A dr. Szabó Lajos rektor témavezetésével készített dolgozatot először a szigorú rendnek megfelelően a doktorjelölt pár perc alatt ismertette. Elmondta, hogy évek óta folyó munkája egy nagy utazás volt, számos kérdés és terület körben-járásával. Összegezve azonban elmondhatja, hogy a felnőttek elérése, az irányukban megvalósuló katechetikai stratégia megerősítése evangélikus egyházi és gyülekezeti mindennapjaink egyik legégetőbb kérdése. Megismerve ugyanis a felnőtt emberek élethelyzetét, hitbeli fejlődését és speciális oktatási igényeit, az egyház új hangon és új hívással szólíthatja meg a felnőtteket.

„Disszertációm célja az volt, hogy jobban magunk előtt lássuk azokat a kihívásokat és feladatokat, amelyek a felnőtteket is újra be tudják vonni a hit világába és az egyház életébe” – mondta a doktor jelölt, aki hangsúlyozta, hogy „annak ellenére, hogy egyre több szakkönyv foglalkozik a felnőttoktatással és a felnőtthit formálódásának kérdéseivel, úgy véli, hogy nagyobb léptékű szemléletváltásra lenne szükség, közös módszertani megújulásra és új missziói szemléletre.” A dolgozat vizsgálódása olyan területek felé irányult, amelyek megalapozhatják a felnőttekhez való egyházi odafordulás relevanciáját és új perspektívába helyezhetik ezt a fontos területet.

A dolgozat hipotézise a következő volt: Jézus Krisztus minden generáció tanítására érvényes misszió parancsolata alapján az egyháznak a felnőttek felé való katechetikai odafordulása prioritás annak érdekében, hogy a közös tanulás és tanítás szolgálatában az egyház a 21. század felnőtt emberének is útitársává tudjon válni az értelemkeresés és a spirituális nyitottság folyamatában.

A dolgozat ismertetése alatt nem csak a hallgatóság, hanem a bírálóbizottság tagjai, dr. Bodó Sára egyetemi docens, dr. Kocsev Miklós egyetemi tanár, dr. Kodácsy-Simon Eszter egyetemi adjunktus, dr. Orosz Gábor Viktor a bizottság titkára, egyetemi docens és dr. Korányi András a bizottság elnöke, egyetemi tanár is élénk figyelemmel kísérték a jelölt mondatait, aki dolgozatában az alábbi téziseket állította fel:

1. Az egyház történetének azon korszakaiban, amikor az egyháznak létéért kellett küzdenie, atanítás prioritása mindig megerősítést és lelki gyarapodást hozott. Az egyház mai identitáskeresése szintén olyan időszak, amikor át kell gondolnia az egyháznak elhívása kontextuális megvalósulását. A bennünket körülvevő posztmodern világ helyzetében a felnőttek tanítása és kísérése az egyház küldetése és egyben kihívást is jelent.

2. A felnőttkatekézist interdiszciplinaritás jellemzi. Magának a katekézisnek a megvalósulása megkívánja, hogy szoros kapcsolatban álljon a pszichológiával, a pedagógiával, szociológiával és az egyház életét vizsgáló teológiai diszciplinákkal (homiletika, piomenika, liturgika). A tanítás és a tanulás folyamatában lévő ember úgy találkozzon az egyház életével, hogy szakrális kommunikáció valósulhasson meg, és ez hozzájáruljon a felnőtt ember hitének fejlődéséhez.

3. A Biblia, az óegyházi katekumenátus rendszere, a reformáció felismerései, de még a magyarországi rendszerváltás utáni időszak keresztyén iskola- és hitoktatási rendszerének fejlődése is azt mutatja, hogy a vallásgyakorlás egyben folyamatos feladatot is jelent. A tanuló közösségek jelenléte az egyházban az élet, a megújulás, a hitben való elmélyülés és a megerősödés jelei. Így megvalósulhat egy biblikus, a keresztyén antropológiából tájékozódó, a hitfejlődés során empátiát tanúsító és formálódást elősegítő felnőttkatekézis.

4. A közelmúltban végbemenő társadalmi változások átformálták az értelemkeresés módját és a vallási, illetve a spirituális kérdésekhez való viszonyulást. Az életértelem keresésének a folyamatában az egyház fel tud mutatni egy új ember- és jövőképet, és rá tud mutatni hit és élet szoros kapcsolódására, közös lélegzetvételére. A spirituális útkeresés közben jelenlétével, szolgálatával és láthatóságával a hit tartalma megismerésének kérdésében segítő útmutatást nyújt. A társadalmi kontextus megismerése iránti folyamatos igény kell jellemezze a felnőttkatekézist, és a változások által generált kérdésfelvetésekben kísérő partnere legyen a felnőtt generációknak.

