– Milyen reménységgel tekintetek a helyszínre, és milyen reménységet jelenthet a Szélrózsa odavitele az adott közösségnek, régiónak? – Talán nem baj, hogy most nem vízpart mellé megyünk, hanem a hegyekbe – ez már önmagában is új ajtókat nyithat meg. Remélhetőleg a kicsiny hatvani/gyöngyösi egyházközségnek is áldást hozhat egy ekkora találkozó rendezése, illetve a környék adottságait is örömmel használjuk ki.
– Új ajtókat említesz. A időponton és a helyszínen kívül körvonalazódott már valami egyéb is a találkozóval kapcsolatban? Például a helyszín „hoz magával” valamilyen központi témát, mint ahogy az magától értetődő volt például Kőszeg, Szarvas vagy Fonyódliget esetében? Esetleg konkrét mottóötlet is felmerült már?
– A végleges mottó nyárig még várat magára, de a hegyvidék valamennyire biztosan meg fogja határozni az egész tematikát. Egyelőre többünk fülében a 121. zsoltár kezdő sorai csengenek: „Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön…”
– Kikre vonatkozik a többes szám?
– A Szélrózsát „főszervező” Tízek csapata már múlt év októberében felállt, mindössze két személycsere történt, jó volt együtt maradni. Természetesen a döntést is együtt hoztuk meg több terület bejárása után, illetve a püspökökkel is egyeztetve.
– Te személy szerint hogyan készültél-készülsz harmadik „Szélrózsaatya-ciklusodra”?
– Számomra sokat jelent az, hogy a Tízekben több fiatal mellett ott ül az előző két Szélrózsa-atya, sőt több „nagy öreg” is; többünkön látszik, hogy nehéz megválni ettől az izgalmas feladattól. Jó, hogy a fiatalok megszólítása során több generációt is elérünk egyházunkban, és ez minket is folyamatosan inspirál, hogy nyelvezetben, ötletekkel úgy tudjunk folyamatosan megújulni és kreatívak maradni, hogy közben az örök krisztusi szeretetről való üzenetünk is célba jusson. Ezenkívül a tavalyi, sikeresnek mondható nyisszantások valamilyen formában való továbbélése is várható, valószínűleg heti bejegyzések fognak születni az elkövetkező ötszáz napban (facebook.com/szelrozsaatya).