Mozaikképek rajzolata

Három választási forduló után még nem volt győztes, aki megszerezte volna a szükséges 77 vagy több szavazatot. Amikor a kardinálisok elvonultak ebédelni, a bostoni kardinális, Sean O’Malley leült az asztalnál argentin barátja, Jorge Bergoglio mellé. „Nagyon gondterheltnek tűnt amiatt, ami történik” – mondja O’Malley. Néhány órával később a Buenos Aires-i érsek I. Ferenc néven ott állt a boldogmondások balkonján pápaként. 

Hogyan kezdődött?

Kedden, 2013. március 12-én délután volt az ünnepi bevonulás a Sixtus-kápolnába. A vörösbe öltözött főpapok gregorián énekkel mentek be a kápolnába, s helyet foglaltak a hosszú négyszögletes asztalnál. Majd egyenként letették a titoktartási fogadalmat: „Megígérjük és fogadjuk, hogy semmiképpen sem törjük meg a titkot, sem az új pápa választásának során, sem azután.” Majd elhangzott a hangos kiáltás: „Extra omnes” – mindenki kizárva, s a masszív kétszárnyú ajtó bezárult. A konklávé megkezdte pápaválasztó szavazását. 

Kétségtelen, nagyon szép a kápolna – mondja Francis George chicagói kardinális -, de az akusztika nem valami jó. Ezt persze lenyűgözően ellensúlyozzák Michelangelo freskói Ádám teremtésétől egészen az Utolsó ítélet hatalmas, egész falat beborító festményéig, a másik oldalon pedig Botticelli, Perugino, Domenico Ghirlandaio, Pietro Prugino bibliai témájú ábrázolásai színezik és emelik a kápolna hangulatát. 

A szavazások

Az elnöklő kardinális, Giovanni Battista Re pontosan elmagyarázta a választás minden lépését kétszer is. Nagy csend ült a teremre. „A konklávét valóban az imádság lelkülete járta át” – mondta O’Malley. Mindenki felírt néhány szót latinul egy lapra: „Legfőbb Pontifexnek megválasztom…” – és beírta a pápának javasolt személy nevét. Sorban, egymás után feltartották a szavazócédulát, majd a középen elhelyezett urnába tették. Majd az összes szavazócédula leadása után megkezdődött három szavazatvizsgáló kardinális segítségével a nevek hangos felolvasása. Amikor befejeződött a számbavétel, világossá váltak az erőterek – mondja az ír kardinális, Sean Brady. „Számos jelölt volt” – tette hozzá. Az egyik kardinális ezután összegyűjtötte a szavazócédulákat, és az arra előkészített kályhába dobta azokat. Az így felszálló fekete füstből tudták meg a Szent Péter téren várakozók és a világ minden részén a tévés híradásokat figyelők, hogy még nincs pápája a római katolikus egyháznak.        

Bergoglio kissé elszomorodott a fordulók miatt 

Szerda reggel, 2013. március 13-án újra megkezdődött a szavazási rituálé. Mindenki kitöltötte a céduláját, és előrevitte az urnába. „Amikor lassan odasétálsz kezedben a szavazócédulával az urnához, és a monumentális Utolsó ítélet-festmény előtt megállsz, átérzed hatalmas felelősségedet” – mondja O’Malley. Két szavazati forduló zajlott le ebéd előtt, eredménytelenül. Kint a tömeg délben megint fekete füstöt látott felszállni, s egyre izgatottabb, meg kissé csalódott is volt. De nem hagyták el a teret, sőt egyre többen érkeztek. Ebédnél O’Malley ismét barátja, Bergoglio mellett ült. „Nagyon közvetlen volt, barátságos. És mint mindig, jó érzéke van a humorhoz, nagyon gyorsan vált, és lehet vele örülni” – újságolja O’Malley. Ám a szavazás menetével kapcsolatban leírhatatlan szomorúság látszott az arcán. 

