A résztvevők többek közt plenáris előadásokon, csoportos beszélgetéseken, műhelymunkában vettek részt, a foglalkozások többek közt a keresztyén emberek elköteleződéséről, a rászorulók megsegítéséről, a nehézségek leküzdéséről és isteni elhívásról szóltak. Emellett találkozhattak más nemzetek diákjaival is, akikkel akár életre szóló barátságot is köthettek.

Az idei konferencia minden eddigi méretet meghaladott, a két turnusban lebonyolított eseményre mintegy 460 résztvevő érkezett. A környező országok mellett egészen távolról, például az Egyesült Államokból, Guatemalából és Kirgizisztánból is érkeztek 14-18 év közötti fiatalok a négy napos együttlétre. A lelki tartalom mellett könnyűzene, valamint sport- és játékfoglalkozások várták őket.

A Székács iskolából öt diák (Csizmadia Laura, Nagy Luca, Nagy László, Palácsik János és Szabó Réka) és kísérő tanáruk, Schmittinger Anikó utazott a Fejér megyei kis településre.

Amint azt a tájékoztató füzetben is olvashattuk, „a vezető az, aki ismeri az utat, járja és mutatja is az utat a követőinek” (John Maxwell).Ennek szellemében a konferencia elsődleges célja, hogy a résztvevőket a keresztény vezetőkre jellemző készségekkel felruházza, személyes készségeiket, képességeiket fejlessze. A nyitó áhítat során megerősítést kaptunk abban, hogy a jelenlétünk megtiszteltetés, kiváltság és felelősség. Isten egy különleges céllal hívott el bennünket a konferenciára, Vajtára. Ez a konferencia is azt a célt szolgálta, hogy Isten teljesíteni tudja a tervét a mi életünkben. 

„2019. október 2-án, a kora délutáni órákban izgatottan érkeztünk meg a kastélyparkba. Ámultunk és bámultunk a gyönyörű épület és a gondozott park láttán. Kísérőtanárként és korábbi résztvevőként tudtam, hogy mi vár ránk, az új helyszín azonban számomra is sok-sok izgalmat és titkot rejtett. Furcsa érzés kerített bennünket hatalmába, amikor megtudtuk, hogy a kastély alagsorában lesz a szállásunk, a kilátást egy betonfal fogja majd jelenteni, a folyosóra fényt biztosító üvegtéglák pedig valójában a járda elemei. Mindez - mint közben kiderült - csak fokozta a bennünk kialakuló érzést, csakúgy, mint a kastély szövevényes folyosói, zegzugos lépcsői. A diákokat igyekeztem előzetesen felkészíteni, a hangulatot és azt az érzést azonban csak hozzávetőlegesen lehet leírni, amit a több mint száz résztvevő együttes dicsőítő éneklése, vagy a közös játék, a meghitt beszélgetések, az Istennel való találkozások jelentenek a fiatalok szívében és lelkében” – számolt be Schmittinger Anikó. 

Minden évben van egy alapgondolat, melyre ráépül a konferencia tematikája. Ebben az évben a kastély főbejáratánál található négy oszlop szolgált útmutatásul, a keresztény vezetés és egyben a négy plenáris előadás négy pilléreként: 

1. Isten hívása (Calling)

2. Könyörületes szív (Compassion)

3. Áldozatos elköteleződés (Commitment)

4. Bátorság a cselekvéshez (Courage)

„A korábbi tapasztalataimmal ellentétben most két előadó tartott nekünk előadást. Estuardo Salazar Guatemalából az 1. és a 3. pillérről, míg Ken Rudolph az Egyesült Államokból a 2. és a 4. oszlopról osztotta meg velünk gondolatait, érzéseit, élményeit. Személyes kötődésük kapcsán tettek bizonyságtételt az Úr csodálatos munkájáról az ő és családjuk életében. Mert bizony egyikőjüknek sem volt varázslatos gyermekkora, fiatalkora, Isten azonban nem hagyta őket magukra, megszólította őket akkor, amikor talán nem is voltak méltók az ő kegyelmére. Előadásaik során érintették az 5000 ember megvendégelésének történetét, Simon Sinek Millenniális kérdését, Dávid és Góliát történetét és a Hegyi beszédet” – írta beszámolójában Schmittinger Anikó.

Néhány gondolat az előadásokból: 

Jézus kiválasztott téged, hogy másmilyen legyél, mint a világ.

