Zich Nándor: Csepreg pusztulása.

Sárvár és Sopron mellett ugyanis ebben a nyugat-magyarországi mezővárosban volt akkor a lutheránus hitélet, oktatás és kultúra központja. Két tágas evangélikus templom is állt a városban. A korabeli forrásokban akadémiának is nevezett iskola a térség legszínvonalasabb oktatási intézményének számított. Országos könyvtárunk ma is őrzi azt az 1614-ben ott kiadott művet, amelyet „Zvonarits Imre csepregi fő-fő templomi prédikátor” fordított magyarra. Ő annak a Zvonarics Mihálynak az öccse volt, aki jelentős művet írt az úrvacsoráról, és akiről nemrég születésének négyszázötvenedik, püspökké választásának négyszázadik évfordulója alkalmából emlékeztünk meg. [Zvonarics Mihálynak az először 1643-ban kinyomtatott művéről Úrvacsora – régen és ma címmel írt Szemerei János püspök magazinunk május 24–31-i számának Égtájoló rovatában. A könyv modern kiadása tavaly év végén jelent meg. – A szerk.] Imre, a csepregi prédikátor a 16–17. század fordulóján Wittenbergben is tanult, és egyebek mellett Pázmány Péterrel is vitába szállt. (Megható, hogy a kéziratos bejegyzések szerint Zvonarics Imrének e műve nemzedékről nemzedékre öröklődött az evangélikusok között.) 

A csepregi mészárlás említett politikai okaként a harmincéves háborút, azon belül is a Habsburg-uralkodó II. Ferdinánd és Bethlen Gábor erdélyi fejedelem régi szembenállását jelölhetjük meg. Ferdinánd mindent megtett annak érdekében, hogy a nyugat-magyarországi vármegyéket és várkatonaságot visszatérítse a császári, vagyis a katolikus oldalra. Helyi szinten a katolikus Esterházy Miklós és az evangélikus Nádasdy Pál állt szemben egymással.

A régebbi hagyomány vízkereszt napjára helyezte a vérfürdőt, újabb kutatások szerint január 9-én került rá sor. Ekkor kétezer fős, többnyire zsoldosokból álló császári egység támadta meg a várost. A lakosság zöme a templomokba menekült, hosszú időre berendezkedve ételt és számos értéket is magukkal vittek. A császáriak előbb az alsó templomot zárták körül. Ajtaját fejszével törték be. A benn lévők jelentős részét, mivel ellenállást tanúsítottak, lemészárolták. A toronyba menekülteket kegyelmet ígérve lecsalták, és brutálisan megölték őket. A holttestekből máglyát raktak, a templomot pedig kifosztották, majd felgyújtották. Állítólag még a harangok is megolvadtak. Egy feljegyzés szerint egy kicsinyét magához szorító édesanya kiugrott a lángoló toronyból; ő szörnyethalt, ám a gyermek életben maradt.

A felsővárosi Szent Miklós-templomban menedéket keresőket ugyancsak kardélre hányták vagy megégették. Itt szenvedett vértanúságot Zvonarics Imre lelkész is. Haláláról ezt írja a krónikás:

Ott az ellenség őtet megismervén,

Hogy lutheránus prédikátor legyen,

Rárohanának, vádolják nagy szörnyen,

Mint pogányt, tatárt, törököt úgy szintén.

Így szenvedi meg a martyromságát,

Juhai mellett élete fogyását.

A kollégium diákjait előbb megénekeltették, majd nagy részüket szintén megölték. Visszavonulás előtt a császáriak fosztogattak, valamint számos nőt, sőt tíz-tizenkét éves leánykákat erőszakoltak meg. Három nap és három éjjel tartott ez a szörnyűség. Elszomorító, hogy ebben az egykori lutheránus fellegvárban ma csak maroknyi evangélikus él.

Négyszáz év elmúltával sem lehet megrendültség nélkül felidézni a Csepregen történteket. Milyen tanulságai vannak mindennek a magunk korára nézve? Először is újra és újra tudatosítanunk kell, hogy őseink milyen áldozatot vállaltak evangélikus hitükért. Későbbi korok embere sokkal kisebb nyomást sem képes elviselni, és hitét könnyen feladja. Másodszor: azt hangsúlyozhatjuk, hogy a történtek felidézése és az emlék ápolása nem járhat együtt mai felekezeti villongással. Éppen ellenkezőleg: ki kell engesztelődnünk egymással. Protestánsok és katolikusok egyaránt kaptunk és adtunk sebeket. (Így magunk is bűnbánattal emlékeztünk meg arról a fájdalmas tényről, hogy a csepregi vérfürdőt megelőzően, 1619. szeptember 7-én Kassán két jezsuita atyát és egy kanonokot gyilkoltak meg Rákóczi György hajdúi.) Harmadszor: mindig súlyos veszélyeket rejt, ha az evangélium ügye a politikával keveredik. Ez mérhetetlen károkat okoz minden oldalon.

Legfőképpen önvizsgálatot kell tartanunk: milyen a mai hitünk? Tartok tőle, hogy az említett krónikás éneknek ez a sora ma is igaz: „A kereszténység mely igen elromlott!” 

A szerző a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 86. évfolyam, 1–2. számában jelent meg 2021. január 10-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.