Fabiny Tamás elnök-püspök az alkalmat bevezető áhítatában Gal 3,1 alapján fejtette ki gondolatait. Arról beszélt, hogy a választott ige ízig-vérig lutheri szituációt teremt, mert Pál szinte mindennek a középpontjába helyezi a keresztet. Éppen úgy, ahogyan a wittenbergi városi templom Cranach festette oltárképén, amelyen a feszületet a prédikáló Luther és a városi polgárok gyülekezete közé helyezett el a művész. A reformátor Jézusra mutat, a Megváltóra, aki mindig középen áll, úgy a Golgotán, ahogy a világban általában. Ezért Jézus megkerülhetetlen – fejtette ki a püspök.

Az előadás elején, majd az este folyamán többször is afféle rögtönzött színtársulatot alkotva Bence Imre budavári igazgató lelkész és Péter Zoltán lelkész képzeletbeli párbeszédekben idézte meg Luther Mártont és Lucas Cranachot. Luther az első dialógusban úgy beszélt a reformációról, mint édes gyermekéről, és arra kérte a festőt, hogy legyen keresztapja a születőben lévő vallási megújulásnak. 

Az előadó, Zászkaliczky Zsuzsanna azzal kezdte, hogy vázlatosan megrajzolta a 15. századi, töröktől fenyegetett keresztény Európa képét. Úgy fogalmazott, hogy az általános világvége-hangulatban az emberek mind jobban keresték az üdvösséget, erősödött bennük az istenkeresés. Lucas Cranach ebben a szellemi közegben, 1500-ban Bécsben tanulta a festészetet, expresszív stílusára ekkoriban különösen jellemző volt a természet dinamikus ábrázolása. Később Wittenbergbe került, ahol Bölcs Frigyes udvari festője lett. Olyan sok megrendelést kapott, hogy manufaktúrát alapított, mert egyedül képtelen volt megfelelni a napjait elborító feladatoknak. A festészet mellett alkalmazott művészettel is foglalkozott: lakberendezőként működött, tapétákat és ünnepi dekorációkat tervezett. Feladata volt az is, hogy a metszeteken megörökítse és katalogizálja a fejedelem ötezer vallási ereklyéből álló gyűjteményét. A bőven foglalkoztatott művész hamarosan a város tehetős polgára lett, patikája volt, nyomdát és borkimérést működtetett, sőt néhány esztendőn keresztül a polgármesteri feladatokat is ellátta.

De a legfontosabb talán mégis az, hogy Lucas Cranach lett a reformáció festője – mutatott rá az előadó. A budavári lelkészek által előadott egyik párbeszéd szerint Luther arra biztatta a festőt, hogy róla ne idealizált portrékat fessen, hanem mindenkor a valóságot ábrázolja. Az előadás illusztrációjaként a fiatal szerzetestől a halálos ágyig megörökített, vetített Luther-portrék pedig azt igazolták, hogy a festő megfogadta a reformátor tanácsát. Egyik művére az alkotó azt írta, hogy „Lukács képei meghalnak, de Luther szelleme örökre megmutatja magát.” Lucas Cranachnak köszönhető, hogy Luthernek és feleségének, Bora Katalinnak szinte az egész élete dokumentált – mondta Zászkaliczky Zsuzsanna.

Jelentős csapást mért a korszak művészetére, amikor a hitújulásnak egy pontján a reformátorok a templomi ábrázolások ellen fordultak, és elpusztították őket. Az akkor éppen Wartburg várában tartózkodó Luther hazasietett Wittenbergbe, és igyekezett meggyőzni a képrombolókat arról, hogy nem azt kell megváltoztatni, amit látunk, hanem a látásunkat kell megújítani.

Cranach műveit szemlélve nyilvánvaló, hogy Luther legfőbb ellenségének a római pápát tekintette. A művész alkotásain a pápaság bűneit kérlelhetetlen kritikával ábrázolja, Péter kései utóda pedig gyakran az Antikrisztus képében jelenik meg.

Az előadás során Zászkaliczky Zsuzsanna Cranach képeit elemezve beszélt az egyes teológiai témakörök képi ábrázolásáról. Az egyedül hit általi megigazulás tézisét a művész előszeretettel ábrázolta a Biblia súlyos, személyes döntést hozó alakjaival, mint például Mária Magdolnával. Cranach visszatérő, többször feldolgozott és fontos témája volt Jézus és a házasságtörő asszony, valamint a gyermekeket megáldó Jézus története. Ugyancsak visszatérő motívumként bukkan fel Cranach képein Keresztelő János és az igehirdető Luther, valamint a szentségek kiszolgáltatása. Ezzel kapcsolatban – a vetített képek szakértő elemzése nyomán – egyértelművé vált a hallgatóság számára, hogy Cranach képei gyakran oktató, elvont teológiai dogmákat magyarázó feladatokat is elláttak. A törvény és az evangélium viszonyrendszerére vonatkozóan Cranach képei egyértelműen magyarázták, alátámasztották Luther tanítását, vizuális üzenetté alakították a reformátor szavait, s ezzel afféle propagandacélokat is szolgáltak – nem ritkán engedve a minőség igényéből. 

Mindezeken túl Lucas Cranach életművének egyik legjelentősebb része a német Biblia illusztrálása – húzta alá Zászkaliczky Zsuzsanna. Csak Wittenbergben huszonöt év alatt tíz teljes és nyolcvan részleges bibliakiadás készült összesen ötszázezer példányban, mely a mai viszonyok között is tiszteletet parancsoló mennyiség. Miként a latin nyelvű Bibliát németre lefordító Luther, úgy a szöveget illusztráló Cranach is alig felülmúlható missziós tevékenységet látott el a keresztény Európában – emelte ki az előadó.