A művészi, közélet, személyes és hivatalos emlékek sorából hadd idézzek föl egyet. A Budapest Deák téri evangélikus templom Lutheránia kórusához szoros kapcsolatok fűzték. Amikor német egyházi meghívásra a kórus 1979-től többször is az akkori Nyugat-Németországban koncertkörúton járt, velünk jött és  vezényelte műveit. Kúlönösen is emlékezetes az Ágostai Hitvallás 450. évfordulójára komponált kantátája latin és német nyelvű előadása. Az örökölt bibliai-lutheránus hit  korszerű megvallása kérdésekre indította Augsburg és Frankfurt közönségét: „Éppen az „istentelen kommunizmusból” jöttek tanítanak minket a hitre?”

A vendéglátó egyházat meglepte, hogy az általában  nem egyházbarát Frankfurter Allgemeine Zeitung hosszú idő után először dícsérte meg a német egyházat, amikor  a hangversenyről beszámolt: „Nagyon jól tette az evangélikus egyház, hogy Budapesten felfedezte ezt a rendkívüli zenei élményt nyujtó kórust és zeneszerzőjét !” Az énekkar emelt fővel és itt-ott könnyes szemmel vonult be az épületre kitűzött magyar zászló alatt a frankfurti városháza  nagytermébe, ahol a német császárok képe díszíti a falat, közóttük Zsigmond német császár és magyar király.

Többszörös hitvallást jelentett a Confessio Augustana kantáta a Mester más műveihez hasonlóan, mert a teológiai mondanivalóhoz  kapcsolódott a gazdag magyar zenei hagyomány bemutatása is, hiszen  Európa nem csupán történelmi, geopolitikai és gazdasági érdekközösség, hanem spirituális-kulturális  értékközösség is. Ennek az értékközösségnek hazai fejlesztésén és külföldi felmutatásában telt Szokolay Sándor  élete. 

Akit az Isten meg akar áldani, azt emberrel, családdal, baráttal áldja meg. Ilyen áldás volt ő sokak számára, nemzetünk számára. Adjunk hálát érte Istennek!

Egy teológusunk szerint különbséget kell tenni tradíció és tradicionalizmus között. A tradíció a korábbi halott nemzedékek ma is élő hite közöttünk, a tradícionalizmus pedig a ma élő nemzedékek halott hite.

Sándor! Kerested, felismerted, sokszorosan megvallottad nemzeti,  kulturális és keresztény tradícióinkat, léleképítő és közösséget teremtő módon.  Köszönjük és emlékedet őrizzük!