Gyülekezeti adománygyűjtésbe kezdtünk 2013-ban, amelyet az épületeink felújítására kértünk testvéreinktől. Mintegy nég millió forint gyűlt össze erre a célra.

Többszöri próbálkozás után 2014-ben végre sikerült elnyerni hétmillió forint pályázati támogatást az Emberi Erőforrások Minisztériumától. Ez a pályázati összeg és a helyi önkormányzat bőkezű támogatása indította el a munkák szervezését. Az Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatal útmutatása szerint kellett mindenben eljárnunk. (Más műemlék templommal rendelkező gyülekezeteknek jelzem, hogy nagyon nehéz volt teljesíteni a műemlékvédelmi előírásokat. Erős kompromisszumkészségre volt szükség a kivitelezési technológiák alkalmazását illetően. Hála Istennek mindez már múlt idő…)

A templomunk végül tetőtől-talpig teljesen megújult. Csak címszavakban: új toronysisakot, tetőácsolatot, cserepezést, külső és belő festést, padlófűtést, új nyílászárókat, süttői mészkőburkolatot és teljesen megújult környezetet kapott az imádság háza. Az oltár, a szószék, a keresztelőkút és a papipad biatorbágyi restaurátorok munkájának köszönhetően újulhatott meg.

A templom körüli kerítés elbontásával nem csupán egy új főtér alakulhatott ki Csomádon, hanem az emberek számára nyitottságot is jelképezni szerettük volna. Nem elzárjuk az Isten házát, hanem mindenki felé mintegy kinyújtott, befogadó ölelésként akarjuk bemutatni. Szükség is van minderre, hiszen rengetegen költöztek be kis falunkba – Budapest közelsége miatt -, akiket ezáltal is szeretnénk megszólítani.

Szükség van a nyitottságra, hiszen egyre több gyermek jár hittanra. Ez azt jelenti, hogy az idén huszonnégy gyermeket irattak az első osztályos hitoktatásra. Óvodások, iskolások és fiatalok szolgáltak verssel közöttünk. Bárcsak teljesen valósággá válna életünkben az egyik költemény szövege, mely így kezdődött:

„Otthonom a templom.

Ajtaján belépve mindig hazaérek.”

Énekkarunk három hálaadó énekkel dicsérte Urunk Istenünket.

Nemcsak templomot újítottunk, hanem lelki közösséget is Krisztus Jézussal, a mi megváltó Urunkkal. Ezzel közelebb kerülünk Istenhez és egymáshoz is. Hiszem, hogy az ebben a templomban elmondott imák is meghallgatásra találnak az Úrnál. Ha mi nem valljuk meg hitünket, mert szégyelljük az evangéliumot, akkor minden egyes ecsetvonás, minden beütött szög, minden elhelyezett tégla, minden cserép, minden pad, minden ólomkristály dísz a csilláron hirdesse belekiáltva a világba, hogy az Úr a mi életünk Megváltója, és nélküle nincsen élet itt Csomádon sem!

Az ünnepi Istentiszteleten teljesen megtelt a templomunk.

Dr. Fabiny Tamás, püspök igehirdetésében Malakiás próféta könyvének 3. fejezete alapján arról is szólt, hogy minél inkább rendeződtek Malakiás korában a körülmények, annál nagyobb lelki és erkölcsi lazaság uralkodott el a népen. Isten azzal a hálátlan feladattal bízta meg a prófétát, hogy a magát egyre jobban elbízó, Isten nélkül élő embereknek hirdesse, hogy mindezekből a bűnökből meg kell térnie. Ahogy Luther is mondotta: Az Úr mindennapi megtérésre hív az mindnyájunkat. Láthatóan evangélikusként kell élnünk az életünket, ahogy a templom is 1784-ben azért épült a falu közepén lévő kis dombocskára, hogy kikerülhetetlen épületként, az imádság házaként, minden embert megszólítson és felkiáltójelként hirdesse Isten jelenlétét és Krisztusban való közelségét községünkben.

Mekis Ádám esperes végezte a szentelés szolgálatát.

Ünnepi közgyűléssel és szeretetvendégséggel záródott alkalmunk, melyet a művelődési házban tartottunk.

Nemcsak templomot újítottunk, hanem Isten hozzánk kiáltó szavát szeretnénk megerősíteni közöttünk! Az Úr hív, és ha kell, akkor kiált felénk féltő szeretetével. Vajon mi mit felelünk az Ő hívó szavára? Adja az Úr, hogy legyen áldott válaszunk!