Igazi tyúkanyóként gondoskodik Kopcsándi Károlyné, Margit néni arról, hogy a Pest megyei Bénye gyülekezetének ügyei olajozottan működjenek. Az agilis asszony az egyházközség felügyelője, ám korábban önkormányzati képviselő is volt hat cikluson át; tanított az általános iskolában, vöröskeresztes megyei és országos képviselő, így a faluban is ismert és elismert személy.

Margit nénire mindig és mindenben lehet számítani, akár a templomot kell díszíteni egy-egy esküvő előtt, akár az egyházfenntartói járulékot kell begyűjteni; de az sem okoz számára gondot, ha ki kell nyomozni a monori földhivatalban bizonyos telekkönyvi adatokat, vagy éppen a temetőben lévő sírokról szükséges térképet beszerezni. Ha megfelelő személy kerül a megfelelő pozícióba, akkor gördülékenyen elintéződnek a dolgok. Így van ez a bényei gyülekezetben is.

KÖZÖSSÉGBE TARTOZVA

Margit néni beleszületett, majd „bele is nevelkedett” a bényei gyülekezetbe. „Büszke vagyok arra, hogy evangélikus családba születtem. A szüleim, nagyszüleim apai és anyai ágon egyaránt evangélikusok voltak – meséli. – Nagyapám és édesapám is presbiter volt. Egész kiskorom óta jártam istentiszteletre. Sosem küldtek, nekünk természetes volt, hogy együtt jöttünk, az egész család. Már gyerekkoromban is kaptam feladatokat, például versmondást egy-egy ünnepi alkalmon, de a konfirmációnkkor a szülőkhöz írt gondolatainkat is én mondtam el. »…örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben« – ez volt a konfirmációi igém [Lk 10,20]. Ez azóta is nagyon fontos számomra. Tudja az Úr, hogy vagyok, itt vagyok, tud rólam, és biztosan segít nekem minden bajban. Már nem is tudom az idejét, mikor választottak meg presbiternek, majd a gyülekezet jegyzője lettem. Most pedig a második ciklusban vagyok a felügyelő.”

ISTEN SEGÍT HORDOZNI IS

Adódik a kérdés, hogy egyszerű útja volt-e a felügyelőségig. „Fiatalon, negyvenhat évesen meghalt a férjem, és egyedül maradtam a két lányommal. Meg kellett gondolnom ezt a tisztséget, és vártam a Jóistentől egy jelet. Majd jött egy isteni üzenet, hogy nem vagyok egyedül, itt van velem. Éreztem, hogy bár Isten tud adni gondokat és terheket, de segít hordozni is. Éreztem ezt a mindennapjaimban, hiszen itt maradtam egyedül, támasz nélkül az egyetemista és a középiskolás lányommal. De a nagy bajok ellenére mindig talpra álltam. Úgy éreztem, hogy ha erre a feladatra vagyok most elhívva, akkor biztosan nem leszek magam.”

Kiderül az is, hogy nem volt problémamentes a templom teljes felújítása, de sikerült, és felépült a gyülekezeti ház is. Gondok persze mindig adódnak, ám ilyenkor a kedvenc énekével biztatja magát a felügyelő asszony: „Az Úr csodásan működik…” [EÉ 328] „Ez biztonságot ad. A terhek hordozására meg Túrmezei Erzsébet Lábnyomok című verse ad erőt – mondja. – A gyülekezetért teljes hitemmel és munkabírásommal teszem, amit teszek. A felügyelői konferenciáka mindig elmegyek, rengeteg erőt ad a találkozás a testvérekkel.”

Érdekesség, hogy Margit néni eredetileg sebészeti műtőben dolgozott műtősnőként. A bényei iskola igazgatója azonban egy nap megkereste őt, nem akarna-e napközis nevelő lenni. Ő pedig igent mondott. Átképezte magát, s a napközis nevelői képzés mellett tanítói és pedagógusasszisztensi oklevelet is szerzett, tizenhét évig alsósokat tanított a Bénye– Káva Általános Iskolában. „Nagyon szerettem a munkámat, sokat kaptam, és a mai napig is sokat kapok a tanítványaimtól. Akkoriban nem volt még kötelező a hittanoktatás, így sokat segítettem a lelkészeknek ebben, evangélikusnak és katolikusnak egyaránt. A rendszerváltás előtt sem titkoltam el a hitemet és elköteleződésemet. De a munkahelyemen sem volt ebből probléma.”

