Cselovszky Ferenc esperes 2Tim 1,7 alapján hirdette Isten igéjét („Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.”), és szólt arról, hogy a legbátrabbaknak is szükségük van „hordozó háttérre”. Olyan lelki társakra, akiknél megerősítésre lelhetnek, ahol „menedékre lelnek, és fel tudnak töltődni, ahol tudják, hogy imádságban hordozzák őket”. A leköszönő igazgató lelkész reményét fejezte ki, hogy az új – közismerten bátor – lelkész számára a Deák téri gyülekezet is ilyen háttér lesz…
A jelenlévő lelkészek áldásközvetítésével zárult beiktatás előtt a Lutheránia ének- és zenekar előadásában Szokolay Sándor egyik motettája hangzott el dr. Kamp Salamon Kossuth- és Liszt-díjas karnagy vezényletével, majd az „ország templomának” szószékéről Kondor Péter püspök mondta el „szószékfoglaló” prédikációját.
Az immár a Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Egyházközség parókus lelkészévé is beiktatott püspök a hálaadás mibenlétét, illetve fontosságát állította a rendkívül erőteljes igehirdetésének középpontjába. A hét igéje – „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” (Zsolt 103,2) – alapján arra hívta a figyelmet, hogy „a szív akkor telik meg igazán hálával, amikor elfogadja a kegyelmet”. Induljunk ezzel a hálával a szívünkben, minden jótéteményéért! – summázta igehirdetését a Déli Egyházkerület lelkészi vezetője.
A lelkésziktató istentisztelet ünnepi közgyűléssel folytatódott.
(További részletek az Evangélikus Élet magazin szeptember 23-i dátummal megjelenő lapszámában.)