Korunk talán egyik legnagyobb kísértése, hogy könnyen elfogadjuk azt, ami van. A másik veszély, hogy minden hagyomány ellen azonnal, mondhatni zsigerből tiltakozunk. Szikszai Szabolcs, az Újragondoló blog bejegyzéseiből válogatott könyve olyan utat mutat, melyet csak egy viaskodó, önmaga útját kereső, megszokásokkal vitába szálló református lelkész tud: felvállalja a problémákat, de ragaszkodik a zsinórmértékhez, azaz Jézushoz és a Szentíráshoz.

A szerző 2010 szilveszterén indította el blogját, melyen érzelmekkel és kérdésekkel teli vallomásait teszi közzé. A most megjelent gyűjtemény bepillantást enged a református lelkipásztor gondolkodásába, abba, hogy lehet és kell önmagunkkal, környezetünkkel építően viaskodnunk. A rövid fejezetekben megismerhetjük a szerző önmagáról és környezetéről kialakult véleményét, olvashatunk a világ kérdéseiről, az önismeretről, de az egyház kritikája is megfogalmazódik.

A beszélgetésen talán ezért is emelte ki Seben Glória, hogy mind pszichológusként, mind evangélikus lelkészként úgy érzi, hogy „Szikszai Szabolcs írásai a kereszténység korai szakaszának lelkületét mutatják. Az Élethinta szövegeiben megjelenik az, amivel Augusinus Vallomások című művében találkozhatunk: a személyesség és a teológiai alaposság egymás mellett található. Ezért úgy, ahogy a Vallomások mindenkinek íródott, ugyanúgy Szikszai írásai is sokakat megszólítanak.”

Köntös László a bemutatón kiemelte, hogy a szövegekben érezhető egy magas szintű intellektuális igény, mely megemeli a tartalmat. A református püspökhelyettes, a Reposzt egyik szerkesztője hangsúlyozta, hogy Szikszai szövegeinek lényegi eleme az erős mondatok alkalmazása, így többek között olyan kritikákkal találkozhatunk a könyvben, hogy „Ha az egyház olyan, amilyen, akkor Isten nem létezhet”. Köntös nyomatékosította, hogy Szikszai nem fordul el a tanítástól, hiszen hitéhez hűen, reformátori lelkülettel vizsgálja önmagát, egyházát és a körülötte lévő világot. „A szerző sokkal inkább viaskodik a keresztyén depresszióval, melyet alapból elutasít. Sokan ugyanis nem akarják önmagukat felvállalni, sokkal inkább siratják magukat. Szikszai ezzel szembeszáll és megmutatja, hogyan lehet önmagunk őszinte vizsgálatával Istenhez közelebb kerülni” – mondta Köntös László.

A szerző a könyvbemutatón kiemelte, hogy a blog körül kialakult „virtuális gyülekezet” visszajelzései nagyon sokat jelentettek neki. „Az írás egyfajta nyilvános gondolkodás” – fogalmazott Szikszai, aki a bejegyzések keletkezéséről elmondta: „többször is előfordult, hogy olyan folyamatokról írtam, amiken később mentem át.” A református lelkipásztor kitért arra is, hogy a pszichológiai gondolkodás „segít abban, hogy megértsem önmagam és ezáltal azt, ami körülvesz engem. A másik támpont a filozófia. Az a vallásos világ amibe én belenőttem, úgy éreztem, hogy többször becsapott. Azt éreztem, hogy sokszor a teológia mellett kell egy külső szempont, amivel vizsgálhatom a körülöttem lévő dolgokat. A pszichológia, a filozófia és a teológia is elsegít valahová, méghozzá Isten megismeréséhez.”

Az Élethinta című könyvet elsősorban azoknak ajánljuk, akik szeretnék újragondolni a körülöttük lévő és önmagukban kialakított világ kérdéseit. Szikszai könyve ugyanis nem válaszokat, hanem lehetőségeket, utakat mutat ahhoz, hogy hogyan juthatunk közelebb önmagunk élethintájának felismeréséhez.

Lapozzon bele az Élethinta című könyvbe: