Fontos ezt a kérdést körüljárni azért is, mivel a bántalmazók gyakran keresztény értékekre hivatkozva – egyfajta isteni legitimációval felruházott, rosszul értelmezett családfői szerepből kifolyólag – magyarázzák erőszakos viselkedésüket, az áldozat oldaláról pedig mindenek elszenvedése a krisztusi szenvedés, alázat parancsának minden körülmények közötti betartásán alapul. 

Hét szűk esztendő

„Amíg tudatosan, igeileg is alátámasztva nem tanítja valaki a lelkészeknek és a segítőknek is, hogyan álljanak egy vélhetően bántalmazott gyülekezeti taghoz: hogy Isten nem azt akarja, hogy te szótlanul tűrj, netán magad okold, mikor a férjed téged megver vagy megerőszakol, addig a rossz beidegződés győzedelmeskedik, asszonyok szenvednek és maradnak a pokoli családi erőszakban, környezetük legnagyobb megelégedésére” - állítja a ma már családsegítőként dolgozó, hívő keresztény Mária, aki 14 évvel ezelőtt, négy gyermekével menekült el (gyülekezetükben meghatározó szerepet betöltő) férje elől, másfél évtizednyi szenvedés után, egy szál semmiben – az ország egyik végéből a másikba.

„Ma már teljesen normális életet élek, a házasságom 16 évének borzalmai nem tükröződnek rajtam és lányaimon sem. De ehhez a szó szoros értelmében a semmibe kellett menekülnöm. A mai napig is többen szememre róják, miért ezt választottam. Sajnos, a saját családom, konkrétan édesapám és a húgom is ellenséges velem a menekülésem miatt. A férjem pedig egykori gyülekezetem megbecsült tagja most is, mai napig engem tartanak a hibásnak, hogy eljöttem onnan. Nem vitatkozom erről senkivel, de ha tudok hasonló szenvedésben élőről, mindenben segítem, hogy kikerüljön ebből a körből. Mert azt tapasztalom, hogy mindenki jobban fél a környezete megítélésétől, mint attól, hogy gyermekeivel együtt idegbeteg lesz” – állítja Mária.

Ha hívő keresztény ember a családon belüli erőszak áldozata, fontos szempont számára, hogy egy hozzá közel álló lelkésszel ossza meg fájdalmát és kétségeit. „Amikor már nem bírtam tovább, és elmondtam a lelkészünknek, hogy mi történik otthon, azt mondta, legyek türelmes, mert a hét szűk esztendő után jön a hét bő esztendő. Ekkor már évek óta borzalmakat éltem át. Az esperesünknek is említettem, mit tesz velem fizikálisan és lelkileg a férjem. Meghallgatott, de szerintem neki nem volt fogalma arról, hogy mi fán terem ez a sok szörnyűség. Ezért nem hibáztatom. Ma már segítőként én is tudom, hogy ezek az emberek sokakat megvezetnek, mert olyan jámbor képpel élnek a világban, hogy csak gyakorlott lelkigondozó ismeri fel, hogy betegek. Ha mindezek után nem kerülök egy pszichiátriai intézetbe gyógyító célú foglalkoztatónak, és ott magam nem jövök rá arra, hogy mindegyik beteg a férjem, hogy ő is ilyen arcot vág, mint ezek, vagy, ha nem olvasom el a sok pszichiátriai könyvet, ami ott kezembe került, és ezeket nem vetem össze igei ismereteimmel, sosem értem meg, ki is tulajdonképpen a férjem, és milyen nagy a baj. Hogy nem én vagyok a hibás, nem nekem kell jobban szeretnem őt, nem ettől lesz jobb az életünk.”

A nők elleni erőszak fajtái

Nők elleni erőszaknak nevezünk minden olyan erőszakot, amely a személy nemi hovatartozása miatt történhet és történik meg valakivel. Az alábbiakban partnerkapcsolati erőszak legjellegzetesebb példáit soroljuk fel.

