A társadalmi igazságosság víziója korunk talán egyik legnehezebb kérdésköre. Arra irányul, hogy ne csak egyéni, családi viszonylatban, hanem társadalmi, esetlegesen globális kitekintéssel ne csak keressük az ideális állapotot, azaz a felzárkózás és felzárkóztatás lehetőségét, hanem képesekké váljunk ezért áldozatot is hozni. Azaz váljunk másokért érzékennyé. Tegyük meg azt a felismerést, hogy a javak nem öncélú megközelítése, hanem annak szociális értelemben vett átgondolása, a nehéz helyzetben lévők észrevétele a mi feladatunk is. Az igazságosságért való küzdelem valójában a szabadságért vívott harc. Fontos felismernünk, hogy a leghátrányosabb helyzetben lévők, a társadalmi perifériára szorultak tudják a legnehezebben hallatni a hangjukat. Nekik igazából nincs érdekszövetségük, azok az intézkedések, amik hátrányosan érintik őket megtörténnek, ha nincs társadalmi kontroll. A kontroll azonban sokszor elmarad, a felszólalások – ha meg is történnek – halkak, erőtlenek.

Mindeközben a társadalmi igazságosság olyan tevékenységek széles értelmezését jelenti, amelynek célja az emberek közötti valódi egyenlőség, méltányosság, tisztelet megteremtése. Erre hívta fel a figyelmet Ban Ki Mun ENSZ főtitkár is 2013-ban, amikor ezt mondta: „Ahogy világunkat építjük, erőfeszítéseinkkel egy párbeszéden alapuló, befogadóbb, méltányos és fenntarthatóbb állapotot kell teremtenünk, az átláthatóság és társadalmi igazságosság jegyében.”

A kérdés, hogy mi hogyan viszonyulunk mindehhez. Pál apostol egyértelmű megközelítése – „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét” (Gal 6,2) – vezérfonal lehet számunka. Az apostol ugyanis azt mondja, hogy ne csak a magunkét, a számunkra fontosat vegyük alapul, hanem a másikban fedezzük fel a nekünk szóló, így hitünk alapján identitásunkat érintő segítségnyújtás lehetőségét. Pál megközelítésében mindehhez Krisztus törvénye társul, azaz a másik szükségének észrevétele és az annak enyhítésére tett próbálkozás saját magunk Istenhez való viszonyának bizonyos értelemben vett emberi záloga. Az, amin keresztül látszik, megélhetővé válik, hogy hitünk nemcsak önmagunkért, hanem Krisztus szerint van. Az ENSZ felhívás itt összeér a keresztény magatartással, hiszen a keresztény hit az ember-ember egyenlőségét, a szociális érzékenységet, a másikért való tényleges tenni akarást feltételezi. Mindezt pedig Jézus fogalmazza meg nekünk a legegyértelműbben: „Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg” (Mt 25,40).