A délelőtti – még a templomban zajló – tanévzáró istentiszteleten Keijo Gärdström, a kouvolai testvérgyülekezet lelkésze hirdette Isten igéjét. A közös ebéd után azonban kiürült a templom, ami – kivételesen – pozitívan értendő, merthogy a budavári pünkösdi evangélikus fesztivál ismét átlépte a templom falait.

Vasárnap egész délután visszhangzott a Bécsi kapu tér a Fortuna utcán felállított színpad történéseitől. A nap eseménydús és mozgalmas volt: a hűs templom, a finomságokkal teli kápolna, és a 35 fokos hőségben álló szabadtéri színpad között folyamatos volt a jövés, menés. Mindez viszont nem okozott zavart. A légkör felszabadult és családias volt. A gyermekeket hajkurászó szülők, az unokákat ringató nagyszülők (köztük a budavári lelkészek), a terepen otthonosan mozgó fiatalok látványai mind azt sugallta, hogy a budavári gyülekezetben van élet. 

A reggeltől estig tartó együttléten a gyülekezet szinte minden csoportjának lehetősége nyílt a bemutatkozásra. Énekkel négy csoport is szolgált: a német gyülekezet énekkara, a finnországi Sonus kórus, a Schütz kórus, és a Budavári Gospel Kórus. Az utóbbi, záró alkalom keretein belül megszólaló formáció úgy tűnik, még mindig a kuriózum számba vehető műfajokat képviseli. A felcsendülő afroamerikai dallamok szinte minden arra járót megállítottak. A záró igei részre ismét elcsendesült és tér. Ismét az evangélium hangzott. Fabiny Tamás püspök Jóel 3,1 alapján rendhagyó módon szólt pünkösdről, Isten álmáról, ami egyben az Ő bíztatásai is: „nem kell félned hited miatt, a pünkösdi Lélek erőt és bátorságot ad a bizonyságtételre. Ott és akkor, amikor szólnod kell.” 

Délután kiosztásra került a Várady-díj, amelyet a gyülekezetben aktív szolgálatot vállalók kapnak minden évben. A kicsinyeket a rohangáláson kívül leginkább a játszóház, a kézműveskedés és Róka Szabolcs mesemondó foglalta le. A Szent György és a sárkány című darab nagy sikert aratott a felnőttek körében is, hisz az előadás közös produkcióvá vált a nézők soraiból meglepetésszerűen kiválasztott szereplők által. A legtöbben belementek a játékba, és lelkesen vállalták a felkérést. Hamar kiderült, hogy mindenkiben ott rejtőzik több-kevesebb színészi hajlam, csak ügyesen kell azt hozni.

Hasonló ehhez a keresztyén bizonyságtétel is. Ha engedünk a Szentlélek elhívásának, csodákat élünk át. Megtelünk békességgel, megbátorodunk, kinyílik a szemünk, megnyílik a szánk, elindul a lábunk, és Isten áldott eszközeivé válunk. Ott, ahova Ő vezet. Ha kell, a templom falaink kívül: az utcán, a tereken, közeliek és távoliak körében. Ez az igazi tanítványság.