Szóbeli (verbális) erőszak
A nő lekicsinylése, sértegetése, gúnyolódás, nevetségessé tevés (például a nő külseje, vallása vagy faji hovatartozása miatt), bántalmazással, veréssel való fenyegetés, gyerekek elvételével, öngyilkossággal való fenyegetés

Lelki erőszak
Alapvető érzelmi igények és szükségletek megtagadása, barátoktól, munkától, családtól, kedvenc foglalatosságoktól való elszigetelés vagy eltiltás, féltékenység, nő önbizalmának módszeres lerombolása, elzárkózás a problémák közös megbeszélésétől, nő állandó hibáztatása, értéktárgyainak összetörése, tárgyak összetörése/dobálása/csapkodása, fegyverrel való fenyegetőzés, félelmet keltő viselkedés (dühödt nézés, üvöltés), támadó faggatózás, életveszélyes/ijesztő autóvezetés, telefon és egyéb kommunikációs csatornák lezárása, telefonon való állandó ellenőrzés, nő zsebeinek/táskájának átkutatása

Testi (fizikai) erőszak
Lökdösés, pofozás, fojtogatás, haj húzása/kitépése, ököllel/eszközzel való ütés, rugdosás, harapás, rázás, égetés, fegyverrel (késsel, lőfegyverrel, nehéz tárgyakkal) való fenyegetés vagy bántás, alapvető testi igények és szükségletek megtagadása (éheztetés, szomjaztatás, alvásmegvonás, ürítkezés kontrollálása), bezárás, kizárás, megkötözés és mozgásszabadság korlátozása

Szexuális erőszak
Nem kívánt szexuális tevékenységre való kényszerítés, nemi erőszak, szexszel való fájdalomokozás vagy megalázás, tárggyal való nemi erőszak, intim testrészeik bántalmazása, másokkal való közösülés/prostitúció kényszerítése, reproduktív jogok korlátozása: fogamzásgátlás akadályozása vagy kényszerítése, terhességre vagy abortuszra kényszerítés

Gazdasági erőszak
Anyagi függésben tartás, munkáról való lebeszélés vagy eltiltás, nő fizetésének elvétele, mindennapi kiadások megkérdőjelezése és fillérre való elszámoltatása, közös néven levő céggel (Bt., Kft.) való sakkban tartás/zsarolás

Szigeti Vera pszichológus, a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Egyesület munkatársa szerint Mária története nem egyedülálló: a bántalmazott nők sokszor fordulnak egyházi személyekhez a problémáikkal, éppen ezért nagyon sok múlik azon, milyen elveket vallanak a vallási vezetők, mennyire felkészültek a témával kapcsolatban.

„A vallási közösségek nagyon fontos szerepet tölthetnének be abban, hogy tagjaikat megvédjék az elkövetővé vagy áldozattá válástól. Ha egy lelki vezető tájékozódik a párkapcsolati erőszakról, a nemek közti egyenlőségről, akkor tudását a vallási nevelés és a házasságra való felkészítés során is alkalmazhatja, így segítve a párkapcsolati erőszak korai felismerését és megelőzését. A gyónás és a hívek lelki segítése során döntő jelentőségű, hogy a lelki vezető hangsúlyozza: az erőszak egy döntés, amely az elkövető felelőssége és a hit alapvető erkölcsi értékeivel ellentétes, az áldozat pedig számíthat a közösség támogatására és védelmére. Az istentiszteletek is lehetőséget adnak arra, hogy a lelkészek beszéljenek az olyan családi értékekről, mint az egyenlőség, kölcsönös tisztelet és erőszakmentesség” – állítja Szigeti Vera.

Mit is mond a Biblia?

