Feltámadhatnak-e gyülekezeteink?

Feltámadhatnak-e gyülekezeteink?

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Gáncs Péter
Lajta Gábor Az emmausi vacsora című oltárképét 2014 pünkösdjén szentelhettem fel a dombóvári templomban. A kortárs festőművész remekül fogta meg a témát, és hála Istennek, a bibliai történet is megfogta őt. Lassan már két éve rendszeresen találkozunk, hogy képileg is továbbgondoljuk ezt a zseniális evangéliumi történetet, az utolsó utáni vacsora üzenetét. Ennek gyümölcse a szomszédos oldalon látható vizuális tanulmány, amely a feltámadott Jézus eltűnésének drámai pillanatát ragadja meg.

A húsvéti ünnepek után talán számunkra is ismerős lehet az egykori tanítványok élethelyzete: Jézus láthatóan már nincsen közöttünk, de reménység szerint találkoztunk vele az ünnepekben. A mi szívünk is áthevült, és olyannyira feltöltődtünk a feltámadás örömhírével, hogy igyekszünk azt másokkal is megosztani. Így lehet Krisztus feltámadása egyes emberi életek és közösségek újraéledésének a forrása.

Valójában erről a lelkesítő perspektíváról tanácskoztunk közel száznegyvenen a déli kerület gyülekezeti elnökségeinek konferenciáján, amelyről rövid tudósítást olvashattunk már a Krónika húsvéti számában.

A találkozó főelőadója, Süveges Gergő újságíró, a Natural Church Development Hungary (Természetes Egyháznövekedés, Magyarország) munkatársa Christian A. Schwarz evangélikus lelkész Magától – A természetes növekedés útja című könyvének (Harmat Kiadó, 2015) segítségével próbált meg rávezetni minket a természetes növekedés és közösségfejlődés útjára.

A német teológus alig kilencvenoldalas, szellemes rajzokkal illusztrált könyvének egyik alaptétele: „A közösségben akkor következhet be minőségi változás, ha a tagok fejében, szívében és tetteiben is bekövetkezik.” Pontosan erről szól az emmausi történet is, amelyben a Mester először a tanítványok fejében rak rendet, amikor még útközben „elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt”. (Lk 24,27) Eközben a szívük is átforrósodik, majd a Feltámadott asztalközösségében megnyílik a szemük. Ennek a „minőségi változásnak” a következménye, hogy megmozdulnak a lábak is, és „még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe […] elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr…” (Lk 24,33–34)

Ma sincs korszerűbb „módszer”, mint az emmausi út! Hiába az információs és kommunikációs forradalom megannyi, egyébként az egyház missziói szolgálatában is használható remek vívmánya, mindez önmagában kevés. Semmi sem pótolhatja a személyes, szívtől szívig, lélektől lélekig szóló tanúságtétel hitelességét és erejét. Elsősorban Jézus sem az akkori tömegtájékoztatás eszközeit választotta: nem íratta fel több nyelven sem az üres keresztre, sem az elhengerített sírkőre, hogy „feltámadtam!”. Helyette inkább elindult az emmausi úton, majd pedig személyesen megkereste Tamást, Pétert és a többi elszéledt tanítványt…

Mindezt szem előtt tartva ugyanakkor sokat tanulhatunk és kifejezett bátorítást is kaphatunk a már idézett könyvből. Christian Schwarz látása több ponton is segíthet legyőzni a kí- sértést, hogy reményvesztett borúlátással valamiféle elkerülhetetlen sorscsapásnak, visszafordíthatatlan trendnek lássuk gyülekezeteink fogyását. A hanyatlás még nem a vég című fejezetben például arról olvashatunk, hogy a növekedés kedvezőtlen körülmények között sem lehetetlen, mert a növekedés nem a külső tényezőktől függ, és a leépülési tendencia megfordítható.

Meglepő, és továbbgondolást igényel az az állítása is, amely szerint „az akadályokat sok esetben erőforrásként is értelmezhetjük, amelyek révén épülhet a közösség, és testet ölthet Isten országa”. Ugyancsak érdemes megfontolni a könyv következő két megállapítását is: „A lényeg, hogy minden hívő megtalálja azt a közösségi területet, ahol a legjobban hasznosíthatja energiáit.” „A magától végbemenő növekedés azt jelenti, hogy utat engedünk az Istentől kapott energiáinknak.”

Német lelkész testvérünk szerint a természetes közösség, azaz gyülekezetfejlődés útjának nyolc fontos építőköve van. Ezek a következők: 1. megerősítő vezetés; 2. ajándékalapú szolgálat; 3. szenvedélyes lelkiség; 4. hatékony struktúra; 5. inspiráló istentisztelet; 6. holisztikus kiscsoportok; 7. szükségorientált evangelizáció; 8. szeretetteljes kapcsolatok.

Süveges Gergő vezetésével szeretnénk majd tovább beszélgetni ennek az útépítésnek a lehetőségeiről az egyházkerületi missziói nap egyik délutáni szekciójában, május 7-én Kiskőrösön. A találkozó részletes programja magazinunk belső borítóján olvasható.

Sok szeretettel hívjuk és várjuk mindazokat, akik húsvét fényében és a feltámadott Krisztus által ígért pünkösdi Lélek megvilágosító erejében bízva szeretnének pozitív választ találni az írásom címében felvetett döntő kérdésre: vajon feltámadhatnak-e gyülekezeteink?

Lehet-e győztes Úrnak vesztésre álló a népe?!

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 13. számában jelent meg, 2016. április 3-án. 

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!