SZOLGÁLATOK ÉS SZOLGÁLÓK

Margit nénit megtalálják a feladatok. Precíz, pontos, lelkiismeretes, mindenre emlékszik, kitartóan utánajár mindennek. Ha valamire nincs önként jelentkező, ő elvállalja. A gyülekezet lelkésze bizton számíthat rá mindenben. Örökölte ezt a gondoskodó hozzáállást unokája, Mészáros Anna Zsóka – ahogyan mindenki ismeri: AnZsó – is.

„Nehéz nemet mondani valamire – vallja. – Nehéz volt megtanulni azt, hogy bár ott szeretnék lenni, segíteni szeretnék, de szelektálni kell, hogy mi az, amit valóban meg is tudok csinálni százszázalékosan.” A fiatal lány és nagymamája rendkívül jól megértik egymást. A templomban is mindig egy helyen ültek. AnZsó a gyülekezetben kántori szolgálatot vállalt, de az istentiszteletbe is besegített, például amikor a lelkésznek hangszalaggyulladása volt, és nem tudott beszélni.

Kilencévesen AnZsó a Bence Gábor vezette fóti Evangélikus Kántorképző Intézetbe ment, a júniusi tanfolyamok után a téli tanfolyamokra is jelentkezett, majd oklevelet is szerzett. Most már harmadik alkalommal tanárként vesz részt a képzésben.

HITTANÁR VAGY LELKÉSZ?

Kisiskolásként AnZsó sokáig azt mondogatta, hogy lelkész lesz, de a pályaválasztáskor végül mégis az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán a magyar szakra és az Evangélikus Hittudományi Egyetemen a hittanári képzésre jelentkezett. Motivációs levelében kiemelte, hogy Fóton kapta az elhívást, de nem pontszerű élményként, hanem folyamatos impulzusként. Érdekes momentum, hogy a gyülekezet lelkésze, Buday Zsolt a hittudományi egyetemi felvételihez szükséges ajánlásában eltévesztette a szakot: nem a hittanárt, hanem a teológus-lelkészt jelölte meg, bár AnZsó tanár szakra jelentkezett a teológiára. A lelkész nem javította ki, mondván: jó lesz ez így, nem baj az az elírás.

„Furcsa élmény volt, hogy míg a hittudományi egyetemen tizenketten vagyunk az órán, addig az ELTE-n kétszázan. De a »tömegben egyedül« érzés kerített hatalmába. Valahogy nem éreztem jól magam ott – emlékezik vissza AnZsó. – Egy márciusi böjti szuplikációs időszakban rektori engedéllyel elsőéves hittanár szakosként jelentkeztem egy csurgói szolgálatra. Szüleimmel és nagymamámmal mentünk oda. Amikor fenn álltam a szószéken, valami egészen furcsa érzés fogott el: úgy éreztem, hogy nem egyedül állok. Jó volt ott lenni, olyan otthonos volt minden. Lejőve csak sírni tudtam, annyira meg voltam hatódva. Most is elfog ez az érzés. Utána megálltunk valahol ebédelni. Közben elmondtam a nagymamámnak, hogy úgy érzem, nem vagyok a helyemen, viszont tudom, hol kellene lennem: lelkésznek kellene lennem. Mami nagyon boldog volt. Ezután még sok beszélgetésem volt a szüleimmel, tiszi bával és a teológián Varga Gyöngyi tanárnővel.”

FELVÉTELI AZ ASZTAL KÉT OLDALÁN

Két hónap vívódás után AnZsó beadta a szakváltási kérelmet. Felvételi nélkül, egy motivációs beszélgetéssel át is vették a teológus-lelkész szakra. „A felvételi érdekesen alakult, a tanár szakosok felvételijén jelen voltam a vizsgáztatók mellett. Majd cseréltem, átültem az asztal másik oldalára, elmondtam, miért szeretnék szakot váltani, aztán visszaültem tovább felvételiztetni a többieket.”