„Bűnös ember vagyok, de…”

A délutáni szavazás első menetében már kezdett kirajzolódni valami, de még nem eléggé világosan. Majd az ötödik forduló elején, amikor a leadott szavazatokat olvasták fel, a sikeres választás eredménye egyre nyilvánvalóbbá vált. „Bergoglio, Bergoglio, Bergoglio, s egyszerre csak a határszámot, a 77-et érte el a szavazatok száma.” A kardinálisok a hetvenhetedszer mondott Bergoglio névnél tapsban törtek ki. „Nem hiszem, hogy szem szárazon maradt ekkor a Sixtusi kápolnában” – nyilatkozta a New York-i kardinális, az egyik esélyes, Timothy Dolan. 

Ekkor az egyik kardinális megkérdezte a Buenos Aires-i érsek-kardinálist, elfogadja-e pápává választását. „Bűnös ember vagyok, de mivel ezt a hivatalt nekem adtátok, elfogadom azt” – válaszolta a három francia szavazatszedő emlékezete szerint. Majd Bergoglio közölte azt a nevet, amelyet pápaként viselni kíván: Ferenc. Aztán bement a könnyek szobájába, hogy magára vegye a pápai fehér reverendát. 

Amint I. Ferenc már pápaként visszatért a kápolnába fehérbe öltözve, első tette az volt, hogy az egyik kardinálishoz menjen, hogy köszöntse őt – mondja a  pápaválasztó főpapok egyike. Talán ellenlábasához lépett oda? Feltehető. Ezután elfoglalta helyét a középre helyezett fehér pápai trónon, s egymás után fogadta a kardinálisok köszöntését. De mindegyiknek finoman jelezte, hogy neki erre valójában nincs szüksége, ő „velünk egy szinten lévőnek tartja továbbra is magát” – mondja el észrevételét Dolan kardinális. A New York-i kardinális hozzáteszi: megrázó érzés volt megcsókolni az új pápa gyűrűjét. „Odamész ahhoz a kardinálishoz, aki pár perccel előbb még egy volt közülünk. De egyetlen pillanat alatt más lesz az identitása, hiszen ő már a pápa” –  teszi hozzá a New York-i főpap. 

Üresen küldte el a pápai luxuskocsit – „Isten bocsássa meg nektek…”

És aztán már mi is tudjuk, mi történt. Az új pápa megjelent a balkonon, kedvesen és közvetlenül megszólalt spanyolul és olaszul. Az ünneplő százezres tömeget megáldotta, Rómát és az egész világot is, majd visszalépett az erkélyről.  

S a pápa ismét a Buenos Aires-i érsekké változott egy pillanatra, hiszen a bőréből még a kiválasztottsága ellenére sem bújhat ki az ember. A könnyek szobájában ott hagyta múltját („Bűnös ember vagyok”), de nem személyes karakterét, Isten formálta jellemét. Ez pregnánsan fejeződött ki abban, hogy amikor az erkélyről visszavonulva vacsorára indultak, jött érte a pápai autó. A kardinálisok beszálltak a részükre küldött buszokba, I. Ferenc, mondhatjuk, a „gyalogpápa” pedig üresen küldte el a luxuskocsit. Amikor már mindenki elment, „elgurult”, a pápa gyalogosan besétált a vacsorához. 

Nagy békesség a pápa szívében

A vacsorán sorra pohárköszöntőt mondtak, majd ő emelkedett szólásra. Dolan kardinális közlése szerint I. Ferenc így fogalmazott: „Isten bocsássa meg nektek azt, amit tettetek.” Már éjfél is elmúlt, amikor lassan nyugovóra tértek a kardinálisok. Többen megjegyezték: „Nagyon otthonosan érzi magát az új pápa fehér pontifexi reverendájában.” Szinte reá szabták, vagy készíttette Valaki – vélekedtek. 

O’Malley kardinális másnap, csütörtökön megjegyezte: „Az elmúlt éjszaka nagy békesség tölthette el a pápa szívét. Érezhette, hogy Isten akarata teljesült be az életében.”