Megszólalt a gyülekezeti énekkar és a gyermekek zenés műsort adtak elő. Verset mondtott Szenyán Klaudia. Meg lehetett tekinteni V. Baktai Mária templomról készült festményeit és képes beszámolóját a közösség múltjáról és jelenéről. Az istentiszteletet követően szeretetvendégségre került sor a parókia udvarán, ahol a résztvevők beszélgethettek a helyi cserkészparancsnokkal, illetve Horváth Istvánnal, a Magyar Evangéliumi Szövetség főtitkárával a menekült kérdés szempontjairól.

„Töltsétek meg a templomot! Renoválni kell önmagunkat, tudatosítanunk kell, hogy hova tartozunk! Nézz a tükörbe és vedd komolyan, hogy ki vagy! Akkor talán megmarad ez a falu magyarnak és hívőnek - mondta Foltin Brúnó. - A templom az Úr Istenre emlékeztető mű, egyben kiemelt emlékmű. Ha felnézünk a templomra, tudni kell, hogy itt az Isten köztünk! A templom legnagyobb díszei nem a jelképei, hanem a gyülekezet. Ez a templom nyitott azok számára is, akik úgy köszönnek, hogy Áldás békesség és Dicsértessék az Jézus Krisztus!” 

1822-ben nagy lelkesedéssel fogtak neki a Péteri ősök az építkezésnek. Idővel a lelkesedés alábbhagyott és inkább csak bontottak. Ugyanez történhet a lelki házunkkal is. Lehet rombolni a gyülekezet lelki házát is? Nem is kell hozzá sok, csak magára kell hagyni. Ha felhívlak – nem hívsz vissza. Ha kérdezlek, nem válaszolsz. Ha meghívlak, nem jössz el.

„A lelki ház a kapcsolatok által épül. Ahogy egy kapcsolat, a lelki ház sem épül magától. Bele kell fektetni: időt, erőt, figyelmet, pénzt. Ahhoz, hogy épüljön, bele kell adnod magad. Ha csak kapni szeretnél, elhalhat a kapcsolat - mondta Óvári Péter lelkész. - Ha Péteriben lelki házat akarsz, azért dolgoznod kell! Szóval lehet-e rád számítani? Mikor Isten belőletek lelki házat épít, akkor keresi, kit hogyan lehet beilleszteni. Melyik tud vezetni? Melyik tud lelkesíteni? Melyik az imádkozó lelkületű? Tudjátok, néha faragni kell a követ, hogy a másik mellé lehessen illeszteni. Isten farag a hozzáállásodon, a gondolkodásodon, az életviteleden, viselkedéseden. Isten lelki házat akar építeni! Keresi az élő köveket, keresi kit hova illesszen be!” 

„Nagyon felemelő érzés volt együtt ünnepelni Veletek, s hiszem, hogy ott fent az égi világban felmenőim szeretettel mosolyogtak az ünneplő gyülekezetre - mondta Sztanó Helga, akinek nagymamája Esztergály Olga Esztergály Mihály főesperes ükunokája volt. - Megtiszteltetés ez számomra, ami miatt még mindig kavarognak a gondolatok, érzések bennem. Nagymamám egyik fő mottója az volt „KI HOVA SZÜLETIK, SENKINEK SEM NEM ÉRDEME, SEM NEM DICSŐSÉGE”, s bár nem érdem, s nem dicsőség, hogy hova születtem, mégis lelkes családfakutató lettem. Egészen egyszerűen érdekelni kezdett honnan származom, kik voltak őseim, melyik ősöm életútjából mi az, amiből tanulhatok, ami egyszerűen megváltoztatja az életem, mi az, ami örök tanulságtételül szolgálhat. A családfa kutatásom kapcsán nagyon sok érdekes, értékes emberrel találkoztam, sok megható élményben volt részem. Ezen élményeim közé tartozik a találkozás a péteri gyülekezet tagjaival, akik szeretettel fogadtak, és a templomszentelés 185-ik évfordulóján tartandó ünnepre meghívtak. Sajnos nem örököltem Esztergály Mihály szónoki képességeit, de azért megpróbálom. Valahogy az ilyen alkalmakkor mindig az jut eszembe, mennyire igaz, semmi más nem számít, csak a szeretet. Ha két ember között van valami, bármi, ami közös, akkor az egy olyan kapocs, ami hidat épít, ami rögtön baráttá tesz mindenkit. Ahol nem számít, hogy ki kicsoda, mert csak árad a szeretet, nemtől, vallási hovatartozástól, anyagi helyzettől függetlenül. S bár mindannyian kiemelt vendégként bántatok Velünk, mi mégis azt éreztük otthon vagyunk. Azt hiszem ez is egy olyan nap volt, ami úgy belém égett, hogy soha nem felejtem el, köszönöm.”

Egyetlen beszéd maradt fenn a számunkra, amelyet Esztergály Mihály tartott 1838. Böjtelőhava (február) 13-án, ez egy esketési beszéd és ez így szólt:

„Az Istenre kérlek és a' ti boldogságtokra, ne ítéljétek meg, ne gyalázzátok egyik a' másikának az ő hitvallása szertartásait; ne tegyetek ezek végett egymásnak szemrehányásokat, mert a' mint erre vetemedtek: azonnal felbomlik a' ti tsendes és békés frigyetek, 's elenyészik a' ti őszinte barátságotok. Inkább vegyetek példát Istenről, a' ki mindnyájunkat vallásos külömbségünk mellett is eltűr, és megáld,'s a' kinek mindenki kedves, a' ki ötett féli, és igasságot tselekszik.”