Budapest második legnagyobb evangélikus temploma Pecz Samu műépítész tervei alapján 1903 és 1905 között épült neogót stílusban. A templom és gimnázium abban az időben a város perifériáján letelepedett evangélikus iparosréteg számára nyújtott magyar nyelvű istentiszteleti helyet. A templom épülete melletti saroktelket akkor nem sikerült megvásárolni, de beépítésére azóta sem került sor, így az elmúlt években itt kialakított reformáció park és emlékmű méltó környezetet ad és a városrész meghatározó helyszínévé teszi az épületegyüttest. A templomépület belső tere kivételes művészi igényességgel valósult meg. A négy evangelistát és Jézus alakját ábrázoló festett üvegablakokat éppúgy Róth Miksa tervezte és gyártotta, mint a főbejárat feletti hatalmas rózsaablakot, és a jelenleg még visszahelyezés előtt álló mozaikot. 

A karzaton elhelyezett orgonaházat és a sípsorok helyét a tervező Pecz Samu a szokásoktól eltérően alakította ki, ezért a sípok a középvonaltól kifelé magasodnak, így a templom oltárteréből a rosetta teljes pompájában tárul fel a szemlélő előtt. A világháborúban egy bombatámadás során a rózsaablak tartókerete megroggyant, s helyreállítása csak töredékesen történt meg. Az utóbbi időben balesetveszélyessé vált helyzet elhárítása csak az orgona visszabontásával történhetett meg, amit célszerű volt a templomtorony és a külső homlokzat felújításával is összekötni. Ez év során befejeződött a bejárati ajtó feletti hatalmas rózsaablak és az orgona teljes körű rekonstrukciója, s az ősz folyamán lezárul a külső homlokzat és a torony felújítása is, így az istentiszteletre igyekvő gyülekezetet a lebontott állványzat mögött teljes szépségében feltáruló külső homlokzat fogadhatta.

A templom a járványhelyzet által generált óvatosság ellenére is megtelt, bár az indokolt elővigyázatosság csak minden második padsor elfoglalását tette lehetővé. Az orgonakíséretes gyülekezeti énekverses liturgiát Juhász Erika szólóéneke, valamint Rozmán Lajos klarinétművész játéka gazdagította. 

Az igehirdetés szolgálatát Máté 22,35 alapján Kondor Péter püspök végezte. Az igeszakasz Jézus válaszát tartalmazza a farizeusok legfőbb parancsolatot firtató kérdésére. Az istenszeretet és a felebaráti szeretet kettős parancsának értelmezése során az igehirdető azt emelte ki, hogy ezt egységben kell értelmezni, hiszen Isten szeretete üres szólam az életünkben, ha nem párosul emberszeretettel életünkben. A felebaráti szeretet pedig önszeretetté silányul, ha felebarátunkban a számunkra kedvező, netán hasznot hajtó tulajdonságokat szeretjük. Le kell hajolnunk azokhoz, akik szeretetünket nem tudják viszonozni, hiszen ők a felebaráti szeretet igazi rászorultjai. S a szeretet gyakorlására pedig Jézus Krisztustól vehetünk példát, aki az önzetlen szeretet kiapadhatatlan forrása.

A felújítási munkálatok és az ezeken munkálkodók szószéki megáldását és az úrvacsorai liturgiát követően rövid gyülekezeti közgyűlésre került sor. Dr. Bartha Tibor felügyelő röviden ismertette a megvalósult munkákat és ezek nagyvonalú anyagi támogatóit. 

A megvalósult beruházás összesen 84,5 millió forintba került. Ennek 31százalékát az egyházközség tagjai és közegyházi források, 30 százalékát Erzsébetváros Önkormányzata, 39 százalékát a Miniszterelnökség biztosította a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-n keresztül.

Ezt követően köszöntötte a gyülekezetet Prőhle Gergely országos felügyelő, Szűcs Balázs alpolgármester pedig Erzsébetváros önkormányzata nevében szólt. A munkálatokban közreműködő személyeket egy-egy szál virággal köszöntötte a gyülekezet elöljárósága. Az ünnepi közgyűlés keretében játszotta el Rozmán Lajos klarinétművész Sztravinszkij két, a spanyolnátha járvány alkalmából írt virtuóz szóló klarinétművét.

Kedves színfoltja volt az ünnepi közgyűlésnek Türkösi Éva, egyetemi tanulmányait kezdő fasori öregdiák szavalata, mely Túrmezei Erzsébet „Átragyog-e rajtunk” című versét mutatta be. Bevezető sorai annak ellenére is jól tükrözték az ünnep hangulatát, hogy elhangzásakor az időjárás már inkább őszies volt:

„Benéz a nap a templomablakon.
Átragyog a színesruhájú
tizenkét férfialakon.
Tarka foltokat vet a padsorokra,
s a kisfiúra édesanyja mellett.
Az nézi egy ideig álmélkodva
a szép mozaik templomablakot,
a tizenkét sugárzó alakot.”

Az elhangzott igehirdetés üzenetét talán pontosabban közvetíti az – itt el nem hangzott − vers, melyet Jánosy István, a fasori gimnázium volt tanáraként a gyülekezethez ezer szállal kötődött evangélikus lelkész alkotott. Az „Elsüllyedt katedrális” záró mondataiban annak a lelkületnek állít emléket, mely egy álombeli katasztrófát követően újból nekilát egy lerombolt katedrális, és egy krisztusi példának megfelelő új világ felépítésének. Az isteni sugallatra halló templomépítő alak az a reformáció előtti korban tevékenykedő Szent Ferenc, aki életének példájával méltán vívja ki a protestánsok és a katolikusok közös tiszteletét: 

„Szent Ferenc üget kis szamarán

s egyszeriben hangot hall

Építsd fel templomomat

Ferenc ekkor nekiáll

az alapokat újraásni

az alapokat újravetni

ártatlan jóságot

pénzmegvető szegénységet

csonkabonkák gyógyítását

farkasoknak fordultatását

Kismadarak röpködnek körülötte

s ő prédikál nekik

Itt egy új világ épül

hol az emberek teljesítik Jézus parancsait

és szent egyenlőségben élnek.”

A közgyűlés befejezését követően a részvevők a fasori gimnázium nagytermében folytatták az összejövetelt, ahol megnézhették Vereb Vean András rendező által készített dokumentumfilmet, mely a templom felújításának több éves folyamatát követte végig, s mely a munkálatok részletei mellett bemutatja a lebonyolításban meghatározó szerepet játszó Aradi György erőfeszítéseit, s betekintést nyújt az építkezés mellett a gyülekezetépítés nem kevésbé küzdelmes mindennapjaiba is.  A filmet a járványhelyzet miatt csak negyven előre regisztrált személy nézhette meg, de október 18-án 16 órakor az elmaradó reformációi gálaest helyszínén az Uránia filmszínházban szélesebb nézőközönség számára is elérhető lesz.

A felújított templom reménység szerint számos jövendő nemzedék otthonául szolgálhat, ahol továbbra is érvényesülnek majd a 122. zsoltár első versének szavai: 

„Örülök, ha ezt mondják nekem:

Az Úr házába megyünk!

„In domum Domini ibimus!”