Jézus elhív téged is, hogy legyél „influenszer”, legyél hatással az emberekre, akármilyen úton is jársz.

Jézus hív, hogy szolgáld őt a „civil” foglalkozásodban is.

A könyörületes szív túljut a csalódottságon, a lehetetlenen, a bukáson.

Add oda Istennek azt az apró dolgot, amid van, és higgy benne, hogy ő képes megsokszorozni azért, hogy az embereken segíts a szükségben.

Sokkal fontosabb egy dolognak a vége, mint a kezdete. Megkaptuk mindazt Istentől, amire szükségünk van a sikerhez.

Ha úgy döntesz, hogy Jézust követed, soha ne sajnálkozz, soha ne nézz vissza, tagadd meg önmagad, és vedd fel a keresztedet!

Engedd, hogy a magány Isten közösségébe vezessen! Az ember társas lény, Isten kell, hogy az első „társaság” legyen az életünkben! Isten mindig velünk van.

Ma egy oroszlán, holnap egy medve! Dávid minden tesztet sikeresen teljesített!

Merj bátorságot kérni az Úrtól! Kérj hitet! A bátorság nem a semmiből jön. Bonyolult próbatételek során épül a szívünkbe.

Egy kereszténynek hinnie kell, hogy Jézus megformálja a szívében a bátorságot ahhoz, hogy kilépjen a sokaságból!

Az életünk során sok-sok Góliát-szerű óriással találkozunk, akikkel szembe kell néznünk, akiket le kell győznünk, ahogy a fiatal Dávid tette!

Bölcsesség és bátorság! Legyél hajlandó a kényelmetlenségre, tedd meg, amire Isten elhívott téged! Legyél keresztény!

Legyen bátorságunk megváltoztatni az életünket, engedjük, hogy a mi fényünk mutassa az utat a többi embernek!

Szeretnék én is Dávid lenni!

Az előadások után a diákok elvonultak kisebb beszélgető csoportokba, ahol megbeszélhették az elhangzottakat, azt, ami éppen foglalkoztatja őket. A beszélgetések során megismerhették egymást, a másik kultúráját, hitét. Közösen feldolgozták az előadásokon elhangzottakat is, illetve személyes élményekkel, tapasztalatokkal erősítették meg azokat.

Mindemellett műhelymunkára is sor került összesen három alkalommal, melyekre a résztvevők előzetesen jelentkezhettek, érdeklődésüknek megfelelően. A műhelymunkák ebben az évben 4 területet foglaltak magukba: 1. kommunikáció és együttműködés 2. kritikus gondolkodás és érvelés 3. információ és kulturális műveltség 4. felelősség és önmenedzselés. A kísérőtanárok számára is szerveződtek beszélgető csoportok; mi is megismerkedtünk más kultúrákkal, más népekkel, kollégákkal. Emellett segítséget kaptunk az iskolák közötti projektek megvalósításában, csakúgy, mint diákjaink lelki növekedésének formálásában.

„Szeretettel ajánlom mindenkinek átgondolásra a fenti sorokat, mert úgy gondolom, mindannyiunk számára van mondanivalója. Hiszen a folyamatos munka azt jelenti, hogy a nehezebb utat választjuk, mert hisszük, hogy megéri. Megérte elvinni 5 diákomat, mert olyan élményben volt részünk, amit máshol nem lett volna lehetőségünk, és amiért mindannyian hálásak vagyunk Istennek, hogy az életünkbe vezette mindazokat, akikkel találkoztunk, akikkel beszélgettünk, akikkel együtt utaztunk a Nap körül nagyjából 72 órát” – vélte Schmittinger Anikó. 

Az utolsó estén minden csoportnak egy úgynevezett akciótervet kell a résztvevőknek bemutatnia, melyben mindazt felhasználva, amit a konferencia során az előadóktól, egymástól, vezetőinktől tanult, felvázolja azokat a tevékenységeket, melyeket a saját iskolájában, gyülekezetében meg szeretne valósítani. Az orosháziak egy jelenetet állítottak össze, ami az iskolabuszban játszódik le, hazafelé a konferenciáról, és egy-egy ötlet, gondolat villan fel az utazók fejében. „Szeretnénk SPT-t (Spiritual Petrol Station), azaz lelki benzinkutat létrehozni a jövőben, PMB-t (Prayer Mail Box), imádságkérő postaládát, PTE-t (Personal Testimony Event), személyes bizonyságtételi lehetőségét, valamint a HAFIN Muffin-t (Help A Friend In Need) megvalósítani. Bízom Isten segítő jelenlétében, hogy a terveinket kézzelfogható és személyesen megtapasztalható formában minél több emberhez el tudjuk majd juttatni, beteljesítve ezáltal az Úr tervét a mi közreműködésünkkel” - mesélte Schmittinger Anikó.

A diákok is nagyszerű pillanatokat éltek át a konferencia idején: 

Szabó Réka: Az ACSI diákkonferencián való részvételem közben nagyon sok élménnyel, új információkkal lettem gazdagabb. Élvezetes játékokban, beszélgetésekben volt részem, emellett rendkívül sok kedves korombeli diákot ismertem meg. A világ különböző pontjaiból érkező fiatalokkal beszélgettem, sokat nevettünk együtt, mindig jó kedvvel fogadtak engem és másokat egyaránt. A diskurzusok folyamán meg tudtam ismerni a saját kultúrájukat, a helyi iskolai szokásaikat, sőt pár szót is megtanultam a saját nyelvükön. Számomra a legnagyobb élményt mindezek együttesen jelentették. Egy nagyon jó lehetőséget adott a konferencia arra, hogy Isten gondviselése, szeretete, megértése mellett új, különböző származású diákokkal kapcsolatot létesítsek, barátságot kössek. Ezen kívül az angol nyelv tanulását is még jobban el tudtam sajátítani, továbbfejleszteni. Egyfajta izgalmat, nem annyira megszokott helyzetet jelentett nekem, hogy ne az anyanyelvemen beszéljek, értessem meg magamat. Az előadások - melyeket szintén többféle nemzetiségű prédikátorok adtak elő - nagyon tetszettek, mivel nemcsak Isten céljait, szándékait ismertem meg, vele kapcsolatos témákkal lettem okosabb, hanem a saját történetüket, Istenhez vezető útjukat, nehézségeiket is személyesen elmesélték nekünk. Minden nap változatos előadások, bemutatók, programok voltak, ismerkedős játékokat szerveztek, melyeken mélyebben meg tudtuk ismerni egymást. Az egymásra figyelésről, a közösség fontosságáról, az együttérzésről, a bátorság elnyeréséről színes, érdekes és elgondolkodtató ismertetőt kaptunk. A lebonyolítók, segítők, vezetők mindenből próbálták kihozni a legjobbat, mindig barátságosak, segítőkészek voltak velünk. Nagyon jó élményként tekintek vissza az ott eltöltött napokra, és a tanultakat mindenképp alkalmazni fogom a jövőben. 

Csizmadia Laura: A konferencia alatt nagyon sok jó élménnyel gazdagodtam. Most csak egy párat szeretnék belőle kiemelni, szeretném tovább adni másoknak is, hogy mit tanultam és mit tapasztaltam. Október 2-án a Vajtán található Zichy-kastély megtelt diákokkal, akik a világ minden tájáról érkeztek ide, hogy Jézusról, Istenről, a hitről és annak megéléséről tanulhassanak. Számomra a legmeghatározóbb élmények az előadások és a workshopok voltak. Az előadásokat két előadó tartotta, majd a legutolsót közösen. Az egyik előadónk, Estuardo Guatemalából érkezett, a másik, Ken pedig Amerikából. Mind a ketten elmesélték saját történetüket, hogy hogyan tértek meg és váltak hívőkké. Előadásaik során többször is előfordult, hogy elsírták magukat, és a legtöbbször ez tette az egészet őszintévé. Nagyon sokat tanulhattam tőlük, és nagyon sok fontos dolgot mondtak el nekünk. A két legfontosabb dolog, amit Estuardótól tanultam: „Jézus követése a szívről szól.” és ,,Vedd fel a kereszted, és kövesd Őt mindennap!”. Másik két fontos dolgot pedig Kentől tanultam meg: „Meg tudjuk változtatni a világot, mert Isten velünk van.” és „Istent követni az egy olyan béke, amit még azelőtt sosem tapasztaltunk, és ez új dalt ad a szívünkbe.” A konferencia alatt három workshopon vettünk részt, amit előtte magunknak választottunk ki. Számomra a legmeghatározóbb arról szólt, hogy hogyan segítsünk az embereknek, amikor szükségük van rá. Ilyen helyzetekben el kell fogadnunk, hogy sokszor nem tehetünk értük semmit, de imádkozhatunk ahhoz, aki tényleg cselekedni tud értük. És nem az a lényeg, hogy tökéletes barátok legyünk, hanem hogy ilyen helyzetben is ott legyünk mellettük. Jövőre csoportvezetőként vehetek majd részt ezen a konferencián, és remélem, hogy ott is át tudom majd adni ezeket a megtapasztalásokat.

Nagy Luca: Idén vettem részt először ezen a konferencián és őszintén megvallva eléggé tartottam tőle. Nem tudtam, hogy mennyire fogok tudni boldogulni angolul, mert most voltam először huzamosabb ideig nem magyar anyanyelvűekkel. Ám - amint az a három nap alatt kiderült - a félelmem alaptalan volt. Az eseményen velem nagyjából egyidős diákokkal lehettem együtt a világ különböző országaiból, és ezáltal lehetőségem volt megismerni más nemzetek életfelfogását, stílusát, jellegzetességeit. Nagyon megható volt számomra látni azt, amikor az áhítatokon a saját hitéről, életéről mesélő, bizonyságtevő előadó könnyek között beszélt Isten hatalmasságáról, kegyelméről. Mivel mi ezt itthon sokkal intimebb, személyesebb témaként kezeljük, úgy gondolom, ezeknek az embereknek a bizonyságtételein keresztül valami olyan egyedülállóban lehetett részem, ami nem sok embernek adatik meg. A közös dicsőítések - amikor 100-150 ember állva és énekelve dicséri az Istent - még számomra is (aki egy keresztény ifjúsági zenekar tagja vagyok) hatalmas élményt nyújtottak. Hálás vagyok, hogy ez alatt a pár nap alatt rengeteg dolgot tanulhattam és felismerhettem Istenről, a vele való kapcsolatomról. Új barátokat szerezhettem, gyakorolhattam az angoltudásom. Diáktársaimmal, tanárunkkal is rengeteget nevettünk, nagyon jól érezhettük magunkat. Hatalmas köszönettel tartozunk mindezért a szervezőknek, a résztvevőknek, és természetesen Istennek. Kívánom, hogy minél több ember megtapasztalhassa ezen a konferencián keresztül, hogy mennyire csodálatos Isten családjába tartozni, az Ő gyermekének lenni ott, ahol nem számít a nemzetiség, nem, bőrszín vagy a nyelv, mert Benne mind egyek lehetünk.

Palacsik János: Az egyik legjobb élmény számomra az volt, hogy a világ minden tájáról érkezett, velem egykorú diákokkal igazán bensőséges beszélgetéseket tudtam kialakítani. Nagyon jó volt hallani más korombelieket, akik úgy gondolkoznak Istenről, mint én. Ezek mellett az előadások is nagyon tanulságosak voltak számomra. Jó volt hallani, hogy Istennek terve van velem, és hogy mindent megadott annak érdekében, hogy elérjem céljaimat. Még ha néha teljesen reménytelennek tűnik a feladat, Ő mindig ott van és segít, mint ahogyan megerősítette Dávidot a hatalmas Góliáttal szemben. Ezek mellett tanultunk a csapatmunkáról és a közösség erejéről. Felelősséggel tartozunk a reánk bízottakért, sőt azt is megtanultam, hogyan segíthetek a barátomnak pusztán azzal, ha meghallgatom őt. Biztos vagyok abban, hogy az ott megtanultakat hasznosítani fogom az életemben, és remélem, hogy a jövő évi konferencián a csoportvezető munkámmal is életre szóló tapasztalatokkal fogok gazdagodni. 

Hálával telt szívvel mondunk köszönetet mindenekelőtt Teremtő Istenünknek, aki a hétköznapokban velünk van, életünkkel terve van, és a tervének része volt ez a konferencia is. Köszönjük az ACSI szervezőinek, munkatársainak, hogy a felbecsülhetetlen lelki táplálékunk mellett egyéb szükségleteinket is kielégítették, nem is akárhogyan! A szünetekben pogácsától és croissanttól roskadozó asztalok vártak bennünket a kastély körtermében. Köszönettel fordulunk az iskola vezetősége felé is, akik nélkül nem vehettünk volna részesei ennek a csodálatos néhány napnak. Ismeretlenül pedig hálásak vagyunk mindazoknak, akik szerte a világon név szerint imádkoznak mind a 280+180 résztvevőért, akik összesen a két konferencián részt vettek. Isten áldja mindannyiunk életét!