Amióta rajongója lettem a sorozatnak, a „szolga” és az „úr” szavak kapcsán akarva-akaratlanul is beugrik néhány epizód, néhány komikus momentum Lord George Meldrum rezidenciájának nem mindennapi életéből. Bár néha összefonódik urak és szolgáik élete, azért mindent összevetve két jól elkülöníthető csoportra oszthatók a gazdag ház lakói: vannak az emeletiek, akik csengetnek, és vannak az alagsoriak, akiknek csengetnek. Szolgák és urak, akik pontosan tudják, mit szabad egy úrnak, és mit szabad egy szolgának – legalábbis elvileg.

Jézus előszeretettel használja a „szolga” és az „úr” szavakat, azok szimbolikus többletét is bemutatva. Korában – csakúgy, mint a húszas évek Angliájában – nagyon tisztán és egyértelműen kirajzolódott a különbség úr és szolga között. Több jézusi tanításban is fontos szerepet kap a következő kép: vannak a szolgáló szolgák, és vannak az uralkodó urak. A Hegyi beszédben ezt olvashatjuk: „Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Mt 6,24) Vagy egy másik helyen az okos és gonosz szolgáról szól Jézus, és azt mondja. „Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!” (Mt 24,46) Lukácsi igeszakaszunk is ebbe a sorba illeszkedik bele, ahol is a szolga kötelességeiről van szó. Mit jelent az egyetlen Úrnak szolgálni, mi is lehet a keresztény hozzáállás az élethez az Úr szolgáiként?

Nem vagyunk könnyű helyzetben, nem könnyű kimondani és megérteni a mondatot: „Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt.” Felkavaró érzés szembesülni ezen mondattal olyan korban, amikor egyre többen suttogják szorongva: „Haszontalan vagyok.” Haszontalan vagyok, mert megöregedtem, és nincs már szüksége rám a családnak, a társadalomnak. Haszontalan vagyok, mert nincs már erőm dolgozni. Haszontalan vagyok, mert bár lenne erőm dolgozni, de nincsen munkám. Haszontalan vagyok, mert nem érzem, hogy értelme lenne a munkámnak, és éppen csak a túlélésre elég, amit keresek. Haszontalan vagyok, mert bár sokat keresek, de nincs időm a családomra, az egészségemre, saját magamra. Haszontalan vagyok, mert magányos harcosként küzdök elvekért, amelyeknek semmilyen látható haszna sincsen a környezetemben. Ugyanakkor nehezen értjük, miért kell haszontalannak érezni magunkat talán még a hitéletünkben is.

Vagy nem is erről van szó? Ha kicsit jobban szemügyre vesszük a szöveget, akkor valami másra bukkanhatunk, mint amit első olvasásra sejtet mai alapigénk kulcsmondata. Nem megaláztatásról, önmarcangolásról, hamis önvádaskodásról vagy álkegyeskedésről szól a fáma, hanem arról, hogy Isten akarata az, hogy az ember ellássa a feladatát, amelyet ő rábízott. „Ordinary servant” – olvasható az egyik angol fordításban, vagyis „rendes szolga”, amely sokkal közelebb állhat az eredeti jézusi szándékhoz. Jézus nem porba lök, nem porig aláz, hanem felemel, büszkévé tesz ezzel a mondatával. Nem terhet rak ránk, és nem dorongol, hanem megerősít abban a hivatásunkban, amelyet az Úr szolgáiként tennünk kell. Ez pedig nem más: az életünkkel rendezni a tartozást az Isten felé, akitől nap mint nap megannyi ajándékot kapunk.

Fantasztikus megerősítést kapunk Jézustól, akit a Szentírás és a keresztény hagyomány is több helyen nevez az Úr szolgájának. Ő, aki bemutatta, milyen az igazi alázat, milyen mélység rejtőzik a „másokért élni érdemes” életben. Maga az Isten Fia biztat igéjén keresztül, hogy ki-ki a saját életében, helyén, feladatában valósíthassa meg az isteni szándékot. Ebben az összefüggésben lehet mindenkinek istentisztelet az élete, ahogy erről maga Luther is beszél. És ha ezeknek a tükrében istentiszteletként éljük meg Isten akaratát, akkor nyugodt szívvel mondhatjuk ki az evangélium szerzőjével együtt: „…azt tettük, ami kötelességünk volt.” Hálaadással, benne bízva lehet teljes az életünk. Életünk istentisztelete. Életünk mint istentisztelet. Csengetett, Uram? Igen, csengettek. De nem nekünk. Értünk!

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 37–38. számában jelent meg 2020. szeptember 27-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.