Így szolgált együtt 2002-ben Harmati Béla és Szebik Imre, amikor Szabó József születésének századik évfordulóját ünnepelte a gyülekezet, amikor Réti Zoltán bronz domborművével díszített emléktáblát avattak a parókia falán.
Ittzés János többször is járt hivatalos ügyben Balassagyarmaton, ugyanis Pethő Attila jelenlegi sárvári lelkész itt töltötte hatodéves gyakorlatát, és lelkésszé is itt avatta a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület akkori püspöke.
Gáncs Péter, részben korábbi missziói lelkészi minőségében szólíttatott meg a kétezres évek első évtizedének közepe táján, amikor az akkor még futó Bátrak Szabad-Egyeteme című rétegalkalom sorozat egyik alkalmán „az egyház jövője” témájában tartott élénk érdeklődést kiváltó előadást.
Az egyházkerület jelenlegi püspöke, Fabiny Tamás gyakran és szívesen látott „hazajáró”, hiszen kerek évfordulós megemlékezések, vendégház- és toronyszentelés, avatások és ünnepségek alkalmával többször is szolgált Balassagyarmaton és filiáiban püspöki beiktatása óta.
A két jelenleg szolgáló fiatalabb püspök meghívásában már a protokolláris és hagyományőrző szempontok mellett megjelent egy új mozzanat: a helyi lelkész, és az ide látogató püspök együtt töltött diákéveire való derűs emlékezés. Lackner Pál korábbi tábori püspök balassagyarmati látogatása sajnos még nem valósult meg, de a közeljövőben remélhetőleg erre is sor kerül.
Néhány évvel ezelőtti meghívása alkalmával Szemerei János püspök úgy döntött, hogy a balassagyarmati istentisztelet után még az ipolyszögi filiába is szívesen ellátogat. A Szabó József püspök által „csodák templomának” nevezett kis istenháza az egyház számára talán egyik legnehezebb évben, 1949-ben épült fel a tavaszi első kapavágástól novemberig. Az ipolyszögiek adnak arra, hogy lelki életük mellett folyamatosan rendben tartsák épületeiket is. Idén, a hetvenedik évforduló méltó megünneplésére készülve a templom lábazatát javíttatták meg. Ipolyszög annak a Selmeczi Jánosnak a szülőfaluja, aki évtizedeken át volt a Teológus Otthon igazgatója, és tanította a latint, a görögöt, valamint az ökumenikus egyházismeretet a ma szolgáló lelkészek több nemzedékének, köztük a jelenleg hivatalban lévő püspököknek és a helyi lelkésznek is, és ugyancsak ő irányította a szupplikációkat, vezette a teológus napokat, tartotta a kapcsolatot a gyülekezetekkel. Ebből a faluból származott Völgyes Pál lelkész is.

Kondor Péter püspök is magától értetődő természetességgel vállalta a délelőtti két szolgálatot, hogy ebbe a kedves kis szlovák faluba, Ipolyszögre is ellátogasson, és találkozzon a hívekkel.

Igehirdetéseit a vasárnap oltári lekciója alapján végezte. Ebből is kiemelve a szöveg második felét: „Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.” (1Pt 4, 10–11)

Az igehirdetésekben különösen is megragadó mozzanat volt, amikor arról beszélt a püspök, hogy mindaz, ami körülvesz minket, és amiből sok mindent akarva-akaratlan saját magunkénak tulajdonítunk, valójában mind Istené. A sáfársággal kapcsolatban utalt a talentumok példázatára is. A szolgák megbízottak, és nem a magukéval gazdálkodnak. Nem az a kérdés, hogy mit adjak Istennek, hanem hogy a rendelkezésemre álló lelki, szellemi és anyagi javakból mit van jogom a magam javára fordítani – azt is annak érdekében, hogy regenerálódjak, és továbbra is képes legyek elvégezni rám bízott szolgálatomat. Elrejteni, pláne félelemből, egészen biztosan nem helyes semmit sem. Nem morális teher, hanem sokkal inkább kijózanító, egyben felszabadító üzenet, hogy semmi nem a miénk. Nem hoztunk semmit a világba, nem is vihetünk el innen semmit. Jól tesszük hát, ha annak akaratát keressük, aki egyszer mindenképp elszámoltat minket. Még felszabadítóbb a tudat, hogy mi magunk, az egész életünk, puszta létünk, lehetőségeink, adottságaink, szerzeményeink, kapcsolataink, de szívünk és lelkünk is Isten tulajdonában van. És ott jó kezekben van.

Balassagyarmaton az igehirdetést követően a gyülekezeti énekkar szolgált Antal Gusztávné vezetésével, majd a püspök a maroknyi úrvacsorázóval együtt térdelt az oltárhoz, Ipolyszögön pedig a templomajtóban való kézfogás alkalmával többen is kifejezték a megtisztelő látogatás okozta örömüket és köszönetüket.