Olvasd: Máté 21,42.
„Az Úrtól lett ez és csodálatos a mi szemünk előtt!”
Jézus csodáinak kérdését kétféleképpen lehet megközelíteni. Vagy úgy, hogy kiválasztunk Jézus Krisztus csodatételei közül egyet, s azt próbáljuk elemezni, levonni belőle az általános következtetéseket, feleletet találni erre a kérdésre: mi a csoda, és mi annak a célja? Vagy pedig úgy, hogy kikeressük Jézusnak egy olyan kijelentését, amelyben Ő maga általánosságban szól a csodáról.
Ilyen kijelentés mai igénk: „Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: Sohasem olvastátok az írásokban: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé! Az Úrtól lett ez és csodálatos a mi szemünk előtt!”
Ez a kijelentés, melyről Jézus beszél, sok ember szemében egyáltalán nem számít csodának... Nem a halálból való feltámasztásról, gyógyíthatatlan betegségből való meggyógyulásról beszél, hanem a kiválasztó és üdvösséget ajándékozó Isten kegyelméről. Jézus ebben lát csodát. Most függetlenítsük magunkat attól a ténytől, hogy Jézus olyan csodáról beszél, amit általában a világ nem fogad el csodának. Mit üzen nekünk ez az állásfoglalás?
Mi a csoda? Amit mi csodának látunk, az nem csoda Isten szemében. Nálunk a csoda mindig valami rendkívüli, különleges, a természeti törvényekkel ellenkező esemény. Istennél a csoda természetes. Látjuk ezt abból is, hogy azt mondja csodának, ami az Úrtól van. Jézus szerint a csoda nem más, mint Isten közvetlen beavatkozása az embernek, a világnak az életébe. Istennek tehát minden ténykedése csoda, csak mi nem látjuk mindegyiket annak.
Mit felel erre a világ? A csoda a világ ítélete szerint a láthatatlan, ismeretlen, titokzatos másik világnak a betörése ebbe a látható, megérthető, megmagyarázható, isteni és emberi törvényekkel szabályozott életbe. Ezt a titokzatos világot, amely betör az emberi életbe, nevezhetjük Istennek, sorsnak, vagy szerencsének, esetleg véletlennek, de abban mindenki egyetért, hogy csoda csak úgy lehet, ha valami titokzatos dolog történik ebben az érthető, megmagyarázható világban. A világ szerint a csoda lényeges feltétele, hogy a természeti törvény áthágásával történjék valami.
Mi is az a természeti törvény? Világos, hogy ez a világ a rendnek a világa. Az írás szerint a világ a teremtés előtt egy nagy káosz volt, s ebből teremtett Isten egy rendezett világot, melynek megvannak a maga törvényei. De teljes tévedésben van az az ember, aki azt gondolja, hogy a természeti törvény elgépesítette az egész világot, s a világ olyan, mint egy kitűnően megszerkesztett gép, amelyben simán gördül minden, a mű mehet, s az alkotó pihen. A világ nem gépezet, mert ha az lenne, akkor az ok és okozat törvénye uralkodnék benne és a jelenből ki lehetne számítani a jövendőt. De nem lehet kiszámítani. Van valami a természeti törvényeken kívül a világ életében, s ez az úgynevezett bizonytalansági hányados. Emiatt a történeti prognózis éppoly bizonytalan, mint az időprognózis. Ezért téved sokszor az időjóslás is.
Mik a bizonytalansági hányadosok? Az egyiknek ezt a nevet lehetne adni: a permutáció és variáció törvénye. A természeti törvény szerint történik valami, de annyi változata lehet annak ami történik, hogy az kiszámíthatatlanná válik. A másik kiszámíthatatlan tényező még titokzatosabb. Ezt személyes hányadosnak nevezzük. Egyszerű példát mondok. A légy pontosan a természeti törvény szerint repül. De azt senki sem tudja kiszámítani, hogy miért pont az én orromra akar repülni, mikor én aludni szeretnék. Ez a személyi hányados.
A természeti törvény az ember számára bálvánnyá lett, pedig maga a természettudomány már kimutatja, hogy a természeti törvények egyáltalában nem változhatatlanok, s nem embertől függő valóságok. A természeti törvény emberi hipotézis, elmélet csupán. Isten csodát tehet a természeti törvények útján is, de azok ellenére is. Nem a természeti törvény az úr az Isten fölött, hanem Isten az Úr a természeti törvény fölött. A csoda tehát nem az értelem, hanem a hit kérdése. Jézus sohasem magáért tett csodát, hanem mindig Isten dicsőségére, emberi szánalomból és azért, hogy hitre vezesse az embereket. Szégyelljük magunkat azért, hogy még mindig nem látjuk elég nagy csodának azt, hogy Isten minket kiválasztott üdvösségre, és Fiát adta értünk!
Hálát adunk Neked Urunk, hogy Te minden veszedelemben utánunk nyúlsz és segíteni akarsz rajtunk. Kérünk, most is taníts minket bízni, erősítsd hitünket, hogy legyen mindig elég annak elhordozásához, amit jónak látsz vállunkra rakni. Köszönjük, hogy imádságot meghallgató Isten vagy, a mi Urunk Jézus Krisztus, a Te szent Fiad által. Ámen.
Légyen, mint Isten akarja, Végzése üdvös és szent,
Ha hív leszek, erős karja Segít, s a bajban megment.
Ha bú emészt, ha küld rám vészt, Mind csak javamra fordul;
Mint gyermekét híven megvéd, S nem sújtol erőmön túl. (363. ének)