Mahayang, Albuera és Leyte, a leginkább érintett területek városaiban „majdnem minden ház, beleértve az egyházközségek gyülekezeti házait is, vagy teljesen szét lett rombolva, vagy igen nagy mértékben megsérült. A templomok és lelkészi lakások sem maradtak érintetlen” - írjale a Fülöp-szigeteki Evangélikus Egyház elnöke, James Cerdenola a helyzetet. Egyelőre gondot okoz az is, hogy számos gyülekezetből, így a Tacloban területen lévő gyülekezetből sem érkeztek még hozzájuk hírek.
Ahol lehetséges volt, a lelkészek a tájfun áldozatainak megsegítésére siettek. Magayangból - amely Omrocból Leyte felé az első város - azt jelentették, hogy Xavier James Palattao lelkésznek sikerült eljutnia Cebu szigetére, hogy onnan támogatást és segítséget szerezzen az otthonmaradottak számára. Egyelőre azonban még a segítség nem érkezett meg. Ha érkeztek is segélyszállítmányok a szigetvilágba, azokat általában a nagyobb városokban osztották szét.
„Sajnos éhezünk. Eddignem érkezett semmiféle segítség. Eszközök nélkül vagyunk” - mondta Palattao.
Amikor az első jelentések megérkeztek a katasztrófárólés az áldozatok száma is egyre magasabb lett, a Lutheránus Világszövetség főtitkára, Martin Junge úgy döntött, hogy a Lutheránus Világszövetség is támogatást fog nyújtani ebben a helyzetben.
A főtitkár november 11-én levelet is írt a Fülöp-szigeteki Evangélikus Egyház vezetőjének, amelyben hangsúlyozta: „Gondolatainkban és imádságainkban az egész Fülöp-szigeteken élő nemzettel és néppel vagyunk. Tudjuk mennyire sokkolták és traumatizálták az itt élőket a történtek: a rombolás és a halál. De biztosítunk benneteket arról, hogy nem vagytok egyedül!” - így Junge.
Egyes becslések szerint a tajfun mintegy négy millió embert érintett, a szél a 300 kilométer per órás sebességet is elérte. Sok helyen hiányzik az élelmiszer, a tiszta ivóvíz és a szállás. A 18 ezer tagú Fülöp-szigeteki lutheránusságot is közvetlenül érintette a katasztrófa, mégis központi szerepet tud játszani a segítségnyújtásban.
„Bár az egyház maga is fájdalmat és veszteséget élt át, mégis reméljük, hogy az emberek számára megnyugtatást tudnak adni szóban és tettekben egyaránt. A lelki békességet szavakkal, kedves, átölelő kezekkel és biztonságnyújtással tudják elérni. Ahol az ember hirtelen érzi a sebezhetőségét és kiszolgáltatottságát, ott egy tál rizst nyújtó kéz vagy egy tiszta vizes poharat nyújtó kéz is elég lehet” - tette hozzá Junge.
A főtitkár idézte Pál apostolt (2Kor 4,8-10), aki a keresztény gyülekezet első tagjait arra szólította fel, hogy a szükségállapotban se adják fel: „Bár minden oldalról fenyegetve érezzük magunkat, nem kell félnünk, rettegnünk. Mert bár szenvedés és üldöztetés jut részül, nem leszünkmagunkra hagyva. Elnyomnak, de nem halunk meg.”
Az Ázsiai Segélyszervezeti Centrum vezetője úton van a katasztrófa sújtotta területre, hogy képet kaphasson arról hogy az ACT-szövetség támogatását hol kell bevetni.
Ezen a szervezeti egységen keresztül nyújtja támogatását a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet és általuk pedig a Magyarországi Evangélikus Egyház is. Az ACT tagja a Lutheránus Világszövetségnek, az egyházak és partnerszervezeteik segélymunkáját koordinálja az egész világon. A tájfun után a szövetség arra kérte partnerszervezeteit, hogy segítsenek az élelmiszersegélyek és más eszközök helyszínre való eljuttatásában.