Tíz óra alatt értünk Ecuador fővárosából Portoviejóba. Nem a rossz útviszonyok miatt (Ecuadorban vannak talán a legmodernebb andoki utak), nem is a távolság miatt (a két város 380-kmre van egymástól), hanem az egymást váltó rendőri kíséret végett. Az ecuadori hatóságok végig biztosították európai mérnökcsapatunk biztonságát. Falunként váltották egymást a motoros rendőrök, volt, ahol percre pontosan adták át egymásnak a stafétabotot, míg máshol előbb bevásároltak a rántott édességből, mielőtt odaértek konvojunkhoz. Az út folyamán lassan eltűntek a jég fedte vulkáncsúcsok, megjelentek a  zöld banánültetvények, s Chone város előtt a földrengés első jelei: az út szélén vízért könyörgő emberek. Bár Chone-ban francia segítséggel most már újra lett ivóvíz, az útszéli arcok még mindig emlékeztetnek a földrengés áldozataira.

Szolidaritás

Portoviejóba érve azonnal látszottak a lyukak a városképben. A főút mentén törmelék állt egy épület helyett. Az út túloldalán pedig mintha kihúztak volna egy emeletet a lakástömbből. Egy héttel a földrengés után viszont már újra életre kelt az utca: zöldségeket árultak az utcasarkon, s egy helyi telefoncég egy sátorban töltötte fel a mobilokat. Portoviejo Manabí tartomány fővárosa, tehát innen irányították a mentőmunkát és a károk fölmérését. A krízisközpont mögött egy egész kis sátorváros nőtt ki: kolumbiai, kubai, európai, s természetesen helyi mentőcsapatok pihentek itt a munka után.

A leglátványosabb és legmeghatóbb mégis az ecuadoriak segítőkészsége volt. Pár perccel miután sátrat vertünk, megjelent egy helyi család egy tál rizzsel. Felénk nyújtották. Egyik kolléga megkérdezte, hogy mennyit kérnek érte. Félig sértődve, félig nevetve válaszolták, hogy ajándékba hozták. Nekünk! Ugyanígy egy helyi hölgy fölajánlotta, hogy ingyen kimossa ruháinkat. Bár adni jöttünk, a végén mi kaptunk.

Másnap a régi reptérre mentünk, ahol az adományokat szortírozták. A földrengés után egy pillanatra egész Ecuador nekilátott a segélyezésnek: iskolákban, munkahelyeken rendeztek gyűjtéseket, s az önkéntesek éjfélig pakolták az adományokat. Ruhák, konzervek, sátrak, matracok egymás fölött. Itt is látszott, hogy Ecuador megmutatta a világnak, hogy képes összefogni. A sarokban az adományozott koporsók emlékeztettek arra, hogy több mint 600-an életüket vesztették a földrengésben. Több temetőben már nincs hely.

A romok mögött

A Vöröskereszt munkatársa mesélte, hogy Portoviejo egy ötcsillagos szálloda a többi tengerparti városhoz képest: Pedernalesnek csak 20 százaléka maradt meg, s rengeteg kis faluban még most sincs se víz, se áram. Az elmúlt héten elkezdtek keringeni a hírek a sátrakban elkövetett erőszakról, a gyermekcsempészetről. Az újjáépítés nem lesz könnyű. Az EU Polgári Védelmi Mechanizmus statikusai több mint 800 romos épületet vizsgáltak meg Portoviejó-ban.

A városban sétálva többször megállítottak a helyi lakosok. Nem kérdeztek, nem is kértek. Csak mesélni akartak. El akarták mondani valakinek, hogy milyen volt pár percig a romok között várni. Hogy féltek a sötétben, s nem tudták, hol van a gyermekük. Egy lakos pedig arról mesélt, hogy csak azért élte túl a rengést, mert öccse lekésett egy közös találkozót, s így nem mentek el egy most romba dőlt épületbe. Sokat kell újjáépíteni.

Hogyan lehet segíteni

Talán többen is láttak, hogy a földrengés után Manta városba érkezett egy miskolci mentőcsoport, amelynek tagjai azonnal nekiláttak a túlélők keresésének. Ma már inkább a több tízezer hajléktalan elszállásolása, a traumák feldolgozása, illetve az újjáépítés jelentik a legnagyobb gondokat. Rengeteg ecuadori önkéntes dolgozik a földrengés sújtotta területen, s szükségük van a segítségre:

1. Az ecuadori földrengés áldozatai emlékeztetnek arra, hogy a katasztrófákban sokszor a leghátrányosabb helyzetűek szenvedik a legnagyobb károkat. Ecuador is felhívja figyelmünket arra, hogy ne felejtsük el városainkban, hazánkban élő hátrányos helyzetű családokat.

2. Az Ecuadori Vöröskereszt (angol nyelvű link) helyi csapatai azonnal ott voltak a helyszínen és segítettek a bajbajutottakon. Itt lehet online adományt küldeni.

3. Több tízezer ember otthona. Az Hogar de Cristo nevű katolikus szervezet 20 ezer otthon újjáépítését tűzte ki célul. Itt olvashat többet a szervezetről spanyolul.

A szerző az EU Polgári Védelmi Mechanizmus kommunikációs csapatával töltött két napot a földregés sújtotta Portoviejóban.