Mikor igazgatóhelyettes lettem, láttam hogy a többi mártír emlékét milyen szépen őrzi a családja és szöget ütött a fejembe: mi van Dandossal?
Évekig csak mi álltunk a tábla előtt, kossuthosok. Kerestem a családját, de csak azt sikerült kiderítenem, hogy a határon túlról érkezett, már árván. Valahogy sajnáltam szegényt. Azt gondoltam, lehetetlen, hogy pont ennek a cigánygyereknek nincs egy testvére vagy unokatestvére sem, de hosszú évek teltek el és hiába kerestem, rájöttem: nincsen. Aztán tavaly, mikor már elengedtem, s arra gondoltam: nem baj, majd mi gondozzuk a fiú emlékét – csoda történt. Persze csak az a kisebb fajta csoda, amit én annak tekintek, meg a Úristen. Besétált két nő az iskolába és az életembe.
Makula Réka és kísérője azért jött, mert a 21. századi roma nők egyesületét szerette volna bemutatni. Az emlékév kapcsán keresték a Dandosról forgatott kisfilmet. Alig tudtam szóhoz jutni. Leültünk és elmeséltem nekik mindent, amit erről a hős cigánygyerekről tudtam.... És ott, abban a pillanatban lett az árvának családja.
Tavaly Réka varázsolt. Gyerekeket hozott, akik verset mondtak, Dandos életét mutatták be. Mozgósította a cigány egyesületeket és igen, az árva kis cigányfiú körül főhajtással álltak azok, akik tisztelettel adóztak neki és akik vállalták vele a cigányság közösségét. Nem tagadom, sírtam. Hosszú évek után úgy éreztem, Dandos Gyula, a hős kis cigánygyerek nem árva többé. Az idén már természetes volt, hogy neki is a családját hívom ünnepelni. Az idén az új, önkéntes családja megindító műsorral érkezett.
Kiss Márió mesélt Dandos megpróbáltatásairól és a roma szakkolisok cigány himnuszt magába foglaló feldolgozásától gyorsabban vert a szívem. Ahogy a napsütésben hullani kezdek a sárga falevelek, egy pillanatra csend lett, csak a gitár szólt és az ének. Emlékeztünk, ahogy egy cigány hősre, egy kossuthos diákra, egy mártírra emlékezni kell. Sok év után úgy éreztem, nem a péppé vert, árva cigánygyerek ül a sarokkövön, hanem ott volt velünk fehér ingben, zászlóval a kezében, tettre készen Dandos Gyula, a hős.