Angster József 1834. július 7-én született a Baranya vármegyei Kácsfaluban (ma Jagodnjak, Horvátország). Inaséveit Eszéken töltötte Haim József asztalos céhmesternél, majd három év után, 1853 pünkösdjén felszabadult e „modern rabszolgaságból”. Néhány héttel később kilépett mesterétől, és kiváltotta a vándorkönyvét. Egy rövidebb magyarországi, majd közel tízéves európai vándorút következett életében. Megfordult Bécsben, Drezdában, Lipcsében, Kölnben, azután Párizsba ment, ahol az Aristide Cavaillé-Coll-féle orgonaépítő cégnél helyezkedett el. Részt vett többek között a párizsi Notre-Dame-székesegyház és a Szentháromság- (Sainte-Trinité-) templom orgonáinak készítésében.

A család és a gyár

A honvágytól gyötört, immáron képzett orgonaépítő hazájában kívánta kamatoztatni a tudását. Az első orgonamegrendelés Pécsre szólította: őt bízták meg a zsinagóga orgonájának megépítésével, azzal a feltétellel, hogy letelepszik a városban. E kérésnek eleget téve 1867-ben céget alapított Pécsett, és bérelt műhelyében megkezdte tevékenységét. Az elkészült első műve, az Op. 1. orgona remekmű lett, az addig ismeretlen Angster József hirtelen elismert mesterré lépett elő.

A cég többszöri költözés után a József utca 30. szám alatti telken találta meg végleges telephelyét, majd a Mária utca 35. szám alatti ingatlant is megszerezve létrehozta a többemeletes épülettel is rendelkező gyárat a pécsi belváros északi részén.

Angster mester 1871-ben megnősült. Feleségétől, Rapp Teréztől kilenc gyermeke született, akik közül végül csak hatan – négy leány és két fiú – élték meg a felnőttkort. A hangszerkészítő életét a mélyen gyökerező vallásos elhivatottság járta át, míg munkásságát Istennek való szolgálatként élte meg. Az egyház iránti elkötelezettségéért és orgonaépítő tevékenységéért 1918-ban, halála előtt XV. Benedek pápától megkapta a Nagy Szent Gergely-rend lovagkeresztje kitüntetést. 1918. június 9-én hunyt el Pécsett.

A századforduló után fiai, Emil és Oszkár fokozatosan vették át idősödő apjuktól a cég irányítását, majd 1941-től immár unokái, József és Imre folytatták e munkát a trianoni Magyarországon. A gyár végnapjai az 1949. december 28-i államosítással kezdődtek, majd a cég nevének elvételével (az új név: Pécsi Hangszer- és Asztalosárugyár) és az üzem termelési szerkezetének átalakításával (koporsó- és egyéb asztalosáru-gyártás felfuttatása) zárult.

A több mint nyolcvan éven át Pécsett működő Angster orgonaépítő család mind a dolgozók, mind az innen kikerült orgonák számát tekintve (több mint ezerháromszáz orgona, ebből száztizennégy az evangélikus, háromszáztizennégy a református, három az unitárius egyház számára készült) a legnagyobb magyarországi orgonaüzemet hozta létre és irányította. A cég felemelkedése, majd szárnyalása a számtalan újításnak és fejlesztésnek, az alapos és jó minőségű munkavégzésnek volt köszönhető, ezáltal az európai élvonalba került a vállalat.

Orgona kétezer koronáért

Miután a Hegyaljai Egyházmegyéhez tartozó Diósgyőr evangélikus gyülekezete 1886. augusztus 2-án Miskolcról leválva önálló lett, új templom, parókia és iskola építését határozták el, azonban a templom építésére csak 1897-ben írtak ki pályázatot. 

A diósgyőri ágostai hitvallású evangélikus egyházközség nevében Nemes Károly lelkész és Konczwald Sámuel egyházi gondnok 1902. augusztus 9-én kötött szerződést a pécsi Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyárral. Az orgona szállítási határidejét október 15-ében határozták meg, így a hangszer a november 9-i szentelésen már ünnepélyesen megszólalhatott. Ára összesen kétezer korona volt, azonban nyolcszáz korona kifizetésére egy év haladékot kapott a gyülekezet. Az egymanuálos, hatregiszteres, háromszázhuszonegy sípot tartalmazó orgonára a cég öt év jótállást vállalt.

Az orgona szerződése és tervrajza – sok más hangszer tervével együtt – a Baranya Megyei Levéltárban tekinthető meg.

Angster-irategyüttes a levéltárban

Az Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár több mint tíz irat-folyóméternyi anyaga több részre tagolódik. Elkülöníthetők az orgona- és harmóniumügyek, a pénzügyi iratok, illetve az egyéb dokumentumok. Az orgonaügyek tárgy szerint további négy nagyobb csoportot képeznek: levelezések, szerződések, tervrajzok és egyéb iratok. Aki a téma iránt érdeklődve kutatásra vállalkozik, számos értékes irattal találkozhat, amelyek még most is sok új információt tartogatnak.

Az orgonaügyeken belül ugyan nincsenek elkülönítve a különböző felekezetek orgonái, azonban a levéltár már meglévő és jelenleg is készülő segédletei könnyedén kereshetővé teszik az iratokat felekezetek szerint is. Az eligazodást segíti, hogy a szerződések és a tervrajzok az úgynevezett opusszám szerinti, a levelezés pedig települések szerinti rendszert alkot.

Az alapos kutatáshoz elengedhetetlen, hogy ne egyetlen iratképző és ne egyetlen gyűjtemény anyagát tanulmányozza az, aki akár az Angster család, akár a gyár vagy egyetlen konkrét gyülekezet orgonájának történetét kívánja megismerni. A gyár és a család történetéről további információkat kaphatunk egyéb közigazgatási, illetve egyesületi iratokból. Ha egy konkrét templomi orgona történetét kívánjuk megismerni, érdemes az adott római katolikus plébánia „háztörténetét” (historia domus), az egyházlátogatási jegyzőkönyveket (canonica visitatio – a római katolikus, a református és az evangélikus egyházban egyaránt keletkeztek ilyen iratok), illetve az egyházmegyei/presbitériumi közgyűlési jegyzőkönyveket (a református és az evangélikus egyházéit) is átvizsgálni.

2017-ben napvilágot látott Angster József naplója is, amelyet olvasva nyomon követhetjük az orgonaépítő dinasztia alapítója életének legfontosabb eseményeit, hazai és külföldi tanulmányútjait, élményeit, családja történetét és a kor társadalmi életének nagyobb eseményeit is (Angster József: Életrajzom – Egy XIX. századi orgonaépítő naplója, közreadta Hajdók Judit, Rózsavölgyi és Társa, Budapest, 2017).

(A cikkben felhasznált források – HU MNL BaML XI.6. – a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában találhatók.)

A szerző a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárának munkatársa.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 21–22. számában jelent meg 2019. június 2-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.