is méltóképpen ünnepelhessenek. Ahogy később az egyik társunk elmondta: nem követelésként, hanem elemi igényként merült fel ez a gondolat.

A Szentlélek valódi munkáját láttuk meg abban, hogy erre az igényre 24 óra leforgása alatt konkrét válasz született: megkerestünk egy evangélikus lelkészt, aki szívesen vállalta a szolgálatot; volt, aki az énekeket fésülte össze oly módon, hogy mindhárom felekezetnek (református, katolikus, evangélikus) ismerősek lehessenek. Amit nem ismertek, azt a kórus szabadidejét nem kímélve tanulta meg. A jelenlévő nem-katolikus résztvevők általában házastársuk révén kerültek a közösségbe, ezért (is) fontos szempont volt, hogy az istentisztelet ne a misével egy időben legyen, ne szétszakítsa a családokat és a közösséget, hanem lehetőséget nyújtson a közös ünneplésre.

Az ünnepi istentiszteleten Missura Tibor, a kelenföldi gyülekezet nyugalmazott lelkésze ApCsel 10,34-35 és 44-48 alapján hirdette Isten igéjét. Isten nem személyválogató, és kitölti Szentlelkét mindazokra, akik befogadják Igéjét. Az igehirdetés több ponton összeért a találkozón érintett témákkal. A református testvérek örömmel látták, hogy a közös (református-evangélikus) úrvacsorában a számukra megszokott módon kenyeret vehetnek magukhoz. Megható volt látni, hogy az öt fős protestáns „gyülekezettel” legalább 60 fős katolikus közösség imádkozott. Többen a konfirmáció élményéhez hasonlítottuk ezt a tapasztalatot. A záróéneket (Tégy eggyé Urunk) a kórus és a gyülekezet némi ritmuseltolódással tudta csak énekelni – később közösen megállapítottuk, hogy ez az „előadásmód” hasonlított az ökumené útjára: kicsit döcög, még nem egészen értjük, tudjuk…de csináljuk.

A Fokoláre Mozgalomban az év témája idén az eucharisztia (úrvacsora). Evangélikusként többször beszélgettem a kérdés kényességéről a más felekezetekre és a közelgő reformációi emlékévre nézve. A helyzet sürgős lépéseket igényelne. A találkozó végén boldogan fogalmaztuk meg, hogy ezen a pünkösdön kompromisszum helyett megoldás született egy felmerülő elemi igényre. Úgy éreztük, történelmi pillanatot élünk, hogy a katolikus egyházon belüli lelkiségi mozgalom rendezvényén istentisztelet keretében is befogadásra találnak más egyházak tagjai is –teljesen spontán, inspirált módon. Így kapcsolódhattunk a Föld egyes országaiban a keresztények egységéért pünkösdkor tartott imahéthez.

A Fokoláre Mozgalom nemzetközi ökumenikus találkozót szervez 2017. húsvétja után a Róma melletti Castel Gandolfóba. Szeretettel várják a magyarországi résztvevőket is.

A cikk szerzője hitoktató, lelkipásztori munkatárs.