Jutta Hausmann evangélikus lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professzora szerint ilyen esetekben a lelkészek az Efezusiakhoz írt levél ötödik fejezetére („az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak, mert a férfi feje a feleségének, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak”), illetve, az emberteremtés sorrendjére – először a férfi, aztán a nő – szoktak hivatkozni, ez bizonyos értelmezések szerint ez azt jelenti, hogy a nő alá van rendelve a férfinak, mivel a férfi áll az első helyen.

„A teremtéstörténet szerint Isten teremtette az embert férfivá és nővé – mindkettőt a saját képmásává. Tehát minden ember, nő és férfi egyaránt Isten képviselője, őt reprezentálja ezen a világon. Úgy is fogalmazhatunk, hogy aki egy másik embert bántalmaz, Isten magát bántalmazza” – állítja Jutta Hausmann. „Bár az Ószövetség, csakúgy, mint az Újszövetség igen patriarchális gondolatrendszeren belül mozog, mégsem véletlen, hogy a Biblia első fejezeteiben, kvázi mottóként ez szerepel: Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Fontos hangsúlyozni, hogy az, ami férfi és nő között alakult, az bűnbeesés következménye, nem egy Isten által felállított rend. Ha pedig az Efezusiakhoz írt levelet megnézzünk, ott sem beszél a szöveg arról, hogy a férfiak bármit megtehetnek a feleségükkel. A következő versekben már a feleség iránti szeretetről van szó. Tehát – még akkor is, ha maradunk a patriarchális gondolatrendszeren belül –, sem az Ószövetség, sem az Újszövetség nem támasztja alá, hogy a nő, a feleség játékfigura, akivel bármit meg lehet csinálni.”

„Feszültség a fizikában is van”

Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy nem csak egyházi oldalról vannak hiányosságok: a társadalmi háttér, a jogi keretek és a közvélekedés sem garantálja az áldozatok védelmét, amint azt számos közelmúltbeli, eset – a bántalmazás nyomait viselő öngyilkos nő, az erkélyről kidobott csecsemő, vagy a gyermekeiket súlyosan bántalmazó szülők szabadlábra helyezése – is bizonyítja.

Azok a nézetek és gyakorlatok, melyek az áldozatok hibáztatásán alapulnak (például: „mit gondol a környezetem”, „szent esküt tettem”, „a gyerekemnek is jobb így, mint apa nélkül”) mélységében itatták át társadalmunkat. Mivel az áldozat a traumák hatására bizonytalanná válik, sokan a hétköznapi kommunikáció szintjén is rá hárítják a felelősséget, és az is szomorú tapasztalat, hogy az ügy jogi útra terelése sem garantálja az áldozat védelmét.

„A válásomat először bíróságon próbáltam keresztülvinni, ott a bírónő így reagált az általam felvázolt problémára: feszültség a fizikában is van. Ez tehát a »világ« válasza volt az átélt lelki erőszakra, amiről beszéltem. Ha lelki terror a bírónő szerint nincs, akkor beszélek neki a fizikairól. Erre ez volt a reakciója: alperes, szembesítem a feleségével, ön mit válaszol az elhangzott vádakra? Férjem erre azt mondta: én szeretem a feleségemet, csak ő nem engedi magát szeretni. Magyarul: éjjel megerőszakolom, de ez neki nem tetszik. Ugyan már. Ki látta, hogy ez így történt? Amikor pedig a háziorvosomnak beszéltem az átélt borzalmakról, válasza: csak akkor avatkozik be a rendőrség, ha vér folyik, így ő se tehet semmit” – mondja Mária.

Miért tűr a nő?

