Kerek fordulót éltünk meg: brassói egyházmegyénkben immár ötödik alkalommal sikerül megszervezni a Szórvány konfirmandus tábort, ahová 5 gyülekezet 25 fiatalja válaszolt igennel a hívásra: Brassó, Oltszakadát, Pürkerecz, Sepsiszentgyörgy, Zajzon.

Augusztus 25-én kora délután vették birtokba a táborlakók az emeleti szálláshelyeket, és nagy meglepetésünkre, egyáltalán nem félénken, visszahúzódottan, hanem nagy vidámsággal, hangoskodással alakultak ki a „hálószobák”. Az első éjszaka hosszú volt, főleg a vezetőknek, de egy tábornak valahogyan ez is velejárója...

Témánk a CSALÁD volt. Játékosan, csapatmunkában, rajzzal boncolgattuk a témát. A család gyökere a teremtésben keresendő, Isten saját képére férfiúvá és nővé teremtette az embert. Az istenképűség nagy dicsőség, de ugyanakkor nagy  feladat minden embernek, ugyanis nem könnyű Isten partnereként őrizni, építeni ezt a világot, sokszor lemondani a saját vágyakról, elképzelésekről. Második napunk délutánján Pap Ibolya helyi bútorfestő a művész-szakma rejtelmeibe vezetett be minket, mielőtt nekifogtunk volna a kis munkadarabra a tipikusan környékbeli motívumvilág megtervezéséhez, majd megfestéséhez. Tanultunk a virágminták megtervezésének alapszabályairól, jelentésvilágáról is, így mindenki a saját korának, státusának megfelelő mintát rajzolhatott-festhetett.

Mintha csak be lett volna tervezve, hogy a teremtett világunkkal kapcsolatos témakört gyakorlatban is megnézzük, váratlanul jött egy információ: van Székelyzsomboron egy ember, akinek va egy kis állatkertje, ahol igazi állatkülönlegességeket nevel. Nagy Károly atyánkfia szívesen fogadta csapatunkat és körbevezetett birtokán, ahol alpaka, kanadai bölény, emu, vaddisznók, szarvasok, kameruni juhok és néhány szárnyas különlegesség a gazda szólítására jámbor háziállatként engedelmeskedett a hívó szónak.

Szerda délelőtti túránkon isteni gondviselésként kísért a napfény, ugyanis ahogy visszaérkeztünk a táborba, azonnal eleredt az eső. Ez azonban nem akadályozta meg a délutáni népdal- és néptáncoktatást, melyet Nt. Koszta Enikő lelkésztestvérem vezetett. A kézműves foglalkozás soránFerencz Ágnes brassói művész az érdeklődőkkel egy mozaik összeállításban tették maradandóvá az előző napban elhangzottakat.

Csütörtökön a testvérkapcsolat volt a vezértéma. Nem légbőlkapottan, hanem a tapasztalatok alapján tudtunk arról beszélgetni, két csapatra osztva vitázni, hogy miért jó, ha valakinek testvére van, illetve miért jó, ha nincs. Istennek hála, hogy a táborozók nagy részének több, mint egy testvére van, két ikerpárunk is volt jelen, és ők saját tapasztalataikról reálisan beszélhettek arról, hogy a kissebb testvércsatákat leszámítva mégis jó nagy családban élni. Vezetőkként elmondtuk, hogy sokminden, amit most teherként élnek ezzel kapcsolatosa, később a felnőttkorban áldássá növekedik.

Csütörtöki vidám foglalkozásunkat Ft. Adorjáni Dezső püspök és családja látogatása tetéze, igazi meglepetés volt a váratlan látogatás. Közös csoportképpen örökítettük meg az együtt töltött időt.

Délután a nemezelés csodájában lehettünk részesek, elején hitetlenül nézte mindenki, hogy a száraz gyapjúból, kevés vízből és szappanból csodás mintájú könyvjelzők, faliképek keltek életre, melyek széttéphetetlen anyaggá lettek összeványolva.