Nagymamája azóta is mellette áll mentorként. „A prédikációimat és az imádságaimat mindig ő olvassa el először – folytatja AnZsó. – Eddig mindegyiket itthon írtam meg, mami pedig ott ült mellettem végig. Nagyon megnyugtató érzés volt, és a tanácsait is mindig megszívlelem. Érdekes és igen bensőséges kapcsolat a miénk. Elkezdtünk versenyezni abban is, hogy ki ismer több embert az evangélikus egyházban.”

Terveiről és a kihívásokról így beszél a lelkész szakos hallgató: „Nem könnyű a lelkészi szolgálat, és nőként talán még nehezebb, de hallgatói képviselőként, a hallgatói önkormányzat kollégiumért felelős koordinátoraként sok emberért kell felelnem, ráadásul hallgatóként is sok feladat hárul rám. A visszajelzések alapján sokan engem is tyúkanyónak tartanak – a mamihoz hasonlóan én is sok dologban maximalista vagyok. Nem szeretném a majdani gyülekezetemet elférfiasodva vezetni. Úgy szeretném a szolgálatot végezni, ahogyan egy nő csinálja: maximális odaadással, következetesen, de a lelkigondozás, a gyerekmunka terén mégis tyúkanyós hozzáállással, szeretettel. És bár szeretem a pesti életet, de inkább vidéken, faluban szeretnék szolgálni. Szerettem itt felnőni, és ilyen életet képzelek el magamnak.”

Evangélikusok Bényén. „Bényén egyetlen templom van, az evangélikus, bár más felekezetekhez tartozók is költöztek ide – meséli Buday Zsolt lelkész. – A községet az 1700-as években alapították, 1714-ben Fáy gróf hozatta ide a lutheri hitű felvidéki szabadosokat, akik saját papjukkal együtt a Kis-hegyen meg is építették első templomukat – akkor még fából. Aztán 1794 májusában már a kőtemplomot szentelhették fel. A lakosság keveredésével mára eljutottunk oda, hogy bár még az evangélikusok vannak többségben, de a templomba járás már nem természetes mindenkinek.”
Folyamatosan van utánpótlás gyerekekből és fiatalokból, az aktív templomba járók mégis inkább az idősebbek. Nekik a hitük megélésének szempontjából különösen fontos volt, hogy a koronavírus-járvány időszaka alatt is midvégig személyes jelenléttel zajlottak az istentiszteletek. A nagy templomtérben meg tudták tartani a megfelelő távolságot, és az alkalmak között fertőtlenítettek. Ennek köszönhetően majdnem mindig negyven fő biztonságosan jelen volt az istentiszteleten.
Buday Zsolt 2002 óta pásztorolja a gyülekezetet, közvetlen elődje 1999-től Selmeczi Lajos Péter volt, őt megelőzőleg Szakács Tamás (1995–1998), 1959-től 1995-ig pedig a nemrégiben elhunyt id. Cselovszky Ferenc volt a lelkész. Ő szlovákul is prédikált még, de mára a szlovákul beszélők elhunytak, így már csak magyar nyelven zajlanak az alkalmak. Korábban Bénye és Káva egyaránt Monorhoz tartozott, de a társulást megszüntették, Bénye önálló egyházközséggé, Káva pedig ennek a leánygyülekezetévé vált.
2009-ban az iskoláért kapott kárpótlásból építette fel a közösség az új gyülekezeti házát; a templom legutóbb 2012-ben esett át teljes felújításon. Ottjártunkkor Buday Zsolt lelkesen mutatta meg rendezett templomkertjüket, benne a különböző emlékhelyekkel, megmentett értékekkel. A gyülekezet több lelkészt is adott egyházunknak: ifj. Cselovszky Ferenc, a Pesti Egyházmegye esperese és Sághy Kata, az aszódi evangélikus gimnázium iskolalelkésze is bényei származású. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 86. évfolyam, 7–8. számában jelent meg 2021. február 21-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.