Egyenlőség, akadálymentesítés – ezzel a mottóval indult az Emberi Erőforrások Minisztériuma elől az a „kritikus tömeg”, amely a mozgáskorlátozottak és sérült emberek jogaiért küzd. A szervezők is megfogalmazták: „nem várt társadalmi csatlakozással találkoztak, hiszen az első alkalommal megrendezett felvonuláson a társadalom széles skálája képviseltette magát.” A képeket és beszámolókat látva mindez érzékelhető is, hiszen a felvonuláson hosszú sorok alakultak ki, melyen kerekesszékesek és mozgásukban nem korlátozottak egyaránt jelentős számmal voltak jelen. A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség Bárka Csoportja is képviseltette magát.

A Rehab Critical Mass létrejöttéről, annak szellemi hátteréről már korábbi cikkünkben beszámoltunk. Most a kezdeményezés petícióját tesszük közzé.

• Elvárjuk a szociális biztonsághoz való jogot! Elvárjuk a Kormánytól, hogy dolgozzon ki olyan rendszert, amelyben reális esélye van minden fogyatékossággal élő embernek arra, hogy munkát végezhessen, és így adófizető állampolgára lehessen az országnak, hasznos tagja a társadalomnak. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy egészséges öntudat fejlődjön ki minden fogyatékkal élő emberben.

Ugyanakkor azt is elvárjuk, hogy akik állapotuknál fogva nem képesek dolgozni, azoknak alanyi jogon a magyar állam biztosítsa a mindenkori létminimumhoz szükséges havi jövedelmet.

Indoklás: ha elfogadjuk és kötelező érvényűnek tekintjük, hogy mindenki Magyarország teljes jogú állampolgára, és az államnak kötelező állampolgárait a tőle telhető legmagasabb színvonalon ellátni, akkor jelen esetben két út lehetséges:

1. Mivel minden szolgáltatásnak ára van, ezért ezt átvállalja az állam. Ez bizonyos esetekben indokolt lehet, de többségében gátolná az egészséges rehabilitációt és integrációt.

2. Mivel minden szolgáltatásnak ára van, ezért az állam juttassa hozzá az egyént a megfelelő jövedelemhez, elsősorban munkahelyteremtéssel, másodsorban szociális juttatások formájában. Ez a megoldás sok esetben sokkal jobban segíti az egyén integrációját, szocializálódását és az egészséges énképének kialakulását.

Mi a második utat tartjuk kívánatosnak, de ugyanakkor látjuk, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikor az első megoldás a szükséges.

Elvárjuk, hogy legyenek megfelelő oktatási intézmények a sérült, halmozottan sérült gyermekeknek és legyen valódi társadalmi befogadás. Ameddig nincsenek meg ezek, és sok gyermek, fiatal felnőtt otthon van, valósuljon meg a támogató, segítő, mindenütt hozzáférhető szolgáltatások rendszere. Ne ápolási díjon (segélyen) éljen akár évtizedekig az a szülő, ami jelenleg a legmagasabb kategóriában is bruttó 53 100 Ft (a létminimum összege 2013-ban 87 510 Ft volt!), hanem választhasson: vagy ő marad otthon a gyermekével, vagy kap megfelelő támogatót, segítőt otthonra. 2014. júliusi folyósítási adatok alapján emelt összegű ápolási díjban 16 456 fő, kiemelt ápolási díjban 9630 fő részesült. (EMMI adat). Tehát összesen több mint 26000 embert érint jelenleg az ápolási díj ügye! Kutatási becslések szerint 12 ezer családban él súlyosan, halmozottan sérült ember, akik veszélyeztetett helyzetben vannak. Magyarországon a halmozottan sérülteket nevelő családok 72%-a él létminimum alatt. 

• Elvárjuk, hogy a jelenleg működő támogató, segítő szolgálatok rendszere tovább szélesedjen és fejlődjön, a fogyatékossággal élő személy szükségleteihez igazodjon tevékenységében és időtartamában. Elvárjuk, hogy a szakma és az érintettek bevonásával gondolják újra ennek a területnek jogi, és finanszírozási oldalát.

A támogató szolgálat minőségibb, emberségesebb és olcsóbb megoldás, szemben a bentlakásos intézményi ellátással. Elvárjuk, hogy fejlesszék az otthoni életvitelt segítő további szolgáltatásokat is. Ezért elvárjuk, hogy összhangban a Magyarország által is aláírt ENSZ Konvenció elveivel, az EU fejlett országainak gyakorlatával és a szociális szakma által is jóváhagyott irányelvekkel, ezen a területen érdemi intézkedések történjenek rövid időn belül!

• Elvárjuk az intézmény kitagolási program felgyorsítását, mert ez az egyik alapfeltétele a mamut intézetek kiváltásának, valamint a valós integrációnak is! A mamut intézetek (száz fő feletti bentlakásos intézetek) helyett kisebb lakóközösségeket hozzanak létre támogatott lakhatás formájában Magyarországon is, az európai uniós irányelveknek megfelelően. Elvárjuk az államtól, hogy biztosítsa az egyenlő feltételeket a lakhatás tekintetében azoknak az önálló életvitelt felvállaló, fogyatékkal élő embereknek, akiknek állapota nem indokolja a lakóotthoni elhelyezést, mert önrendelkezően tudnak és kívánnak is élni. Elvárjuk, hogy tegyék érdekeltté az önkormányzatokat abban, hogy alakítsanak ki az igényeknek megfelelő mennyiségű akadálymentes, illetve szükség esetén, könnyen akadály-mentesíthető lakást, és ezeket szociális alapon adják bérbe a fogyatékossággal élő embereknek.

• Elvárjuk a tényleges és valós akadálymentesítést és annak fenntartását! Elvárjuk az egyenlő esélyű hozzáférést nemcsak az épített környezetre, hanem az infokommunikációs és a jogi környezet esetében is! Javasoljuk, és elvárjuk, hogy ebbe a folyamatba közvetlen módon kérjék ki a szakma, és az érintett emberek, illetve szervezeteik véleményét is! E nélkül ne lehessen átadni egy közintézményt, illetve lakóparkot, közteret sem. A már meglévő köz-, illetve közösségi épületeket ezzel az igényességgel vizsgálják felül, és korrekt módon tegyék meg a szükséges intézkedéseket és biztosítsák hozzá a forrást is.

• Elvárjuk, hogy erkölcsileg és anyagilag becsüljék meg azokat a szakembereket, akiknek a munkája elengedhetetlen ahhoz, hogy a fogyatékossággal élő emberek minőségileg jobb életet tudjanak élni, vagy egyáltalán létezni tudjanak! Elvárjuk, hogy a munkájukhoz szükséges fizikai feltételeket törvény által biztosítsák. Elvárjuk, hogy ezeket az embereket a hivatásuk fontosságának megfelelő anyagi juttatások illessék meg, amely biztosítja számukra nemcsak a mindennapi megélhetést, hanem a rekreáció lehetőségét is.

• Elvárjuk, hogy a szakmával közösen – az érintettek bevonásával – dolgozzanak ki olyan komplex rehabilitációs rendszert, amely mindenkor a fogyatékossággal élő emberek állapotából indul ki, és annak megfelelően kerül kialakításra. Ez egy olyan életprogram legyen, amelyben a fogyatékossággal élő személy aktív közreműködésével elérhetővé válik a lehető legmagasabb szintű fejlődés, végigkísérve az egész életét, továbbá a környezetét is felkészítse az egyén befogadásra és ellátására, segítésére, támogatására.