Mentsük meg Földit! – Ezzel a felhívással kaptuk a tájékoztatót a 2019. június 24-e és július 1-je közötti balatonszárszói, ötödik alkalommal megrendezett evangélikus családos táborra májusban.

Egy három éves élénk kisfiú és egy hat hónapos kislány szüleiként nagy örömmel tekintettünk a szárszói családos hét elé. Mire a csomagoláshoz értünk, már hetek óta próbáltuk észben tartani, hogy ne dobjuk ki a WC-papír gurigákat, a kiürült tejes papírdobozokat, hogy majd magunkkal tudjuk őket vinni a kézműveskedéshez, aztán a kért tojástartókat és műanyagkupakokat így is otthon hagytuk, de sebaj!

Ugyanis a Gyülekezeti és Missziói Osztály részéről Németh Zoltán és Szidoly Roland által szervezett és vezetett program során egy mese részesei lehettünk, amelynek főszereplője a se nem kicsi, se nem nagy, kedves, barátságos kék bolygó, Földi, aki nagy bajban van! A hét során a különböző programok, játékok, vetélkedők, beszélgetések mind abban próbáltak segítségünkre lenni, hogy mit tehetünk érte egyénileg és közösen.

A tábor telt házas volt, 51 gyermek és 43 felnőtt vett rajta részt.

A hétfő esti rövid bemutatkozás számunkra elsőre kicsit kevésnek bizonyult, ám a hét során kiderült, hogy többekkel vannak közös pontok. A család bemutatásán túl a nyitó kérdés mindenki felé az volt, hogy hogyan érinti őt, mit tesz vagy épp nem tesz meg Földünkért. A programokat bölcsen úgy tervezték, hogy legyenek közös alkalmak és jusson lehetőség kisebb csoportokban zajló beszélgetésekre is, a délután volt pihenésre, strandolásra, játékra szánva.

Reggeli után kezdődött az áhítat, ahol a gyerekek figyelmét is igyekeztek legalább egy kis időre lekötni – a gitáros éneklés után itt találkoztunk mindennap Földivel, aki egy-egy történetet mesélt el, s ebbe rendszeresen bevonta a kicsiket is. Az áhítat komoly részénél a legkisebbek már a szomszédos szobában játszottak, így lehetőséget adva a felnőtteknek, hogy hallják is az előadót. Kis szünet után Biblia tanulmányozás, kézművesség, illetve az ifiknek külön foglalkozás következett. Semmi sem volt kötelező, de az érdeklődők igen lelkesnek tűntek, volt, hogy az ebédre hívó harangszót sem hallották meg a Zoltánnal beszélgető felnőttek. Kisfiús anyukaként a kézművességet csak futólag láttam, de a dobozfestés, kaktuszültetés még az én fiamat is lekötötte.

Este újra nagy körben volt éneklés, esti mese Földi valamilyen nyomasztó kérdése kapcsán, s a felnőttek késő este folytathatták a beszélgetést, ekkor már gyerekek nélkül. Foglalkoztunk a globális felmelegedéssel, a rengeteg műanyagszemét hatásával, a fényszennyezéssel, a kihaló állatok kérdésével. Felmerült a tudatosság szerepe is.

Kedd este az egyik család olyan témafelvetéssel készült, hogy saját otthonunkban mit lehet tenni. E kérdés körüljárásához egy kvízt hoztak, illetve saját tapasztalataikat, kérdéseiket osztották meg. Ízelítőül: jó-e a mosogatógép használata, kézzel mivel mosogatunk – pl. műanyag szivaccsal? Én a mosogatószivacsot rendszeresen kimosom a mosógépben: az a szempont itt tudatosult bennem, hogy így mikroműanyaggal szennyezünk. A bevásárlás volt egy nagy témakör: gyalog/kerékpárral/autóval? Nagyon lakhelyfüggő is, mert vidéken nem értelemszerű a tömegközlekedés. Miben hozzuk el az árut? Képesek vagyunk-e mindig előre tervezni, a szükséges számú tárolóeszközt magunkkal vinni? Mit csinálunk a már nem használható ruhákkal? Sosem gondoltam volna, hogy a bevásárlóközpontok melletti fehér gyűjtőkbe a selejt is betehető, mert onnan megfelelő helyre viszik felhasználásra.

Az egyik apa elhozta a csillagászati távcsövét, és az érdeklődőknek megmutatta, hogyan kell összeszerelni, mit lehet látni a túlpartról ennek segítségével, s mikor teljesen besötétedett, még csillagokat is néztek. Az csak hab volt a tortán, hogy a rendkívül erős szél miatt aznap este nem gyötörtek senkit a szúnyogok.

Az időjárás amúgy is nagyon kegyes volt, az első három nap kánikula, kellemes meleg Balatonnal, így a gyerekek órákat pancsolhattak. Ez persze a csütörtöki kirándulást igazi kihívássá tette: az edzettek 35 fokban mentek át Balatonföldvárra, ahol egy játszótéren pihentek kicsit, majd a kilátót nézték meg.

Péntek délelőtt népi játékokat és néhány népdalt ismerhettünk meg, a Sudridomot gyorsan megtanultuk, s a Jöjj velem című játékból sem maradtak ki a gyerekek. Este a táncházban sárközi táncokat tanultunk – igazi állóképesség teszt is volt egyúttal.

Szombaton a Kajárpéci Vízirevű társulat mutatta be a Dzsungel könnye című darabját – egy kifordított mese, rengeteg szójátékkal, utalással, ahol az nyeri el a mindig kacarászó királylány kezét, akinek sikerül könnyeket csalnia a szemébe – s a Pozitív Hős a mohó, semmire tekintettel nem levő emberiség történetével éri el a célját.

A hét közös lezárása a szabadtéri istentisztelet keretében történt – Németh Zoltán prédikációja felidézett a heti eseményekből és összefűzte azt azzal az igei gondolattal, hogy az Isten újra és újra meghív minket, s milyen könnyű kifogásokat találni s nem elmenni a vacsorára, ahogy ez életünk hétköznapi eseményeivel is elő-előfordul. Az alkalom úrvacsorai közösséggel zárult, melyen az úrvacsorát nem vevők is részt vehettek, s kaphattak személyes áldást.

A nap – a hét – egyéni lezárására Roland és Szeli Noémi egy nagyon jól megalkotott imaösvényt készítettek a nagyteremben – ahol a gyertyák, a zene, a képek, a virágok és az olvasnivaló gondolatok, imák harmonikus egységet képeztek, lehetőséget teremtve az elcsendesedésre.

Képgaléria: