„Az igazi hagyománytisztelet nem a hamu őrzését, hanem a szikra továbbadását jelenti” – ez a rövid mondat állt azon a kis cédulán, melyet a németországi Bethel diakonissza anyaház vendégszobájában találtam az asztalomon egy dobozka gyufa és mécses mellett. 

Diakonisszaszervezetek vezetői érkeztek idén is a bielefeldi Bethel központban megrendezésre kerülő 43. nemzetközi összejövetelre. A KGK, száznál több diakóniai intézményt összefoglaló világszervezet tagja a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület is, melyet az idei konferencián e sorok írója képviselt. A találkozón tizenhárom országból közel százötven résztvevő gyűlt össze, hogy a gyorsan változó világunkban igazán fontos szeretetszolgálati teendőkről, feladatokról hallgasson értékes előadásokat, cseréljen tapasztalatokat. A konferencia címe így hangzott magyarul: „Közösség - most csak igazán! Az összefogásban rejlő lehetőség viharos, lármás időnkben”.

Christa  Schrauf, a KGK főtitkára rámutatott: egy olyan politikai és gazdasági pörgés idejét éljük, amikor az egyes ember érdekei, hatalmának biztosítása és a maximális haszon elérése kerülnek középpontba a közjó helyett, ami félelmet kelt. A határokon átívelő konferencia ezt a negatív életérzést állította szembe a közösség jelentőségével. Ez a szembeállítás a békét, a párbeszédet, a megbékélést, az igazságosságot és a teremtett világ védelmét helyezte középpontba az Isten ember iránti szeretetének tág teret nyitva.

A nyitó istentiszteleten dr. Matti Repo tamperei püspök prédikált 2Kor 5,14–20 alapján a szorongató szeretet hatalmas erejéről. Ez az erő a szeretetszolgálatban tettekre indító hajtóerő lehet.

A következő napokban érdekes előadásokat hallgathattunk az egyház és egészség, közösség és képzés, valamint az úgynevezett best practice (jól bevált gyakorlatok) témakörökben. Számomra igen fontos és lelkesítő volt nemzetközi példákkal alátámasztva azt látni, hogy a 21. században is létezik valós igény és lehetőségek sora a diakonisszaszolgálatra. Nem feltétlenül úgy, ahogyan ezt elődeink végezték.

A történelmi változásokhoz alkalmazkodva, új formákat kialakítva, de a lényeget mindenképpen megtartva azon kell munkálkodnunk itthon is, hogy ne merüljön feledésbe evangélikus diakonisszáink több évtizedes áldott munkája. Egyházi szeretetotthonainkban és a reményeink szerint végre megvalósuló evangélikus kórházunkban vigyük minél többen tovább a szikrát úgy, ahogy az a betheli gyufásdobozból kihullott cédulán állt.