Pénteken arról beszélgettünk, hogy nem jó ha megkülönböztetve és személyválogatássl tekintünk egymásra. Ahogyan Jézus is mindenkit egyformán szeretett és szeret, úgy nekünk nem szabad semmilyen kritérium szerint megítélnünk társunkat. Délután az előző napi nemezmunkák további diszítését tanultuk- hímzéssel még szebbé tettük munkáinkat.

A szombat ismét a természeté volt. Fülöp Károly egyházmegyei felügyelőnk volt a túravezetőnk, és jó volt látni, érezni, hogy nemcsak a székelyzsombori várban, hanem az őrhegyről belátható egész tájon és vidéken itthon van. Ha kisgyerek lennék, azt hinném varázslat munkája volt, hogy a néhány órás kirándulásban volt történelemóra, tanultunk a gyógynövényekről, ellenálltunk a pásztorkutyáknak, medve nyomában járva mindvégig arra számítottunk, hátha kikukucskál a mackó valamelyik bokorból, s váratlanul még néhány őzike is utunka került...illetve mi kerültünk útjukba. Ez a túra megerősítette bennem azt, hogy Székelyzsombor valóban a világ közepe...legalábbis augusztus 25- 31 közti időszakban.

A jól kifáradt és kiéhezett társaságnak nem kellett kínálgatni az ebédet, fogyott az magától is. Estig már benne volt a levegőben, hogy ki kell használni ezt a pár órát, hisz oly gyorsan elrepül. Ekkorra már letisztázódtak a barátságok, szimpátiák, elkezdődött a telefonszámgyűjtögetés....de kár, hogy csak ennyit tartott a tábor, volt aki még egy hetet ült volna...mindenki fogadkozott, hogy jövőben is eljön.

Ennél nagyobb elismerés, megerősítés és biztatás nem is kell a szevezőknek, vezetőknek.

Vasárnap együtt ünnepeltük az Úr napját, közös istentiszteleti szolgálatot tettünk a székelyzsombori evangélikus templomban, ahol Nt. Koszta István lelkész istentiszteleti szolgálatát a fiatalok énekműsora egészítette ki. Nt. Kunos Lajos úgy köszöntötte a táborozókat, hogy érezhettük, ez nem egy felszínes köszöntés, hanem már ismer bennünket, hiszen volt alkalma személyesen is beszélgetni a táborozókkal.

A vasárnapi ünnepi ebéd elfogyasztása után mindenkin látszott, hogy nehéz a búcsú. Egyesek abban vigasztalódtak, hogy majd egy iskolába fognak járni, és minden szünetben találkoznak, másoknak be kellett érniük a reménységgel, hogy a legközelebbi táborig a virtuális világban találkozhatunk. Addig is bizonyos vagyok benne, hogy ez a tábor valóban a család jegyében zajlott, hiszen a technika világa csak az esti filmnézésekkor köszönt ránk, mobiltérerő hiányában egymással való kommunikációra voltunk utalva. Az a vágyam, hogy elkövetkező táboraink is a vidámság, barátság, egymásra való odafigyelés és a szeretet jegyében történjenek.

Köszönet a táborvezetőknek: Nt. Bencze Nimród és Koszta István lelkészeknek, valamint Végh Nimród teológiai hallgatóknak; köszönet a házigazdáknak: Szitás Csabának és egyházi részről Nt. Kunos Lajos tiszteletesnek; köszönet a szakácsnőknek: Kertész Mária ésSzitás Mária tanítónőknek, akik finom főztjükkel elfeledtették velünk, hogy otthonainktól távol vagyunk; köszönet Nagy Károlynak, aki lehetővé tette az állatpark látogatását; Mátyás Árpádnak, aki elvezetett bennünket oda; köszönet Fülöp Károlynak az élménydús túráért; a Romániai Evangélikus- Lutheránus Egyháznak és a Communitas Alapítványnak az anyagi támogatásért.

Köszönet végül, de nem utolsósorban mindazoknak, akit név szerint nem említettünk, de mégis tudjuk, és nem feledjük, hogy önzetlen segítségükkel értékesebbé tették táborunkat.