Elmondtam akkor - még egyedülállóként - a jelenlévőknek, hogy volt idő, amikor tízgyerekes családanya szerettem volna lenni, de most már tudom, hogy nem az a lényeg, hogy az én álmaim valósuljanak meg, hanem az, hogy Isten velem kapcsolatos álmait, vagyis terveit engedjem megvalósulni. Akkor még nem is sejtettem, hogy Mennyei Atyám megengedi majd, hogy az álmom  ilyen nagy részben valóra váljon mégis! 

Ha csak annyi történt volna, hogy a gyerekeinkkel megismertetjük Sima esti hangjait: a békakuruttyolást, tücsökciripelést, bagolyhuhogást, kakukkolást, a holló károgását és a fakopáncs kopácsolását, már akkor is mosolygott volna a lelkem. 

Ha csak annyi történt volna, hogy minden aggodalmat, kényelmességet félretéve néhány más kisgyerekes családdal együtt nekivágunk egy közös kalandnak a hegyekben, és megússzuk mindezt betegség és baleset nélkül, már akkor is hálával telt volna meg a szívem.

De mindezeknél sokkal több történt, mert lehetőségünk volt az elcsendesedésre; az igére figyelésre; a férfi és a női szerepek átgondolására a Biblia alapján; a női, illetve férfi körben  való beszélgetésre; egy a férfiakat különösen bátorító film megnézésére, istentiszteleten való részvételre és az úrvacsorával való élésre is. Ujjongott a szívem, hogy ott lehettem a férjemmel, a gyerekeimmel ezen a hétvégén. Köszönet ezért minden szervezőnek, a lelki táplálékért, az őszinte vallomásokért Bozorádi Zoltánnak, és a gyerekeinkkel való odaadó, türelmes, lelkes foglalkozásért a fiataloknak! Adja meg nekik az Úr, hogy egyszer ők is megtapasztalhassák, milyen felüdítő és egyben megnyugtató egy szülőnek ha úgy tud Isten üzenetére figyelni, hogy közben van, aki szeretettel és gondoskodással veszi körül a gyermekét. 

„Felhangzik még a vidám örvendezés hangja, a vőlegény és a menyasszony hangja és azoké, akik így énekelnek: Adjatok hálát a Seregek Urának, mert jó az Úr, mert örökké tart szeretete!” Jer 33,11a