Túránkat Siófokon kezdjük, és keleti irányban közelítjük meg az északi partot. Így a táv első felében kerül sorra a nehezebbnek tűnő, dimbes-dombos északi part. Bár azonnal hozzáteszszük: a látnivaló feledteti a fáradtságot.

A legszebb naplemente

Nem sokkal Siófok után vethetünk egy pillantást a tóra a balatonvilágosi magaspartról. A Balaton ismerői szerint innen legszebb a naplemente, a víztükör pedig végtelen nagyságúnak tűnik.

A Balaton északkeleti csücskében található Fűzfő egyik látványossága a mámai templomrom. Máma falu a források szerint már a honfoglalás idején lakott volt, államalapító királyunk adta a veszprémvölgyi apácamonostor birtokába a települést, amely később a ciszterci rendé lett.

A ma látható templomrom egy 13. századi, Szent László király tiszteletére emelt templom maradványa. A huszadik század elején már romos volt az istenháza, sőt a jelenleg is álló szomszédos katolikus templom 1932-es építésekor tovább bontották a romot, és műemléki feltárására csak a hatvanas években került sor.

A ma már Balatonalmádihoz tartozó Vörösberény két templománál is érdemes időzni. A jelenleg már református erődtemplom keletkezéséről annyit tudni, hogy a 13. században már biztosan létezett, és a 14–15. században jelentősen átépítették. A reformáció korában hamar kálvinista kézre került Isten eme háza, később ismét katolikus fennhatóság alatt állt a templom, azonban a Rákóczi-szabadságharc idején végleg lekerül a kereszt a templomtoronyról, és azóta is református lelkész hirdeti az igét a falak között. A közelben található katolikus templomot 1779-ben a jezsuita rend alapítójának, Ignácnak a tiszteletére szentelték. Legfőbb ékessége a barokk freskósorozat.

A királynék városa

Ha a túrázó ideje engedi, tehet egy kitérőt Veszprém felé. Szentkirályszabadján keresztül jó minőségű kerékpárút vezet a megyeszékhelyre. A település már államalapító királyunktól kiváltságokat kapott, ráadásul egyes források szerint a mai katolikus templom dombján négyeltette fel István király Koppány vezért. Nem csoda, ha a városban ma is lépten-nyomon találkozunk Szent István nevével, emlékére emelt alkotásokkal. A 13. századi román stílusú katolikus templom később gótikus és barokk elemekkel egészült ki. Ráadásul a templomkert árnyas fái alatt jó meghúzódni a kerékpárosnak a nyári melegben.

A királynék városának szakrális emlékei közül ezúttal a Szent Mihály-székesegyház altemplomát emeljük ki, ahová – hosszú idő után – most sikerült lejutnunk. A reformáció kezdetének emlék- évében különösen is érdekes megcsodálni Padányi Biró Márton itt elhelyezett barokk síremlékét. Padányi 1745 és 1762 között volt püspök és az altemplomban elhelyezett tábla szerint a katolikus restauráció harcos alakja, aki a „protestáns egyház elszánt ellenfeleként szervezte újjá egyházmegyéjét”. Lutheránus szemmel hasonló érdeklődéssel tekintjük meg a székesegyház szentélyében Boldog Gizella királyné ereklyéjét.

A Veszprém belvárosában felhúzott toronyház mellett valóságos oázisként hat az evangélikus egyház épületegyüttese. A 18. század végén emelt templom 1910-ben kapott tornyot, közel húsz éve pedig parókiát, lelkészi hivatalt és gyülekezeti termet is építettek hozzá. Különös kontextusba helyezi az evangélikus szigetet két műalkotás. A templomhoz vezető lépcső mellett találjuk Marton László Nagy bánat című szobrát, amely egy térdre helyezkedő, fejét kezébe temető nőalakot ábrázol. Ennek akár ellenpólusaként is felfogható tőle alig pár méterrel Velekei József Lajos Corpus című faplasztikája. Míg a súlyos márvány szinte eltörpül és a földre mutat, a Corpus légiesen könnyednek hat, és a magasba irányítja tekintetünket…

Ismét a Balaton felé indulva kitérőt teszünk Litér felé. A mai református templom itt is Árpád-kori eredetű. Ma is látható díszes déli kapuja a 13. században keletkezhetett. Egyik oldalán Jakab apostol szoboralakja látható, a másik oldalán feltehetően Péteré. A földön két oroszlán, mancsukban egy-egy koponyával. A tájékoztató tábla szerint a franciaországi Chartres-ban kialakult oszlopsoros kaputípus itt jelent meg először magyar területen.

Szív alakú sírkövek

Az északi part egyik gyöngyszeme Csopak. Nemcsak azért kedvelik sokan, mert nyaranta itt még napi rendszerességgel vetít filmet a kertmozi, ahol műanyag retrószékeken tömhetjük magunkba a pattogatott kukoricát a legújabb amerikai vígjátékokat nézve, hanem színvonalas borteraszaival és műemlékeivel is maradásra csábít. Egykor külön falu, ma már Csopak része Balatonkövesd, ahol 13. századi templomromot talál a látogató. A romokat 1966–67-ben tárták fel, és konzerválták. Szintén Csopakon tekinthetjük meg az úgynevezett Csonkatornyot. A hozzá tartozó Árpád-kori templomot 1860-ban elbontották, így azóta magányos felkiáltó- jelként magasodik a torony, amely a település jelképévé vált.

Tihany számos látnivalói közül ezúttal szándékosan nem az apátságot, hanem a 71-es út mentén található apáti templomot mutatjuk be. A 12. században épült román stílusban, a török hódoltság idején javarészt elpusztult. Azon kevés templomromok egyike volt, amelyek új életet kaptak: 1999-ben közadakozásból újjáépítették, így ismét alkalmas misézésre.