A maradás lehetséges indokai az áldozat részéről.
A gyerekek – „A gyerekeknek szükségük van apára. Egy erőszakos apa is jobb a semminél.
Az önbecsülés hiánya – „Úgysem találnék nála jobbat. Azt mondja, hogy csúnya vagyok, ráadásul rossz anya és feleség.”
Félelem – „Megfenyegetett, hogy ha elhagyom, utánam jön és megöl engem is, meg a gyerekeket is.”
Beletörődés – „Úgysem tudok változtatni a helyzetemen. Ő az erősebb. Senki nem tud rajtam segíteni.”
Felelősségérzet vagy társadalmi nyomás – „A családnak mindenképpen együtt kell maradnia. A család összetartása a nők dolga.”
Anyagi biztonság vagy gazdasági függés – „Nem tudnám egyedül eltartani magam és a gyerekeket. Egyébként is, hová mehetnék?”
Érzelmi zsarolás – „Azt mondta, nem tud nélkülem élni. Azt mondta, öngyilkos lesz, ha elhagyom.”
Bűntudat – „Biztosan én tehetek róla. Valamit nem csinálok jól. Megérdemlem, hogy így bánjanak felem.”
Szégyenérzet – „Jobb, ha erről nem tud senki. Nem bírnám elviselni, ha kiderülne, miket csinál velem.”
A valóság letagadása – „Nem is igazi erőszak, amit velem csinál. Ki lehet bírni. Más nőknek sokkal rosszabb.”
Szerelem – „Szeretem. Amikor nem durva, boldog vagyok. Ha vele maradok, talán a szerelmem megváltoztatja.”
Házastársi eskü – „Megfogadtam, hogy a felesége maradok, míg a halál el nem választ. A rossz tulajdonságait is el kell fogadnom.”

A bántalmazott nők tehát sokszor a legtöbb területen falakba ütköznek, hiszen az otthoni elnyomás mellett egy sor olyan procedúrát kell kiállniuk, ami nem elég, hogy megterhelő, netán megalázó számukra – például a bírósági eljárás során a bántalmazás részleteinek többszöri elismétlése az erőszaktévő jelenlétében – a végkifejlet is gyakran az, hogy a hatóságok, a környezet azt állítja: mindez természetes. Egy olyan helyzetből, amikor konkrét bántalmazás történik, mégis mindenki az elkövetőt menti fel és az áldozatot hibáztatja, érthető, hogy a teljes összeroppanás és őrület szélére sodródnak sokan. Ilyenkor fordulhatnak támaszt remélve lelki vezetőkhöz, akiknek komolyan fel lehetne készülniük az ilyen esetekre, hiszen nem mindegy, hogy tetézik a bajt, hogyha nők és gyerekek életét még hosszú évekre megnehezítik tanácsaikkal vagy segítenek nekik, netán a megfelelő segítő szakemberekhez irányítják őket.

„A hozzánk segítségért fordulók tapasztalata az, hogy a lelki vezetőknek nincs egységes szemlélete a párkapcsolati, családon belüli erőszakkal kapcsolatban. Vannak olyan papok, lelkészek, akik hatalmas erőt adnak a túlélőknek a támogatásukkal, de sajnos az is előfordul, hogy bántalmazó párkapcsolatban élő nőket türelemre, elfogadásra, a család egyben tartására intenek, amivel súlyosan veszélyeztetik ezeknek a nőknek és gyermekeiknek a biztonságát” – állítja Szigeti Vera.

Méltóság és bátorság – a gyakorlati hit

„Az ember Istentől kapott méltósága a nőkre is érvényes. Ez nem csökkenhet azáltal, hogy férjhez mennek. Aki bántalmazza a másikat, az nem veszi figyelembe annak méltóságát. Ezt nagyon komolyan kell vennie egy lelkésznek. Ha pedig az alázatosságra indítja ilyenkor, ő is sérti a bántalmazott nő méltóságát. A bántalmazás nem a szeretet jele, hanem a lenézés, a semmibevétel jele. Az a férfi, aki így bántja a feleségét, magát helyezi az Isten akaratán kívül. A lelkésznek az a feladata, hogy visszaadja, illetve segítsen a bántalmazott nőnek visszatalálni a méltóságához, önbecsüléséhez, öntudatához. Persze jól tudom, hogy ez a szó nagyon nem kedvelt az egyházunkban, de a Biblia folyamatosan erről beszél, hogy Isten szemében én vagyok valaki, ő szeret, számára fontos vagyok és elfogad engem úgy, ahogy vagyok. Ember, aki felemelt fejjel tud a világban járni. Az én véleményem szerint erről is szól a bűnbocsánat, a megigazulás tana. Ha a lelkész erre képes lenne: az önbizalmat, az öntudatot, méltóságról szóló tudatot erősíteni, ahelyett, hogy ő is partner abban, hogy még kisebbnek érzi magát a nő, ez a mi részünkről talán a legnagyobb segítség lenne. Ez segíthetne a nőknek abban, hogyan lehet dönteni ilyen helyzetekben, hova tudnak fordulni konkrét segítséget kérni” – állítja Jutta Hausmann.

