Dr. Tóth Györgyné Sárkány Angyalkára emlékezünk

Dr. Tóth Györgyné Sárkány Angyalkára emlékezünk

Share this content.

Szöveg: Nobik Erzsébet, fotó: Szeverényi János
Hol volt, hol nem volt, valahol a kanyargó, mocsárépítő Körös partján, egy csendes városban, Szarvason egy család, Sárkányék, és volt azoknak egy leánykájuk, Angyalka.

Ez a leányka, valóban Isten küldöttje, ajándéka volt. 1928. augusztus 12-én született, drága, nagyon szeretett szülei otthonában. Kiegyensúlyozott, lelki és anyagi körülmények között teltek a gyermekkor évei.

Az elemi és a helyi polgári leányiskolában alapozta meg tudását. Helyben tett érettségi vizsgát. Látva képességeit és szorgalmát, szülei lehetővé tették a számára, hogy egyetemi tanulmányokat folytasson. 1952-ben Szegeden, summa cum laude minősítéssel orvosi diplomát szerzett.

Tíz éven keresztül üzemi orvos volt Szegeden. Egyetemi évei alatt, egész életét meghatározó esemény történt. Megismerte az Úrjézust, és ettől kezdve, utolsó lélegzetvételéig az Ő gyermekeként élte az életét.

Az ötvenes évek ideológiája miatt, éppen meggyőződése miatt, nem folytathatta tanulmányait úgy, ahogy álma volt, belgyógyászként szakosodva. De az Úr lehetővé tette, hogy állandó továbbképzés mellett, mégis kiváló belgyógyászként gyógyíthatta betegek sokaságát.

Tíz évi szegedi szolgálat után 1964-1984-ig az örménykúti és kardosi tanyavilág és a települések lettek a körzetei. Lovas kocsi, traktor, kerékpár és motor vitte esőben, hóban, sárban betegeihez, akik máig nem felejtik Angyalka nénit.

Nyugdíjba vonulása után, új fordulatot vett az élete. A család Szarvasra költözött, ahol minden ügyeletet elvállalva, szinte az egész város orvosa volt. Az, hogy a templom, a gyülekezet közelébe került, óriási lehetőség és ajándék lett az életében.

Az ótemplomi gyülekezet tagja volt évtizedeken át, hűséges presbitere, lelkészének áldott munkatársa, 1984-től pedig az iszákos mentőmisszió szervezője, húzó ereje. Ezzel régi vágya teljesült, mert az alkohol miatt az élet perifériájára került embereken segíthetett. A munkát szervezte és végezte a Középhalmi Misszióban.

Dolgozott a Dömösi Református Iszákosmentő Misszió lelki és orvosi munkásaként. Mátraháza, Tápiószele, Fót, a Szőlőtő Alapítvány, Magyaralmás, Szlovákia őrzik szolgálata emlékeit. Szolgálatát, világi és egyházi kitüntetésekkel ismerték el. Szívéhez viszont a Kardos díszpolgára cím állt a legközelebb.

Csodálatos orvos volt, Isten áldott szolgálatú gyermeke, és emellett önfeláldozó feleség és gyermekeiért mindent vállaló édesanya. Férjével, dr. Tóth Györggyel 54 évet éltek együtt. Házasságukból négy gyermekük született, akikért minden tőle tehetőt megtett, végtelen szeretettel nevelte őket. Akik mindezt gondoskodásukkal hálálták meg. 

Most búcsúzik tőle egy város, a környező települések, a picire zsugorodott, de az ő idejében még hatalmasan lüktető életű tanyavilág széthullott népe, az ország számtalan helyéről idegondolók, a szenvedélyüktől szabadultak. Angyalkánk, Isten veled!

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!