Mit jelentett számomra a 11. Szélrózsa találkozó?

Mesterházy Balázs (Szélrózsa atya): – Az együttmunkálkodás áldását. Azt, hogy újra és újra megélhetem, hogy milyen jó csapatban dolgozni, és sokak örömére együtt készülni, kreatívan ötletelni és megvalósítani az elgondolásainkat. Hiszem, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyházban lehetséges ez. Erről győz meg engem kétévente a Szélrózsa.

Koltainé Somogyi Lilla: – A 11. Szélrózsa találkozó volt az első, amikor nem csak résztvevőként, hanem a Tízeken belül szervezőként vehettem részt. Számomra a szervezésben a legmeghatározóbb élmény az együtt gondolkodás volt. Fantasztikus volt látni azt az önkéntes csapatot, amelyik a találkozót vitte a vállán, ahogyan rászánták magukat a feladatra, ahogyan megszervezték a munkaágukat, és mindig ott voltak, ahol éppen kellett. Az előkészítő munka során is kifejezetten inspirált ez a tőlük jövő lelkesedés.

Ócsai Zoltán: – Felüdülést, frissességet és némi fáradtságot éreztem. Mindenfajta gondolatgazdagság felüdülést jelent számomra. Legyen az akár beszélgetésben, előadásban vagy zenében. Ebben volt most részünk bőven. Akik sommásan azt gondolják, hogy a Szélrózsa csupán fesztivál, ahol végig buliznak a fiatalok, az nagyon téved. Nem nagyon van olyan hely, olyan rendezvény egyházunkban, ahol ilyen koncentráltan, ilyen mennyiségben lehet beszélgetni, vitatkozni teológiáról, társadalomról, művészetről, mint ez. Jó volt látni, tapasztalni, hogy erre van igény.

Szidoly Roland: – Számomra az idei Szélrózsa valami egészen új dolgot hozott, az eddigi találkozók közül ez állt hozzám a legközelebb. Rengeteg sokszínű és változatos program közül választhattunk. Szervezőként is jó volt látni, hogy az egyes programhelyszínek szinte mindig zsúfolásig tömve voltak.

Antal Bálint: – Egy újabb lelki feltöltekezést és egy újabb merítést a Szélrózsa a folytatáshoz. Emellett rengeteg találkozást, beszélgetést, értékes gondolatot jelentett számomra a találkozó. Örülök, hogy megtapasztalhattam 100%-ban is a sátorfelelősséget (ökosátor), továbbá az is sokat jelentett számomra és remélem sokak számára is, hogy az evangélikus középiskolák is megjelenhettek az áhítatokon.

Ifjabb Cserháti Sándor: – Lényegében ugyanazt adta a találkozó, amit az eddigiek, az Istenre és a magunkra való rácsodálkozás kivételes alkalmát, a keresztény lét sűrített tapasztalatát. Az idei annyiban különleges számomra, hogy az első fesztivál 20 éves, kerek évfordulója, ami egyúttal a házassági évfordulónk is, hisz csak néhány hét választotta el a két eseményt.

Legjobb élményem a Szélrózsáról

Antal Bálint: – Nehéz egyet kiemelni, mert számtalan fantasztikus pillanata volt az öt napnak. Talán a Gyöngyösi Evangélikus Gyülekezetnél sorra került faültetést emelném ki. Megható volt, ahogy kb. 15 ember együtt imádkozott a helyi gyülekezetért és a növekedésért. De emellett az eső elől bemenekülő emberek közössége is élményt jelentett az ökosátorban, továbbá az áldások (áhítatok), koncertek és programok is feledhetetlenek voltak.

Ócsai Zoltán: – A szervezők között fáradsággal egyenes arányban a feszültség is nőni szokott. Itt pont fordítva történt, úgy érzem, hogy közelebb kerültünk egymáshoz.

Ifjabb Cserháti Sándor: – Egyetlen konkrét eseményt sem szeretnék kiemelni, mert több igazán emlékezetes is volt. Inkább az egész találkozón átívelő élményre utalnék. Sok számomra nagyon kedves ember él egyházunkban. Többükkel rendszeresebben is találkozunk. Egyedül a Szélrózsán élhetem át azonban, hogy szinte mindenki itt van közülük, hogy egyikükből a másikukba botlok. Ilyen lehet a mennyországban is…

Mesterházy Balázs (Szélrózsa atya): – Hál' Istennek rengeteg közül tudnék választani, de talán leginkább azt a szó szerint gyomorgörcsoldó képet hozom ide, amikor szerdán a napközbeni locsogó eső után háromnegyed 4-kor letettük a nádszőnyegeket a nagyszínpad elé, rátették a padokat, és elkezdett özönleni a tömeg. Ez mutatta, hogy milyen sokan mennyire várták a találkozót, nekem pedig azt, hogy áldás volt az előkészületeken. Onnantól belöktük, hadd menjen, és vártuk a valódi áldást!

Szidoly Roland: – A keresztény könnyűzene munkaágáért voltam a felelős és jólesik, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a zenekarok iránt. Már a kora délutáni koncerteken is nagy számban volt közönség a tűző napsütés vagy éppen az esőzések ellenére is. Nagy öröm, hogy eljutottunk arra a szintre, hogy az esti koncerteken a keresztény zenét játszó „saját” zenekarainkra ugyanúgy figyelnek, mint a világi zenét játszó bandákra. A találkozó legjobb élményei nekem ezek a koncertek voltak és persze az, amikor ezt tapasztalhattam a színpadon is a Közel zenekar szolgálatakor. Hálás vagyok a találkozóért, programokért, a résztvevőkért! Ilyen közönséget és közösséget kívánok minden Szélrózsára!

Koltainé Somogyi Lilla: – Az első két napon hatalmas eső választotta szét a délelőttöt a délutántól. A rengeteg víz estére sem tudott felszikkadni. De a sár a Galya színpad előtt kicsit sem zavarta a Kaukázus koncerten a táncolókat. Így keletkezhetett aztán a felfröcsögő sárból az egyik résztvevő lábán egy tökéletes pitypangminta! Pont olyan, mint az idei Szélrózsa logója. A sár a lábon is azt hirdette: Áldás leszel!