Ha egy nő a bántalmazás elől elmenekül, az nem árulás. Nem azt jelenti, hogy Isten teremtett rendjét rúgja fel, hogyha kilép egy bántalmazó kapcsolatból, hanem éppen ellenkezőleg: Isten minden emberi értelmet meghaladó szeretetébe vetett bizalmáról tanúskodhat. Mária története így fejeződik be: „Én a bátorságot nevezném gyakorlati hitnek. Belekapaszkodtam Istenbe, akiről vallom, hogy mennyei édesatyám, gondot visel rólam és gyermekeimről, és elindultam. Életemmel prédikálom hitemet. Látom és tapasztalom, hányan kértek már segítséget eddig tőlem az utóbbi 14 évben. Dolgoztam kórházban, ahol bántalmazó kapcsolatban élő doktornő kért tőlem segítséget. Bárhol is lett munkám azóta, többen kértek segítséget tőlem, amikor kiderült számukra a múltam. Ha elérkezettnek láttam az időt, sokakkal megosztottam életem nehézségeit – tanulságként, nem panaszként. A mai napig meglepődöm, mennyi ember fordul hozzám, a legkülönbözőbb körökből, hogy ők is hasonló cipőben járnak.”

Hol tudnak segíteni?

Az Ökumenikus Segélyszervezet krízisközpontokat működtet, ahol a bántalmazás elől menekülő családok tudnak segítséget kérni, illetve egy titkos menedékházat, melynek célja, hogy azonnal befogadja azokat, akiknek a bántalmazó kapcsolatból elmenekülve lakhatásra van szükségük. Vedd észre! kampányuk pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a tragédiák megelőzhetők, ha felismerjük a jeleket, és merünk segítséget kérni. Bővebb információ a www.segelyszervezet.hu/veddeszre oldalon.

NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Egyesület segélyvonala bántalmazott nők és gyerekek számára: 06-80-505-101 (este 6 és 10 között) Postacím: 1447 Budapest, Pf. 502. 
E-mail: info@nane.hu; honlap: www.nane.hu

Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat: 06-80/20-55-20

A KERET Koalíció („Koalíció a szexuális Erőszak Ellen a Túlélőkért”): telefon: 06-40-630-006; honlap: https://keretkoalicio.blogspot.hu

PATENT Egyesület jogsegélyvonal: 06-70-252-5254, 06-70-277-65-22, e-mail: jog@patent.org.hu; honlap: https://patent.org.hu/jogsegely/jogsegely-szolgalatunk 

A Magyarországi Evangélikus Egyház két, regionális intézményt működtet, ahová bántalmazás elől menekülő édesanyák fordulhatnak segítségért, ide csak az adott régióból tudnak fogadni rászorulókat.
Tessedik Sámuel Evangélikus Szeretetszolgálat, Tessedik Sámuel Családok Átmeneti Otthona, Gödöllő: telefon: +36-20/824-7618; honlap: www.anyaotthon.hu
Oltalom Szeretetszolgálat Anyaóvó Családok Átmeneti Otthona, Nyíregyháza: e-mail: oltalomcsao@gmail.com; honlap: oltalom.lutheran.hu