A lelkészi szolgálat lehetőségei – talán ez is lehetett volna a címe a Balatonszárszón megrendezésre kerülő kerületi munkaévkezdő konferencia első napjának. Mi a különbség a munka, a hivatás és a szolgálat között? Miért fontos pontosan megtalálnunk a helyünket, szolgálati területünket? Az elhívás értelmezései közül hol találjuk meg a valódi hivatást? Mit kezdünk a kiégés, a konfliktus, a meg nem értés és meg nem értetés helyzetével? Ilyen és hasonló kérdések őszinte felvetéseire került sor áhítat és előadás, fórumbeszélgetés és kötetlen együttlét alkalmával a Déli kerület lelkészeinek találkozóján.

Radosné Lengyel Anna kerületi felügyelő köszöntőjét követően Gáncs Péter elnök-püspök áhítatában Mózes második könyvéből idézve az égő csipkebokor történetén keresztül mutatott rá az egyéni egzisztenciális elhívás és az Istentől érkező személyes megszólítás találkozási pontjaira. „Folyamatos küzdelem van a hivatás megéléséért és annak értelmezéséért, viszont jó hír, hogy ebben nemcsak mi, hanem Isten is jelen van” – fogalmazott a püspök.

A hivatás teológiai hátteréről tartott átfogó előadást Kodácsy Tamás. A református lelkész egyháztörténeti és személyes példákon keresztül rámutatott arra, hogy a szolgálaton belül a „keskeny út” megtalálása egyéni felelősség, mely – sokszor hermeneutikai nehézségek által is – nehéz feladat. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy ne próbálkozzunk, hanem élve a Biblia és az egyháztörténeti hagyomány ránk hagyott örökségével keressük és találjuk meg önmagunk elhívásának útját.

Hivatásunk ápolása, a mindennapokban való gyakorlati vonatkozásban való megélése volt Sefcsik Zoltán evangélikus lelkész előadásának fókuszában. A lelkész figyelmeztetett, hogy az elhívás nem önmagunktól, hanem Istentől ered, így ez nemcsak megerősít, hanem egyben eligazít. Sefcsik Zoltán ugyanakkor felhívta arra is a figyelmet, hogy a hivatás része a „földön állás”, azaz a közösségben való gondolkodás és együttműködés elhanyagolhatatlan a hivatás megéléséhez.

Az összejövetelen fórumbeszélgetésre is sor került. Kodácsy Simon Eszter a Luther Kiadó gondozásában megjelent új hittankönyvek bemutatásán túl a hitoktatás felelősségéről beszélt, míg Németh Zoltán, a Gyülekezeti és Misszió Osztály osztályvezetője a közelgő Evangélikus Presbiterek Országos Találkozójára és a Gyülekezeti munkaprogramra hívta fel a figyelmet.

Az évkezdő konferencia Gáncs Péter áhítatával folytatódott, ahol a püspök a reformációt pünkösdhöz hasonlította: „Abban bízom, hogy a reformáció 500 éves évfordulóján nem a múltat ünnepeljük, hanem arra készülünk, hogy a reformáció pünkösdi öröksége és megélése ismét jelenidejűvé válik” – fogalmazott a püspök. A nap kötetlen beszélgetéssel zárult.

A konferencia második napján, a lelkészek számára négyféle témában volt lehetőség két félnapos – dramatikus, szupervíziós, és imádságos – műhelymunkán részt venni. Ki-ki abban a kérdésben merülhetett el kis csoportban, amelyet a leginkább aktuálisnak érzett – és változatos lehetőségeket kínáltak a szervezők a feldolgozás módját, formáját illetően is. A cél azonban egy volt: a lelkészi hivatás egy aktuálisan nehezebb területét kinagyítva, az Istennel és esetleg néhány társsal megosztva szemlélni, hogy a résztvevők közelebb jussanak az előrevivőbb kérdésekhez, a megnyugvást hozó válaszokhoz, saját elhivatott önmagukhoz.

Négyféle téma, közös és mégis egyedien megélt tapasztalatok a lelkész-élet mindennapjaiból, egymáshoz közel lépve, közösen szemlélve: a lelkészi hivatás mindennapi gubancai közelről; lelkészség szerepkihívásai nagyításban; értékeink és leértékelődéseink Isten közeléből nézve; és érintődések és távolodások a hozzánk közeliekkel.

A Déli Evangélikus Egyházkerület munkaévkezdő lelkészkonferenciájának záró napján az MEE Diakóniai Osztálya a migráció kérdéséről tartott előadást. Mészáros András szociális munkás a diakóniai osztály által kidolgozott stratégiát ismertette. „A gyülekezetek segítségével részt kívánunk venni a menekültek segítésében. Adományok gyűjtésével, oktatással, az integráció segítésével kívánjuk segíteni a rászorulókat” – fogalmazott az előadó. A lelkészek felé megfogalmazódott a felhívás, hogy aktívan, az egyházi hálózatosságra törekedve kapcsolódjanak be a segítő tevékenységbe, így az infrastruktúra biztosításán túl élelmiszerek és ruhák gyűjtésével segítsék a rászorulókat.

A nap folyamán a Gyülekezeti és Missziói Osztály gondozásában megjelent gyülekezeti munkaprogram kötetét vehették át a gyülekezetek. A Luther Kiadó gondozásában megjelent kötet szeptembertől decemberig a reformációi emlékévnek megfelelő tematika alapján nyújt segítséget lelkészeknek és gyülekezeti munkatársaknak a munkában. A kötet a korosztályonkénti csoportos foglalkozásokon túl speciális gyülekezeti alkalmak megtartására is lehetőséget ad – hangozott el a könyvbemutatón.

A lelkészkonferencia a Balaton partján megtartott úrvacsorai istentisztelettel zárult. Németh Zoltán prédikációjában a befogadás kérdését a nyitott, és zárt ajtók képével, azaz erősségeink és félelmeink felismerésével szemléltette. „Mert nagy s sokat ígérő kapu nyílt ott előttem, de az ellenfél is sok” (1Kor 16,9) páli ige alapján az evangélikus lelkész arra buzdított, hogy az önismeret erősítésével, az önmagunkra és Istenre figyeléssel ismerjük fel lehetőségeinket, és kudarcainkat, találkozzunk, foglalkozzunk ezekkel ne hagyjuk azokat önmagukban, hanem formáljuk.

A záró istentisztelet offertóriumát, 54.210 forintot, a kerület döntése alapján a Szegedi Evangélikus Egyházközség által végzett menekültek közötti segítő munkára ajánlották fel.