Balatonudvari keleti részén különleges temető mellett tekerünk el. Kézzel faragott, szív alakú sírköveinek eredetéről keveset tudni. Annyi bizonyos, hogy ezek az 1800-as években terjedtek el. Keletkezésükről több monda is szárnyra kelt. Az egyik szerint egy helybéli fiatal lány a Balatonban lelte a halálát. Mátkája, egy kőfaragólegény az ő sírjára készítette az első szív alakú sírkövet – olvashatjuk Lipták Gábor Aranyhíd című kötetében.

Isten kegyelmének példái

Közvetlenül a balatoni kerékpárút mellett, Vonyarcvashegy keleti szélén magasodik a Szent Mihály-hegy. A domb lábánál tájékoztató tábla hívogat: „Odafenn elakad a szó…” És a csúcson álló kápolna története valóban elgondolkodtat. Az építés évét nem sikerült pontosan megállapítani. Annyi bizonyos, hogy vagy háromszáz évvel ezelőtt negyvenhat férfi ment ki a téli tóra halászni. Vihar támadt, és közülük hatan odavesztek, de negyven halász – csodával határos módon – megmenekült. Ennek emlékére, hálából építették a kápolnát. A dombon a megmenekülést felidéző képhez a halászok a mai napig rendszeresen visznek koszorút és gyertyákat. A kis fehér kápolnánál fából faragott golgotai jelenet is segíti az elcsendesedést, mindehhez pedig ajándék a páratlan balatoni panoráma.

Isten kegyelmét azonban nem csak a katolikus halászok ismerhették meg a Balaton partján. Csodaként élték meg Keszthely evangélikusai is a múlt század végén azt, hogy a rendkívül rossz statikai állapotú templomukat másfél évnyi kemény munkával sikerült megmenteni, így reménység szerint sokáig lesz még lutheránus istentisztelet a Balaton fővárosának nevezett település központjában. Vasárnap mi is itt hallgatjuk az igét, ezúttal az irgalomról.

A szeretet padja

A déli parton érdemes leszállni a bicikliről Fonyódon. A város katolikus temploma szintén fogadalmi építmény. Dr. Major Ferenc székesfehérvári orvos súlyos betegségéből gyógyult meg, és hálából emeltetett 1902-ben kis kápolnát. Közel húsz évvel később ezt az épületet bővítették plébániatemplommá. Új látványosság Fonyódon a Kripta villa, amelynek története egyesek szerint bizarr, mások szerint az örök szerelem szép példája. Abrudbányai-Rédinger Ödön gazdag gyógyszerész volt, aki a 20. század elején megkérte szerelme, Magdus kezét. Azonban a lány az esküvő előtt pár héttel elhunyt. Évtizedekkel később az egykori vőlegény – akkor már családos emberként – nyári villát terveztetett Fonyódra, a pincében kriptával, és úgy rendelkezett, hogy hajdani szerelmét ott helyezzék örök nyugalomra, és halála után őt is. A villa pincéjébe vörös homokkőből faragtatott hitvesi ágyat, benne Magdus és saját maga szobrával. Az épület elkészült, de az államosítás miatt a kripta soha nem töltötte be eredeti funkcióját, raktárként és sportöltözőként használták. Pályázati forrásból újult meg, és idén vált a nagyközönség számára látogathatóvá.

Bár kétségkívül Balatonboglár ékessége az 1932-ben felépült, Kotsis Iván tervezte és mai szemmel is meglehetősen modernnek ható Szent Kereszt Felmagasztalása katolikus templom és az 1999-re elkészült, Nagy Tamás által megálmodott evangélikus templom, ezúttal az úgynevezett Vörös és Kék kápolnához látogatunk. A Vörös kápolna (színe ma inkább rózsaszínnek mondható) – az evangélikus gyülekezet honlapja szerint – 1856-ban épült, akkor még lutheránus célokra. Később a katolikus Gaál család kezébe került az épület, de az 1962-ben bekövetkezett államosításáig az evangélikusok is rendszeresen tartottak itt istentiszteletet. Valamivel ismertebb a szomszédos, neogótikus stílusban épült Kék kápolna, amely 1970 és 1973 között Galántai György képzőművész kezdeményezésére a neoavantgárd művészélet bázisa volt. Az underground kiállítási helyszín azonban hamar az akkori hatalom látóterébe került, és a hatóságok bezáratták. Tárlatokat ma is rendeznek a két kápolnában, azonban ennek hírértéke – érthetően – sokkal kisebb. A két épület környezetét pár éve rendbe tették; ritkán látni ennyire jól sikerült örökségvédelmi beruházást. A Kék kápolna melletti temetőből emlékhelyet létesítettek. A szeretet himnuszát ismerő látogató elmosolyodik, amikor felfedezi, hogy a hit, a remény és a szeretet padja közül a szereteté a legnagyobb. A Kék kápolna mellett pedig a boglári Árpád-kori templom alapjait is megtekinthetjük.

Körünket lassan bezárva keresztültekerünk Szántódon, egy pillanatra szembenézünk az utazók védőszentjének, Szent Kristófnak a szobrával. Nyaranta a településen katolikus testvéreink ünnepi autószentelést is tartanak.

Utunk végén pedig csak a hála marad, hogy ennyi látnivalóval ajándékozott meg bennünket a Teremtő. Ráadásul csak sejtjük, hogy még mindig maradt felfedeznivaló a magyar tenger partján.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 31-32. számában jelent meg, 2017. augusztus 13-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.