Már hétfő délután, leszállva a repülőről éreztük, hogy Helsinkiben más egy kicsit a levegő hőfoka, és bár csak 0 fok körül jártunk, a későbbiekben ennél is lejjebb ment a hőmérő higanyszála.

A Joroinenbe vezető úton vacsora után egy kis hóesésben is részünk volt, már akkor is nagy volt a csábítás, hogy hógolyózzunk egyet, vagy épp csak henteregjünk a nagy fehérségben, de ekkor még vissza kellett szállni a buszra.

A késői érkezés tovább halasztotta az eseményt, de kedden délelőtt, útban az egyedülálló fatemplom felé már átszakadt a gát, és egy-két ruha jóval vizesebb lett, mint reggel volt. A városházán tett látogatás is érdekes volt, az egyik oktatási elöljáró jó néhány tényt megosztott velünk az iskolák és az ország helyzetéről.

Kedden délután órákat látogattunk az iskolában, majd angoloztunk egy kicsit, nehogy elfelejtsük, hogy diákok vagyunk ezen a kivételes héten is. A finn tanulók kiselőadások keretében osztották meg velünk, mit érdemes tudni a hazájukról. Szó esett a jégkorongról, a lékhorgászatról, a finn ételekről, a szaunáról, és persze nem maradhatott ki a Mikulás faluja sem.

Az időjárás kicsit megjavult szerdára, a keddi -22 fokot felváltotta a tavaszias -16. Így lehetőségünk volt kipróbálni a hószobrászat művészetét, remek eredménnyel, mint azt a képek is igazolják. Délután egy-egy általános iskolás osztályban meséltünk a gyerekeknek Magyarországról, Szarvasról, vagy egyszerűen csak játékokkal szórakoztattuk őket. Nem sokkal ezután került sor a közös főzésre az iskola nagyszerűen felszerelt konyhájában: mi krumplipaprikással és egy kis sütivel leptük meg a vendéglátóinkat, ők pedig saját vidékükre jellemző ételekkel, a karjalanpiirakkával, a vaníliafagyival kínált áfonyás sütivel és pullával kínáltak bennünket.

Ha valaki úgy érezte, hogy le kellene mozognia az előző nap felszedett túlsúlyt, annak csütörtökön alkalma nyílt rá. Bár reggel a hőmérő -23 fokot mutatott, a bátor magyarok és finnek mégis kivonultak a sportpályára, hogy új és kevésbé új mozgásformákat próbáljanak ki. Elsőként a hótaposást, amit fura eszköz lábra erősítésével lehet végezni. Az erdőben tett rövid kör után következett a szánkózás és posisízés, a létező legtöbb irányban és pózban. És mivel még ez sem volt elég, ráálltunk a tandem síre is, hogy próbára tegyük koordinációs és kooperációs készségeinket. Ez aztán hol sikerült, hol kevésbé, de inkább igen, így elmondhatjuk, hogy sífutóléc is volt már mindannyiunk lábán.

A mozgalmas délelőttöt kis autózás után egy finom, teljesen organikus anyagokból főzött ebéd követte. Egy kis szigetre látogattunk el, ahol megvendégeltek bennünket, majd következhetett a pihentető szauna. Előbb a lányok, aztán a fiúk következtek, a közös pont a két eseményben a hóban hempergés volt. A hétvégi programokról aztán minden szarvasi számára a fogadó családja gondoskodott, egy-két beszámolót meghallgatva vasárnap reggel az induláskor biztosra vehetjük, hogy senki sem unatkozott.

Az biztos, hogy az az egy hét, amit ott töltöttünk, eseménydúsra sikerült. Az élmények mellett mindenkit elvarázsolt a gyönyörű téli táj is, különösen, ha olyan szerencsénk volt, hogy a nap is kisütött és csodás fényeket varázsolt az égboltra. A finnek országa leírhatatlanul szép, emellett pedig az a vendégszeretet is csodálatos, amellyel minden alkalommal fogadnak minket.

Reméljük, hogy hamarosan viszontlátjuk őket és hasonlóan kellemes időtöltést tudunk majd biztosítani számukra. Köszönjük Gyuris János Vajdás Öregdiáknak az anyagi támogatást az utunkhoz.

A szerző a csoport kísérőtanára.