Mese Zselykről

„Hun vót, hun nem vót, vót egyszer egy nagy göder, ahun egy óriás szakatt, jáccódni, sárbú csinált játékaiva. Vót mindenféle játéka: lavai, nagy szarvú ökrei, szíp tarnácas házikói, telides teli emberekke s asszonyakka, köztek pedig mosolygó gyermekeikke, s olyan jó szerszámai is, amilyenek csak egy óriásnak lehettek.

Egy nap, aztán, hagy – hagynem, elfelejtette a játékait bérakni a tarisnyájába amika ment haza. Asszangyák, hogy úgy ejáccatta magát, hogy kiátatta má az apja is, s azé felejtette eltenni a játékait. Mika fejöttek a csillagak, arra sétált a Tündérhegyrű az egyik jótündér s mika meglátta a sak szíp játékat, ehatárazta, hogy íletet lehet beléjek. Így keletkezett a falu s lakói. Még azt is mandják, hogy azé maradt meg még mindig, s nem pusztult e, me a legnagyabb bajaikba, titkan, segít nekik a jótündér meg a játékas óriás.”

Zselyk rövid története

Besztercétől déli irányban, mintegy 24 km-re, a Sajó patak mentén húzódó dombok mögött fekszik Zselyk. Okiratilag már 1332-ben nyilvántartott település volt az egykori Királyföldön (Fundus Regius) jött létre, ahová a szászság települt.

Közigazgatásilag századokon át a besztercei szász disztriktumhoz tartozott.

Nevének etimológiájával kapcsolatban Gustav Kisch helyneves szótárában megjegyzi, hogy a falu neve a szláv eredetű sali szóból ered, ami sót jelent. Feltételezhető, hogy arról az egyetlen sós forrásról kapta a nevét, mely az Újhatár felé vezető mezei út mellett volt, és mintegy 8-10 évtizeddel ezelőtt kiszáradt, de jellegzetes növényzete még sokáig létezett. Nevének változásairól adatokkal szolgál Coriolan Suciu helyneves szótára, mely szerint az alakulás idején Sylk volt, majd 1587-ben Selk, 1750-ben Zsejka, 1850-ben Schelk.

A zselyki evangélikus egyházközség, mely a XVI. Században alakult, évszázadokon át az erdélyi szász közegyházhoz tartozott, csak a második világháború után csatlakozott a magyarokhoz. Az evangélikus templom alapkövét 1866-ban rakták le.

Zselyk lélekszámának alakulása szomorú képet adja a második világháború óta egyre csak fogyó erdélyi magyar közösségek szomorú sorsának: 1850-ben 719 lelket számlált a falu, 1956-ban 557-et, 1966-ban 502-t. Az 1992-ik évi népszámláláskor már csak 147 lélek volt a faluban, a 2002-ik évi évi szerint pedig mindössze 113. Az 1989-es rendszerváltást követően a zselykiek is visszakapták birtokaikat, de a kiöregedett lakosság nem vállalta az egyéni gazdálkodást, így mezőgazdasági társulást alakítottak.

Mindezek ellenére Zselyk fölött mégsem kell megkongatni a lélekharangot. Úgy, ahogy, de a határt megművelik, az elszármazottak egy része rendszeresen hazajár gazdálkodni, segíteni az otthonmaradt családtagokat. Az 1879-ben alakult fúvószenekaruk még mindig működik. Jeles ünnepeiken és az iskolai szünidőkor pedig tele a falu fiatalokkal. Az elszármazottak tevékeny részvételével 1992 őszén megalakult a Zselyki Művelődési Egyesület, és ennek keretében 1993-ban a Józsa Márton Könyvtár, 2000-ben pedig – falufejlesztési célkitűzéssel, ugyancsak az elszármazottak kezdeményezésére és közreműködésével – a Pro Zselyk Egyesület.

Templom

A jelenlegi evangélikus templom sorrendben feltehetően a harmadik. Az első az 1736. évi tűzvész martalékává vált. A második 1865-ig állta az idők viszontagságait. A jelenlegi templom alapkövét 1866-ban rakták le. Szecessziós stílusban épült. A nemes arányok, feltűnő térkiképzés, nagy síkok, sima falak, s takarékosan alkalmazott díszítés e stílus jellemzői. A főbejárattal szemben foglal helyet az oltár, melyet fára festett Krisztus kép ékesít. Az olajfestményt Kővári szignálta. A főhajó baloldali részén 23, a jobboldalin 20 ülőpad van. Előbbiek a nők, utóbbiak a férfiak részére. A gyermekek és az ifjúság helye a karzaton volt. A karzat kazettás, közepén van az orgona, melynek készítője Einschenk Károly, brassói orgonaépítő volt. Az orgona 1900. december 24-én szólalt meg először. Az oltártól balra van a szószék, mely 1876-ban készült. A belvilágot négy csillár ékesíti. Ezekből egy Gáspár Mihályné, kettő Kerekes Mihályné, egy pedig az Amerikába távozott asszonyok ajándéka. A szószék melletti falon két kisebb méretű márványtáblán az I. és II. világháború hősi halottainak névsora olvasható. A templom kisebbik harangja 1675-ben készült. Felirata: „Ezt a harangot csináltatta Magyarosi János 1675.” Hangja „C”, súlya 75 kg. A nagyobbik harang a nagyszebeni Schich-féle gépgyárban öntetett, 1922-ben. Súlya 157 kg, hangja „F”. Felirata: „1922”. Ára 8776 lej volt, mely összegből 7622 lejt az egyházközség tagjai, 1154 lejt az Amerikába vándoroltak adományoztak.

Egyházi emlék az „Egyházpácája”, amely egy kopjafához hasonló, díszes faragással ellátott 65-75 cm hosszú pálca, melynek négy oldalán egy-egy bibliai idézet van. A pálca az isteni büntetést jelképezi, figyelmeztet a bűnöktől való tartózkodásra. Minden év pünkösdjének szombatján indítják útra a falu rendjén. A pálca két-három napot „időzik” a háznál. A gazdának kötelessége azt szomszédjának átadni. A pálca az egész alut be kell járja a következő év pünkösd szombatjáig. A szájhagyomány szerint a közerkölcs javításában az egyház pácájának a járatása igen eredményesnek bizonyult. A szocializmus éveiben évtizedekig nem járatták. A jelenkori egyházi vezetők érdemesnek tartották e hagyomány életre keltését, s így az egyházpácája minden évben elindul a maga útján.