Ébresztő álmodás – Ferenc pápa könyve a megrostáló leállás kínálta lehetőségről

Ébresztő álmodás – Ferenc pápa könyve a megrostáló leállás kínálta lehetőségről

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Gáncs Péter
Továbbra is olyan válságos időket élünk, amikor okkal lehetnek álmatlan éjszakáink. Ahogyan a kötet epilógusában olvashatjuk, „az emberiség egyik legsötétebb éjszakáján” szeretnénk túljutni. Ehhez kínál segítséget az egyházfő, aki szerint „a világ fordulóponthoz érkezett, a megpróbáltatás idejével néz szembe, amelyből vagy jobb emberekként kerülünk ki, vagy menthetetlenül visszacsúszunk egy áldatlanabb állapotba”.

Itt az ideje az új látásnak, döntésnek és cselekvésnek! Az immár nyolcvannégy esztendős szerző prófétai meglátásaiban a Péter apostol pünkösdi igehirdetésében idézett jóeli jövendölés 21. századi megvalósulását fedezhetjük föl: „…véneitek álmokat álmodnak…” (Jóel 3,1) Biblikus látása szerint „a válság egyenlő a megrostáltatással”. Jézus is előre figyelmeztetette tanítványait: „…a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon” – olvassuk Lukács evangéliumában (Lk 22,31).

Ebben a krízishelyzetben „gondolkodásmódunk megváltozik, rangsoraink a fejük tetejére állnak; az életstílusunk és a számunkra legfontosabb dolgok megkérdőjeleződnek. […] Ha átvergődünk rajta, jobb vagy rosszabb emberként lépünk elő, de sohasem maradunk ugyanazok. […] Le kell lassulnunk, leltárt készítenünk és megtalálnunk a jobb módjait annak, hogyan élhessünk együtt ezen a földön. […] Lássuk meg Isten kegyelmének túlcsordulását abban, ahogy a válság felfedte a szenvedést, és abban, hogy milyen leleményesen reagálnak erre sokan!”

Napjainkban nem csupán egy parányi, láthatatlan vírussal vívunk élet-halál harcot, hanem meg kell küzdenünk számtalan egyéb pusztító kórokozó fertőzésével is. Félelmükben sokan tehetetlenné válnak, és próbálnak elmenekülni a valóságtól. Ennek háromsávos zsákutcája a narcizmus, az önsajnálat és a pesszimizmus. Az első kettőnek a forrása eredendő önzésünk kísértése: csak magunkra koncentrálunk, és nem figyelünk másokra. A pesszimizmust pedig a szentatya olyan, általunk becsukott ajtóhoz hasonlítja, amelyet félünk kinyitni, nehogy valami újat találjunk a küszöbünkön.

Pedig ez a megrostáló leállás lehetőséget kínál a belső változásra, megtérésre és az ebből fakadó külső változtatásra. Ébredjünk rá arra, hogy a legveszélyesebb zsákutca az lenne, ha a korábbi állapot helyreállítását, a sokat emlegetett „régi kerékvágásba” való visszatérést tűznénk ki vágyott célként!

Ferenc pápa „a vének fiatalos bölcsességével” figyelmeztet, hogy „a tradíció nem múzeum, az igazi vallás nem mélyhűtő…” Ebben az összefüggésben Gustav Mahler szellemes megállapítását idézi: „A tradíció lényege nem a hamu imádata, hanem a láng továbbadása.” Ezért kell, hogy nyitottak legyünk a megújító Szentlélek vezetésére, Isten meglepetéseire! A már említett jóeli prófécia fényében hangsúlyozza a pápa, hogy „a jövő a fiatalok és az idősek párbeszédéből fog megszületni”. Egy argentin költő beszédes képét idézi: „Végül megértettem, hogy ami a fán virágzik, az alant nyugovóból él.” A generációk egymás felé nyitott, konstruktív párbeszéde nélkül a társadalom kiszárad, gyökértelenné, gyümölcstelenné válik.

A generációk közötti építő dialógusra lelkesítő evangéliumi példát kínál a tizenkét éves Jézus jól ismert története, aki komoly párbeszédet kezdeményez a jeruzsálemi templom tanítómestereivel, és „happy end”-ként még szüleivel is megtalálja a közös hangot (Lk 2,41–52).

Ferenc pápa figyelmeztet arra, hogy az egyházban és a társadalomban egyaránt meg kellene tanulunk felülemelkedni a „törzsi megosztottságon”. Nem lehet fő cél a másik legyőzése, meggyőzése, sokszor vállalhatatlan verbális erőszakkal… Ehelyett egymásra odafigyelve, együtt kellene keresnünk és megtalálnunk az élhetőbb jövőbe vezető közös utat. Mindannyiunk feladata, hogy kilépjünk önmagunkból, és továbblépjünk, hátunk mögött hagyva az önközpontú „szelfikultúrát”.

„Itt az ideje a zarándoklatoknak” – amelyeket szimbolikus értelemben hirdet meg Ferenc pápa. A zarándok az, aki kész kilépni önmagából és meghaladni önmagát, aki kész a belső és külső változásra, megújulásra.

A prófétai írás, amelyben életének személyes kríziseit is őszintén megosztja olvasóival az egyházfő, egy kubai színésznek, Alexis Valdésnek a Remény című versével zárul. Ennek első és utolsó versszakát idézem befejezésül. Ahogy Jézus mondaná: „Akinek van füle a hallásra, hallja!”

Amikor a vihar elült,

s útjaink újra járhatók,

majd mint túlélők hagyjuk el

a zátonyra futott hajót.

[…]

Ha a vihar elül, Uram,

add, hogy jobb emberek legyünk,

bár nem vagyunk méltók, tudom,

tervezz, mint egykoron, velünk.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 86. évfolyam, 7–8. számában jelent meg 2021. február 21-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!