Kilépett a templom megszokott, ismerős falai biztonságából a lutheránus istentisztelet, amelyen a Szegedi Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze, ifj. Cserháti Sándor a 18. Zsoltár 20. verse alapján – amelyből a fesztivál elnevezését vették a szervezők – hirdette Isten igéjét. A tágas térre kilépni nagy kihívás, ijesztő elhagyni a lelki és környezeti komfortzónát, mert kétségek és félelmek fenyegetik az embert – figyelmeztetett a lelkipásztor. Ám vállalni kell a kihívást, mert Jézus éppen erre ösztönzi tanítványait, amikor a nagy világba küldi őket. „Amikor épp elég a só, észre se vesszük, de ízessé teszi az ételt. Jézus a tágas térbe úgy küld ki minket, hogy ilyen só legyünk” – hangsúlyozta a tanítványi küldetés felelősségét a lekció igéje (Mt 5, 13-16) alapján a szegedi lelkész.

A szabadtéri színpadon egy különleges kultúrával találkozhattak a fesztiválozók a Szegeden tanuló és dolgozó fiatalok alapította szabadkeresztény Nigériai gyülekezet koncertjén. A következő különleges élmény a Szegedi Roma Szakkollégium előadása volt, amelyen Shakespeare Velencei kalmár című darabját dolgozták át, és adták elő időnként lovári nyelven, a klasszikus szüveget roma zenével és versekkel egészítve ki.

A televizióból jól ismert Mindent vagy semmit! műveltségi vetélkedő szabályai szerint zajló kvíz számos fiatalt vonzott, amelyen többek között a Luther Kiadó kiadványaiért lehetett versenyezni.

A fesztivál záróeseményén, a Hála gálán a Szegedi Ökumenikus Gospel Kórus és Zenekar tartott nagy sikerű koncertet, és a főszervezők csapata néhány résztvevővel osztotta meg érzéseit, tapasztalatait és adott hálát a háromnapos együttlétért. A szegedi egyetemi lelkész és református lelkipásztor, Czagány Gábor a fesztivál 2017-es folytatásának reményét fejezte ki és a tanítványi küldetés teljesítésére bíztatta a közönséget. A szervezők bizonyságtétele szerint a lelki közösség, az egymásra figyelés, a több száz önkéntes munkája és odaadó szolgálata, az ökumené, a békesség és a harmónia mutatkozott meg a Tágas Tér Fesztiválon.