5. A felnőtt katekézis szoros kapcsolatban áll a hitfejlődés kérdésével. Az érett hit meglétére irányuló kutatások és a felnőttek egyházi jelenlétét vizsgáló felmérések alátámasztják, hogy a felnőtt korú egyháztagok esetében is hiányos a hitben való elmélyedés. Az egyháznak az az esélye, hogy hitfejlődés kutatás eredményeire támaszkodva a tanításlehetősége és szolgálata által segít megszerezni azt a felkészültséget, ami a transzcendens felismeréséhez és megismeréséhez szükséges.

6. A felnőttkatekézis építhet a valláspedagógia és az andragógia kutatási eredményeire és elindulhat a vallásandragógia kimunkálásának irányába. A felnőttkatekézis tanuláselméletét a transzformatív tanulásnak, módszertanát pedig a vendégszeretetnek és a lelkigondozói figyelemnek kell átjárnia.

A tézisek ismertetése után az első hozzászóló dr. Bodó Sára volt, aki elmondta, hogy életszerű, életszagú, élethez igazodó, az elmélet és a gyakorlat összhangjáról szóló dolgozatot tarthat a kezében, amely nagyszerű, időszerű témájú, élet-energikus és jövőképet felvázoló munka, amely a „hipotézis minden elemét mélyen, alaposan megvizsgálta”. Hangsúlyozta, hogy ”a katechetika kihívása a hitvallások és egyházi ismeretek (tananyag) átadásán túl, a kincsek feltárása is. Ez állt a dolgozat középpontjában is.” Fontosnak tartotta, hogy a munka épített az evangélikus egyház egyház-szociológiai felmérésének eredményeire is. Kiemelte még többek között, hogy gördülékeny, hiteles stílusban adta elő Pángyánszky Ágnes dolgozatában a szakma jelentős személyiségeinek gondolatait.

A második bíráló dr. Kodácsy-Simon Eszter hozzászólásában kifogásolta a bibliai példák kevés számát, valamint azt, hogy a bibliai személyek, így például Titusz vagy az evangélisták miért nem kaptak nagyobb hangsúlyt az elemzésben. Szintén hiányként említette az egyházi háttéren túlról érkezőkhöz, a keresztény élet iránt bizalom-vesztett felnőttekhez való kapcsolódást. Kiaknázatlan gondolatként említette azt a részt, hogy a gyermekes hit milyen kihívást jelenthet az egyház számára a posztmodern korban. Kontextusérzékeny témák, mint a nők, a férfiak, az egyedülállók, a gyászolók, az X, Y generációk megszólítása is kimaradtak a bíráló szerint a dolgozatból.

Pángyánszky Ágnesnek ezután alkalma nyílt a felvetett kérdésekre részletesen válaszolnia, majd a záró részben dr. Kocsev Miklós, dr. Orosz Gábor Viktor és dr. Korányi András is tettek fel neki kérdéseket. A nézők soraiból dr. Béres Tamás tett fel kérdést a jelöltnek.

A doktorandusz válaszai után a bizottság értékelésre visszavonult, majd 84 százalékos eredményt hirdetett ki. Az alkalom fogadással zárult.

Pángyánszky Ágnes 1969.július 29-én született Budapesten. Tápiószentmártonon végezve az általános iskolát, az Eötvös József Gimnáziumban érettségizett. 1988-1993 között az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatója volt. 1993 júliusi lelkészavatása után egyetemi lelkészként és az ökumenikus diákmozgalom alapítójaként tevékenykedett. 1994-1998 között a Deák Téri Gimnázium hitoktatója volt. 1990-es évektől folyamatosan részt vett a külföldi evangélikus szervezetek működésében, az LVSZ Tanácsa Közép-Kelet Európai Régiójának ifjúsági felelőse volt, az LVSZ Tanács projektjeinek tanácsadója volt. Részt vett az 1997-es hongkongi és a 2010-es stuttgarti nagygyűlésen. 1998-2014 között a pilisi gyülekezet lelkésze volt. 2014 óra az Evangélikus Hittudományi Egyetem lelkészeként tevékenykedik. Férjével Kármer György evangélikus lelkésszel három gyermekük született, Zita, Dániel és Péter.