Idén ismét augusztus első hetében szerveztük meg hagyományos zenei táborunkat Mezőberényben. A résztvevők és előadók három egyházmegye nyolc településéről érkeztek, a legnagyobb mérhető távolságunk ebben az évben Köröstarcsa – Bécs között húzódott. Az átlagéletkor alacsonyabb volt, mint az előző táborok során. A legfiatalabb növendék első osztályos volt, és a legidősebb is nemrég múlt csak tizennyolc. Három korosztályos csoportunkba 15 alsós, 12 felsős és 10 gimnazista részvevőt sorolhattunk.

A legtöbben ebben az évben is gitározni tanultak, bár majdnem ugyanannyian választották a zongorát is hangszerükként. A cajonos csoport és a furulya- fuvola szekció is jórészt egyforma létszámmal működött. A lelkészeken túl hét zenész és öt pedagógus gondoskodott reggeltől estig a megfelelő szakmai háttér biztosításáról. Éneket tanítottak, segítették a napi igék elmélyítését, valamint felügyelték a szabadidős tevékenységeket, bíráskodtak a sportjátékok során, és együtt frissültek fel strandon a gyerekekkel. Másfélszer ennyi szülő, presbiter, egyháztag végezte az étkezéssel, és a helyszín biztosításával járó technikai feladatokat.

Témánk a Szélrózsa találkozó mottójára rímelve az áldás volt: „ Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem!” (1Móz 32,27). A reggeli és esti áhítatok igeszakaszai és az új, tanítandó énekek is az áldás témáját mélyítették el, tették mindannyiunk számára még közérthetőbbé, s reméljük, megtapasztalhatóbbá is.

Most sajnos nem lehetett bentlakós a tábor, mivel nagyon kevés helyiséggel tudtunk számolni, és ilyen sokan még egy évben sem voltunk. A gimnázium kollégiumában nem szerettünk volna fennakadást a jelenleg folyó átalakítások miatt. Templomunk pedig már egy éve nem használható a nagy renoválásra való tekintettel. Hála Istennek azonban jó időnk volt, így az udvari pavilonban és a kis sátrak alatt is találtunk árnyékot és megfelelő helyszíneket a sok párhuzamos hangszeres órának, gyakorlásnak.

A gyülekezeti zenekar, a MIND – nemcsak, hogy ki ne essék a Szélrózsán megmutatott formájából – naponta másfél órás próbát tartott vacsora előtt, így készültek a vasárnapi záró istentiszteletre. Az együttes tagjai már kisiskolás koruk óta részvevői és előadói is a zenetábornak! Ők azok, akik lelkesedésükkel, zeneszeretetükkel, közösségi életükkel és Jézusra figyelésükkel példát adnak kortársaiknak és a most először gyülekezetünkbe érkező gyereknek, fiataloknak.

Pénteken a „Fogjunk Össze” Közhasznú Egyesülettől érkeztek hozzánk vendégségbe. A speciális nevelési igényű fiatalokért, felnőttekért létrejött közösség tagjai és segítői kéthetente jönnek gyülekezetünkbe. A mostani találkozás a tábor idejére esett, így együtt lehettünk az Úrnak szóló dicséretben, mert „Isten minden kis tücskének akad hely a kórusban. Némelyik hangja mély, a másiké magas. Megint másik hangosan ciripel, és aki csak tapsolni tud, olyan is akad.” (Margaret Martle)

Szombaton este szülőkkel, nagyszülőkkel és testvérekkel telt meg az udvar, hiszen minden kurzusunk egy bemutatóval zárul. Ezen az alkalmon mind egymás, mind a kíváncsi családtagok számára megmutatjuk, mivel töltöttük a hetet, mire jutottunk szorgos nyári tanulásunk során.

Hangszeres előadók: Bokor Péter, Halász Valéria, Huszák Zsolt, Iványi Dániel, Madarász Noémi, Szőke Bianka, Szőke Szabolcs. A lelki tartalomért a három helyi evangélikus lelkész felelt: Fejér Sándor, Lázárné Skorka Katalin, Seben Glória.

Köszönet minden lelki- és anyagi támogatásért, a szolgálatban nekünk adott időért, áldozatkészségért és fáradozásért mindenkinek, aki hozzájárult hetünk áldásos megvalósulásáért! „Áldjad, én lelkem, az URat, és ne feledkezzél el semmi jótéteményéről!” (Zsoltár 103,2)

Képgaléria: