A Tolna-Baranyai Evangélikus Egyházmegyében 1930-ban még közel 50 000 evangélikus volt, a kitelepítések után 15 000 maradt – tudjuk meg Andorka Árpádtól, a Déli Egyházkerület másodfelügyelőjétől. Ennek ellenére az evangélikus templomok többségükben ma is állnak. Nemcsak egyházi értelemben értékesek, de a legtöbbjük nemzeti kincs is. Felsőnánán például, ahol alig vannak evangélikusok, az egész falu ragaszkodik a régi, szép templomhoz. A szélvihar megbontotta a tornyot, egy időre néhány környékbeli utcát le is kellett zárni, de szerencsére az adakozások, az országos evangélikus egyház, a Paksi Atomerőmű, illetve a Tarr Kft. révén sikerült annyi pénzt összeszedni, hogy megszüntethették az életveszélyt.

„Többnyire csak állagmegóvásra jutott pénz, de hála Istennek az evangélikus templomok döntő többsége megmaradt, Tolnában eddig egyet sem kellett lebontani: most is 38 templomunk van” – mondja Andorka Árpád. Sajnos vannak szomorú esetek is. Kistormáson, ahol ma már csak két evangélikus él, néhány éve a kitelepítettek segítségével sikerült felújítani a templomot. Sajnos – ahogyan a legtöbb evangélikus templom esetében történt – annak idején Kistormáson is utólag építettek hozzá tornyot, és most a torony elhúzta magát a templomhajót. Úgy tűnik, nem lehet megmenteni, de lebontani sem, mert műemlék épület. Az udvari templomnál is megszüntették ugyan az életveszélyt, de az épületet nem tudják felújítani.

A felvetésre, hogy a templomokra eddig jórészt a nyugatra telepítettektől jött a pénz, Andorka Árpád azt válaszolja: ahogy az idő halad, ők egyre kevesebben lesznek. A második, harmadik generáció már nem kötődik annyira az ősei templomához, mint a szülei, nagyszülei. Az evangélikus egyház a Németországból kapott segélyeket igyekezett úgy elosztani, hogy a szórványhelyzetben lévő gyülekezetek templomai is megújulhassanak. Szép példa a már említett felsőnánai felújítás is. Régebben nem gyakran fordult elő, hogy más felekezet gyűjtsön a nem hozzá tartozó templom céljára, de most ez is megtörtént. A másodfelügyelő megemlítette Kalaznót is, ahol egyetlen evangélikus sincs. Ugyanakkor viszonylag sokan települtek oda az utóbbi években, s ők szervezték meg a templom felújítását, karbantartását. Sőt, esetenként igénylik a szolgálatot is. Ugyanez mondható el Murgáról is. Mindkét település olyan falu, ahol már nincsenek németek, de a templomok rendben vannak.

A kérdésre, hogy maga az evangélikus egyház Tolna megyében milyen helyzetben van, azt a választ kaptuk, hogy a rendszerváltás idején nőtt a vallásos emberek száma. Így volt ez az evangélikus egyházban is, aztán megállt ez a tendencia, sőt visszaesett. Most viszont jó néhány településen – például Bonyhádon, Szekszárdon, Pakson, Gyönkön – ebből a szempontból ismét pozitív folyamat zajlik.

„Sajnos vannak olyan helységek is, ahol a lelkész eltemette vagy hamarosan eltemeti az utolsó hívőt is – mondja Andorka Árpád. – Ugyanakkor működnek az iskoláink, itt van például a bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium. Az elmúlt húszegynéhány évben két új templomunk is épült – Zombán és Nagymányokon. Tehát nem úgy tűnik, hogy sorvadófélben lenne az egyházunk” – tette hozzá a másodfelügyelő.

A tolna-baranyai egyházmegyeA törökök néptelen vidéket hagytak maguk után, a lakosság hiányát belső telepítéssel próbálták enyhíteni. Észak- és Nyugat-Dunántúlról magyarok, Pozsony mellől németek érkeztek ide. A magyar telepesek Nagyvázsonyból magukkal hozták Szenicei Bárány Györgyöt, aki megalapította Sárszentlőrincet, 1713-ban megszervezte az egyházmegyét, melynek első főesperese volt. 1716-ban jelentek meg az első német telepesek, az evangélikusok zömmel Hessenből érkeztek. A türelmi rendelet hatására a gyülekezetek megelevenedtek, számtalan templomot és iskolát építettek.