Az Én-Gedi tekercsként ismert írás egy, a Leviták könyvéből származó szöveget tartalmaz, és legalább a 3. vagy 4. századból származik, esetleg még ennél is régebbről – állapították meg a Science Advances szaklapban a kutatásról megjelent tanulmány szerzői. A „bibliai régészet jelentős felfedezésének” nevezik a tekercs tartalmának megfejtését.
Néhány szakértő szerint a tekercs régebbi is lehet, mint ahogyan azt a radiokarbonos elemzés feltárta. A kézirat stílusának elemzése és a betűk rajzolásának módja alapján arra következtetnek, hogy akár az első évszázad második felében vagy a második század elején is keletkezhetett.
Hosszú ideje úgy vélte a tudomány, hogy a tekercs tartalma örökre elveszett, mivel megégett egy 6. századi tűzben, ezért lehetetlen megérinteni anélkül, hogy porrá hullana.
A tekercstöredéket 1970-ben találták Én-Gediben, a Holt-tenger nyugati partján lévő izraeli oázisban. Az itteni zsidó közösség az időszámítás előtti 8. századból származik. A különleges leletet évtizedeken át az Izraeli Régészeti Hatóság őrizte.
Hogy megakadályozzák a megégett papírtöredék további szétesését, egy digitális szkenner segítségével „virtuálisan bontották ki” a tekercset, hogy a megérintése nélkül nézzék meg a tartalmát. Egy röntgenalapú, mikro számítógép-tomográfos (micro-CT) szkenner segítségével észlelték a tintában lévő fém nyomait.
„Bámulatba ejtő a képek minősége. A szöveg nagy része annyira olvasható, vagy olyan közel van az olvashatósághoz, mint a tényleg sértetlen holt-tengeri tekercsek vagy az azokról készült nagyfelbontású képek” – mondta Michael Segal, a Jeruzsálemi Héber Egyetem filozófiai és vallástörténeti tanszékének vezetője.
A digitális megfejtéssel kiderült, hogy a Leviták könyvéről, azaz Mózes harmadik könyvéről van szó. Ez a valaha talált legkorábbi Pentateuchus. A Pentateuchus, más néven a Mózesi könyvek a Biblia ótestamentumi részének első öt könyve, amelyet a zsidó és a keresztény hagyomány Mózesnek tulajdonított. A tekercsen minden oszlopban az eredeti 35 sorból 18 sor látható. Mint más ősi héber tekercsek, ez is csak mássalhangzókat jelöl. A magánhangzók jelzéseit csak a 9. századtól kezdték használni a héber írásban.
„Azonnal megdöbbenve észleltük, hogy ezekben a részletekben az Én-Gedi tekercs minden részletében megegyezik az úgynevezett maszoréta szöveggel, a Szentírás mai napig használt egységesített héber szövegével” – mondta Segal. A kutatók remélik, hogy a speciálisan az Én-Gedi tekercs megfejtésére kidolgozott technika más tekercseken, például a még megfejtetlen holt-tengeri tekercsgyűjtemény esetében, vagy a Vezúv vulkán 1. századi kitörésekor megsemmisült iratok esetében is használható lesz.
A volume cartography nevű technológia, amelyet az amerikai Nemzeti Tudományos Alap támogatásával fejlesztettek ki, a következő évtől szabadon elérhető lesz nyílt forráskódú szoftverként. Hasznos lehet hírszerző ügynökségek és nyomozók számára is. „A rongálódás és a pusztulás a dolgok természetes rendje, de látható, hogy néha egy szöveg teljesen megmenthető a megsemmisüléstől” – mondta Brenz Seales, a Kentucky Egyetem professzora, a tanulmány társszerzője.
Magyarországi Evangélikus Egyház
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala