Ha Székács Józsefet, 1860-ban Berzsenyi Dániel sírjánál tartott emlékbeszéde után, az „ország papjának" nevezték, akkor Túróczy Zoltánt otthon és idekint méltán tartottuk az „ország evangélizátorának". Erre az Úrtól, kegyelemből külön karizmát kapott. Annak az igehirdetési sorozatnak, amelyet 1940 nyarán tartott Gyenesdiáson Az első papszentelési beszéd” címen, illetve a másik sorozatnak, melyet 1943-ban tartott szintén lelkésztársainak „Papok az ébredés ellen” címmel, minden magyar evangélikus igehirdető asztalán - a Biblia mellet - kellene lennie, hogy abból naponta ellenőrizhesse magát.

Túróczy Zoltán igehirdetésének központja mindig a bűn és kegyelem kettős igazsága, fő témája pedig objektíve a kereszt, szubjektíve a megtérés.

Igehirdetésének - nem személyének - hatása alá azért kerültek hamar hallgatói, mivel megérezték rajta, hogy olyan pap hirdeti az igét, aki úgymond belenőtt a Bibliába s tudja, hogy Isten akaratát kell hirdetnie. Ezért bibliaolvasása és tanulmányozása nem más, mint annak a döntő kérdésnek a megválaszolása: mit akar vele Isten?  Túróczy Zoltán naponta rendszeresen - önmagát kiüresítve - alázattal és imádkozva olvasta a Bibliát. Az ő számára az ige valóban lábainak a szövétneke és ösvényének a világossága. A Biblia olvasása közben először mindent önmagára vonatkoztat és meghajol az Írás tekintélye előtt.

Túróczy Zoltán tudta, hogy a Bibliába mindent bele lehet magyarázni és mindent ki lehet belőle magyarázni. Ezért nem szereti a szimbolikus írásmagyarázatot. Szerinte ez veszélyezteti a Biblia realitását, történeti hitelességét, üzenetének igazságait. Alkalmat ad arra, hogy saját gondolatainkat magyarázzuk bele az igehelyekbe s vele idegen tüzeket vigyünk arra az oltárra, amelyen csak a Szentlélek tüze éghet...

Igehirdetésének egyik titka az, hogy belső kényszerből hirdette az igét. Ezt mindig és mindenütt megérezték a hallgatói. Azt is tudták, hogy amit igehirdetésében mond, annak az ő hívő életében aranyfedezete van. Túróczy Zoltán mindig az Úr igazságát hirdeti, az Úr nevében és az Úr megbízásából. Királyi követ, aki nem azt látja feladatának, hogy az embereket elszórakoztassa, lelki dolgokról csevegjen nekik s megtanítsa őket, hogyan lehet „jó”-nak lenni, megnyugtatva őket háborgó lelkiismeretükben. Az Úrtól kapott üzenetet továbbítja, s mindig egy döntést akar elérni hallgatóiban, de nem értelmi, hanem akarati döntést, nem az igazság előtt való meghódolást, nem egy parancsolt cselekedet előtt való engedelmességet, hanem mindig valami konkrét dolgot, vagyis felfedni: mit üzen az Úr?!

Túróczy Zoltán mindig az Úr és nem a maga dicsőségét hirdeti. Még az emberek boldogságát sem, hanem a bűn és kegyelem kettős igazságát. Ezért igehirdetése prófétai igehirdetés. A próféták pedig nem mindig „szalonképesek". Luther sem volt az. Túróczy Zoltán sok igehirdetésére mondták: kemény beszéd ez! Hallgatói kedvéért azonban soha semmit sem hagy le az isteni üzenet keménységéből, mégsem volt sohasem megbotránkoztatóan formátlan. Az Úr mérlegén és az emberi mérlegen egyformán alkalmas a prófétai szolgálatra.

Túróczy Zoltán igehirdetésében mindig a Szentlélek tüze izzott, azért gerjedezett hallatára a szívünk. Hallgatói azért adtak igazat az Úrnak, aki az élő Igét ajándékozta. Igehirdetése ezért képviseli mindig az Isten igazságát és ezért voltak és vannak áldott gyümölcsei.

Túróczy Zoltán igehirdetése mindig időszerű, mert Krisztus jelenlétét realizálja az ember számára. Igehirdetésében maga az Úr lép akcióba és szólítja meg az embert. Evangélizációs igehirdetései nyomán – akár lelkészeknek, vagy papnéknak, egyházi tisztviselőknek, diakonisszáknak, pedagógusoknak vagy diákoknak, férfiaknak vagy nőknek, törvényszéki bíráknak, vagy börtönök rabjainak tartotta azokat – mindig Zákeus csodája ismétlődött meg.

Túróczy Zoltán igehirdetésében minden szónak külön-külön hangsúlya van. Így csak az beszél, aki meggyőződött arról, hogy amit mond, az megegyezik az Úr akaratával és rendelésével. Ez a bizonyosság izzik minden mondatában. Igehirdetésében nincsen egy felesleges szó, nincs túlzás, hatásvadászat vagy az érzelmi rugók túlfeszítése. Gondolatainak kimondhatatlan gazdagsága, a kifejezéseknek szinte tudományos pontossága mindig csodálattal és Isten iránti hálával töltötte el egykori hallgatóit s mai olvasóit.

Bizonyságtételemet az ő szavaival fejezem be. Egyik igehirdetését — amely arról a napról szól, amikor majd Isten felfedi és megítéli az emberek titkait — így fejezte be:

„Ha arra gondolok, hogy azon a napon nekem is végig kell néznem életem hangosfilmjét és mindenek nyilvánvalókká lesznek, csak egy kívánságom és imádságom van: hogy mikor a hirdető herold-angyal majd bemondja: most Túróczy Zoltán filmje következik, akkor a megvilágosodó vásznon ne legyen látható senki más, csak a véreskezű, véreslábú, átdöfött oldalú Jézus Krisztus, aki mindent el tud leplezni és mindent el tud fedezni. Fedezzen el engem Ő egészen, hogy belőlem semmisem lássék, csak Ő legyen látható egyes-egyedül! Ha ez történik velem azon a napon, akkor a legnagyobb dolog történik velem.”

Krisztusba vetett közös reménységünk alapján hisszük, hogy ez így lesz.

Legyen emlékezete áldott! Igehirdetése pedig – földi halála után – ennek a könyvnek a nyomtatott betűi által szolgálja az egyház Urának dicsőségét és vezessen minél több lelket a Megváltó Úr- Jézushoz!