Az ünnepi közgyűlésen Pálfi Gyula felügyelő hangja bizony el-elcsuklott. Ő tárgyalt a gyülekezet nevében többekkel, míg rátalált Balog Eszterre. Miközben keresett, szembesült a ténnyel: nem könnyű ma lelkészt találni, aki vállalja a sokszor nem egyszerű parókusi szolgálatot.

Igen, születésnapi ajándékot kapott a gyülekezet. A kitartó keresés nem volt hiábavaló, valóban együtt örült az egész közösség. Az egyházmegyei felügyelő, Bak Péter és az espereshelyettes, Pintér Mihály köszöntő szavait hallva e sorok írója azt érezte, hogy jó testvérként az egyházmegye vezetői számára is öröm, ha egy gyülekezetben betöltik a megüresedett lelkészi állást.

Az ünnepi istentiszteleten jó volt hallani a református testvéri köszöntést Csontos József dabasi lelkipásztortól, aki utalt a nemrég közösen épített szórványtemplomra. Hála Istennek, ma már egyre természetesebb az is, hogy az evangélikus lelkésziktató istentiszteleten katolikus pap is megáldja egy igével az újonnan iktatott evangélikus kollégát. Így történt ez alkalommal is: Balog Eszter dr. Tanczik Balázs plébániai kormányzótól is kapott áldást.

Az iktató esperes igehirdetésében feltette a kérdést: miért kell ünnepelni? Nincs abban semmi különös, ha valaki új munkahelyen kezd dolgozni. A foglalkozások többségében ebből nem csinálnak ünnepet. Mi miért tesszük ezt? Jakab apostol levele adja meg a választ: az egyház más, itt más a rend. A gyülekezetben a „szegény sorsú testvér” a méltóságával dicsekszik, „a gazdag pedig megalázott voltával” (Jak 1,9–10).

Isten szolgája számára nem a mások elismerése vagy éppen nem elismerése a mérce. Nem méregeti saját magát, mert tudja, hogy Istennél van az elismerés koronája, amelyet megígért az őt szeretőknek (Jak 1,12). Adja Isten, hogy az ő szeretetén tájékozódva – örömök és gondok között – az új lelkész megtalálja az Istenhez vezető keskeny utat.

Az újonnan beiktatott pásztor arról a kézről szólt, amely eddigi életében, szolgálatában vezette. Hiszi – mondta –, hogy ez a kéz fogja vezetni ezután is (Zsolt 73,23). Beszélt a másik kézről is, melyet azért adott Isten, hogy segítsünk vele másokon. Így vezet és tanácsol minket a mi Urunk (Zsolt 73,24).

Az istentisztelet és az ünnepi közgyűlés után a gyülekezet terített asztala fogadta a vendégeket. Ezt nem is említeném, ha nem lenne említésre méltó az a lelkület, ahogyan a gyóni gyülekezet tiszteli a vendégeit, tiszteli a papját, ahogyan összefog. Nemcsak ünnepi alkalmakkor, hanem akkor is, amikor munkás kézre van szükség. Részese lehettem ennek az összefogásnak, hiszen közel tíz évig közöttük szolgálhattam mint lelkész.

Ez az összefogás még él az egyházmegye több gyülekezetében. Az ilyen közösség létével építheti, formálhatja gyülekezeteinket és az egész társadalmat.

Így találjon egymásra gyülekezet és lelkésze, „ajándékozott az ajándékára”.

Balog Eszter 1974-ben született Budapesten. 1992-ben érettségizett a Fasori Evangélikus Gimnáziumban. Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen 1999-ben végzett, D. Szebik Imre püspök szentelte lelkésszé. A kelenföldi gyülekezetben volt segédlelkész két évig. 2001–2005 között egyházunk országos irodájának ifjúsági és gyermekosztályán dolgozott gyermek-, majd ifjúsági referensként. 2013 őszétől iskolalelkészként szolgált az orosházi Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnáziumban. A lelkészi mellett német szakos tanári végzettsége is van, illetve az EHE-n elvégezte a doktori iskolát. Férjével három fiúgyermeket nevelnek.