A szlovák gyökerű, de korán magyarrá vált felvidéki polgári családból származó Markó Árpád 1885-ban született. Középfokú tanulmányait szülővárosában, a rozsnyói evangélikus főgimnáziumban végezte, ahol klasszikus műveltségre tett szert. Németül, franciául, latinul és görögül tanult, s korán megnyilvánult zenei tehetsége is. Előbb karmesternek készült, ám egy városukban zajló hadgyakorlat hatására a katonai hivatást választotta.

Közjegyző édesapja meglepődött a döntésen, de nem gördített akadályt elébe, csupán azt kívánta, hogy ha már így esett a dolog, akkor fia a Monarchia legelső katonai főiskolájába kérje felvételét. (Itt jegyezzük meg, hogy Markó Árpád édesapjára, dr. Markó Sándorra [1847–1912] ma a magyar és szlovák közjegyzői kamara is a szakma közös történelmének egyik legkiválóbb alakjaként tekint, s a róla elnevezett díj rangos kitüntetésnek számít.)

Gyalogezredtől levéltárig

Miután sikeres felvételi vizsgát tett, 1903. október 1-jén megkezdte tanulmányait a bécsújhelyi katonai akadémián. 1906. augusztus 18-án avatták fel császári és királyi hadnaggyá. A huszonegy éves fiatalember a 34. (kassai) közös gyalogezredben kezdte meg katonai szolgálatát. 1910–1912 között műszaki kiképzést is kapott a császári és királyi 13. komáromi utászzászlóalj kötelékében, s ekkor, 1912-ben kötött házasságot Sárkány Ferenc komáromi rendőrkapitány leányával, Ilonával.

Főhadnagyként, majd századosként vett részt az első világháborúban, s két ízben is megsebesült. A trianoni békével szülővárosa, Rozsnyó és lakhelye, Kassa is idegen fennhatóság alá került, s az akkor már harminchárom éves férfi 1920 májusában – részben egy irredenta szervezkedésben való részvétele miatt is – menekülni kényszerült. Csonka-Magyarországon belépett a Nemzeti Hadseregbe, itt azonban nem találta meg a számítását: az egykori „közös” hadsereg tisztjeként lesújtó véleménye volt a szakmai és erkölcsi állapotokról. 1921-ben a Hadtörténelmi Levéltárba került, innen helyezték nyugállományba 1940. május 1-jén a régi levéltári osztály vezetőjeként.

A sokoldalú kutató

Az 1920-as évektől rendszeresen jelentek meg hadtudományi, majd főként hadtörténelmi tanulmányai a Magyar Katonai Közlöny, utóbb a Magyar Katonai Szemle, valamint a Hadtörténelmi Közlemények, a Századok és a Magyar Szemle hasábjain. Időközben a történelem szakos diplomát is megszerezte a Pázmány Péter Tudományegyetemen.

Rendszeresen kutatott a magyar és az osztrák hadilevéltárban, a Magyar Országos Levéltárban, de az Evangélikus Országos Levéltárnak is gyakori látogatója volt. Munkásságának elismeréseként 1934. május 14-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, s a következő évben tartotta meg A liptói kuruc hadjárat 1709 augusztusában című székfoglalóját. A katonai pályán ezzel szemben lassan haladt előre: rangtársaihoz képest csak négyévnyi várakozás után, „különös kormányzói keggyel” léptették elő ezredessé 1938 novemberében.

Hadtörténészként igen sokrétű tevékenységet fejtett ki: foglalkozott Zrínyi Miklós katonai és hadtudósi tevékenységével, II. Rákóczi Ferenc szabadságharcával, Hadik András életével, Kossuth Lajos hadtudományi szerepével, tanulmánysorozatot írt a magyar katonai nyelv fejlődéstörténetéről, s még Rózsa Sándor életéről is maradandó munkát adott közre.

Az Osztrák–Magyar Monarchia, a két világháború, a Horthy-kor és az 1945 utáni két évtized kutatói nagy haszonnal forgathatják visszaemlékezéseit is, amelyeket Kincses Katalin Mária és jelen sorok írója rendezett sajtó alá két vaskos kötetben. Ezek Markó Árpád zenei, katonai és tudományos tevékenységéről, valamint a második világháború végén és az azt követő években elszenvedett viszontagságairól adnak számot. Szerzőjük a felekezeti kérdések iránt is fogékony volt, érdemes tanulmányozni a hitéleti tevékenységéről írottakat, sőt a két nagy világégés kapcsán megfogalmazott, az ökumené felé hajló valláserkölcsi gondolatait is.

Visszaminősített akadémikus

Nyugalomba vonulása után a nyarakat többnyire felesége Rábapatonához tartozó birtokán, Dénesházán töltötték, a teleket pedig krisztinavárosi lakásukban. A háború végén csatlakoztak egy nyugat felé menekülő magyar alakulathoz, és Ausztriában, amerikai övezetben estek hadifogságba. Az altausseei barakktáborból 1945 őszén szerencsésen hazatértek, de a család budai otthona és vidéki háza is a háború pusztításának esett áldozatul. Egy súlyos betegség hamarosan a feleségét is elragadta az idős tudós mellől.

A gyökeres változásokat hozó új rendszerben Markó Árpád szinte teljesen magára maradt. A dénesházi birtok elvesztése után, 1948-ban Budapestre költözött rokonaihoz. 1949-ben többek között őt is az Akadémia „tanácskozó tagjává” minősítették vissza, 1950-ben pedig megvonták tőle ezredesi nyugdíját. 1951 októberétől az unokaöccse, Sztehlo Gábor lelkész vezette evangélikus szeretetintézmények egyik otthonában kapott egy szobát, ahol – mint maga fogalmazott – „zavartalanul, nyugodtan élhetett és dolgozhatott”.

Fáradhatatlan munkabírását és szaktudását még az 1950-es években sem mellőzhették teljesen. 1953-ban az a fura helyzet állt elő, hogy az egykori akadémikusnak odaítélték a történettudományok kandidátusa címet. 1954-től rendszeresen publikált az újrainduló Hadtörténelmi Közleményekben, 1965-ben sikerrel védte meg Kossuth Lajos hadtudományi munkásságáról írott nagydoktori értekezését.

Életének 81. esztendejében, 1966. szeptember 17-én hunyt el, hamvait október 18-án helyezték végső nyugalomra Rábapatonán. Síremléke sajnos nem maradt fenn, de 2018-ban egy újonnan létesült utcát neveztek el róla a településen.

Markó Árpád kéziratos hagyatéka részben a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának kézirattárában, részben pedig a Hadtörténelmi Levéltárban található. A cikkben felhasznált adatok kiadott önéletrajzi műveiből valók: Tudós és katona. Markó Árpád visszaemlékezései I–II. (Sajtó alá rendezte, a mutatókat és jegyzékeket összeállította Kincses Katalin Mária, Mészáros Kálmán. HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest, 2014.)

A szerző a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 25–26. számában jelent meg 2019. június 30-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.